Lucy ösztönből cselekedett. Felhúzta a térdét,így pont eltalálta Natsu érzékeny pontját. A fiú összegörnyedt,és elengedte őt. Lucy futni kezdett. Bekanyarodott a sarkon, és levágtázott a lépcsőn. Meglátta a bejárati ajtót,mire még gyorsabban kapkodta lábait. Agyában egy gondolat visszhangzott. "Ki kell jutnom innen!" ismételgette magában egyre kétségbeesettebben. Már éppen megfogta a kilincset,amikor egy erős kéz kulcsolódott a csuklójára,majd az ajtónak szorította azt. Lucy farkaszemet nézett Gajeelal,aki dühös szemekkel bámult rá. A szőkeség nem tétovázott. Újra felrántotta a térdét,ám a találat nem ért célba. Egy újabb tenyér szorította le a térdét. Laxus lefeszítette a földre a lány lábát,és szorosan tartotta. Lucy a szabadon maradt kezével próbálta megütni a vámpírokat,ám a másik kezét is megragadták,így sikoltozva vergődött az ajtónak szögezve.

-Eresszetek szörnyetegek!-visította,és újra támadáson törte a fejét,amikor meglátta a Fairy tail ház űrnőjét. A vörös hajú szépség hűvös tekintettel sétált ki a szalonból. Fentről lábdobogás hallatszott,és Natsu érkezett meg futva. Erza az öccseire kapta a tekintetét,mire Lucy összerezzent.

-El a kezekkel!!-üvöltötte Natsu,mire Gajeel és Laxus meglepetten néztek rá,engedve a szorításon. Lucy kapva kapott az alkalman,és kirántotta kezeit a fiúk fogságából.
Gyorsan szedte a levegőt,és zihálva Erza mögé futott. A fiúk unott arccal bámultak vörös hajú nővérükre. Erza megvetően ismét Lucyra nézett.

-Menj fel a szobádba! Most!-mutatott parancsolóan a lépcső felé. Lucy összerezzent az agresszív hangsúlyra,és úgy érezte,jobban teszi,ha engedelmeskedik. Elkezdett felfelé lépkedni a lépcsőn,ám érezte,hogy minden tekintet rá tapad. Összerezzent,és megszaporázva lépteit haladt felfelé. Már a fordult volna be a folyosóra,amikor két kar fonódott köré. Az egyik befogta a száját,míg a másik a derekát fonta körbe. Lucy barna szemei félelemtől csillogtak. Megpróbálta hátrafordítani a fejét,ám a kéz,ami a száját fogta, túl erősnek bizonyult. A mögötte lévő odahajolt a füléhez,és belesuttogott.

-Ne ellenkezz!-mondta a kissé rekedtes hang.
A lány szemei kipattantak az ismerős stílus hallatán.

-Natsu?-suttogta elhalóan a nevet, ám válasz nem érkezett.  Fogvatartója elkezdte hátrafelé húzni Lucyt,míg egy kisebb könytárszobába nem jutottak. Lucy szívesen körbenézett volna, de agyában most más gondolatok keringtek. "Kapálóznom kéne! Küzdeni! De esélyem sincs,ha ez tényleg Natsu! Ó édes istenem.."Lucy kegyetlenül félt. Biztos volt benne,hogy Natsu nem olvasgatni rángatta ide. Hisz végtére is a fiú egy vámpír. És a vámpírok köztudottan nem beszélgetni szokták elvinni a lányokat. A következő pillanatban azonban már a mögötte lévő ajkait érezte a vállán.

-Ne!! Natsu kérlek ne!!-sikoltotta,és szeméből kibuggyantak a könnycseppek.

-Ha rendesen viselkedsz nem fog fájni!-szólalt meg a vámpír,és egy erős mozdulattal megrántotta Lucy ruháját. Az anyag szörnyű,szakadó hangot hallatott. Ennek következményeként már semmi nem takarta Lucy fehér vállait,és a melléből is látszódott. Lucy kapálózni kezdett,ám Natsu szorosan tartotta.

-Eressz el!! Nem akarok egy undorító féreg vacsorája lenni!! Eressz már!!-sikította,és folyamatosan a menekülésen katogott az agya. "Nem akarom! Nemakarom! Nem akarom!NEM AKAROOOM!!"sikotozott magában is. Barna szemeiből patakzottak a könnyek.

-Én megmondtam hogy így jobban fog fájni..-suttogta rekedten a vámpír,majd Lucy bőrébe mélyesztettena fogait.

-Neee!!!!-sikította a lány kétségbeesetten,ám hangja egyre halkult,ahogy erősödött a fájdalom. "Mindjárt összeesek...a fejem...zúg a fejem...a vállam mintha lángolna...ne, kérlek, Natsu kegyelmezz..."Lucy már homályosan látott. Lassan elernyedtek a tagjai,aminek következtében a fájdalom tényleg alábbhagyott. "Natsu nem hazudott...lehet jót akart nekem?"cikázott át a lány agyán a gondolat. Ám már nem tudta felfogni a jelentését.

-Mindjárt...elájulok...-suttogta,majd a következő pillanatban a lábai felmondták a szolgálatot. Lucy összecsuklott,mint egy rongybaba. A vámpír is leguggolt,de továbbra sem engedte el a lányt. Lucy érezte,hogy a hideg padlón felszik,de már nem tudott ellene semmit tenni. Barna szemeiből kiveszett a félelem,és a könnyei is elapadtak. Lucy elméje egyre ködösebb lett. Meglátta a rózsaszín tincseket,majd végképp elnyelte a sötétség.

×××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××

"Futok. Menekülök. De ki elől? Meglátom az egyre közeledő árnyat,és rájövök. A jövendőbelim elől. Natsu Dragneel elől, akinek apám odaígérte a kezemet. De miért futok el a saját jegyesem elől? Félek. Rettegés járja át az egész testemet. Ott a kapu!! Vagyis a kertben vagyok. Ki kell jutnom! Most ez a legfontosabb!! Ám túl hosszú a ruhám,és fennakadok az egyik rózsabokorban. A tövisek megtépik a szép anyagot,én pedig elesek. Hátrafordulok,és érzem az egyre erősödő félelmemet. Majd meglátom őt. Rózsaszín tincsei kuszán meredeznek  az ég felé. Zöld szemeiben éhség csillog. De miért? Száját kegyetlen mosolyra húzza,ajkai mögül kivillannak a szemfogai. És akkor beugrik minden. A többi vámpír. A szolgálók. Hogy miért is menekültem. Ám most már nincs kiút. Natsu fölémmászik. Két kezével támasztja magát,majd a mellem fölé hajol.

-Hmm...milyen kívánatos kis pont..igen,itt teszem rád a következő jelölést!-azzal szemfogai áthatolnak a bőröm rétegein. Érzem,ahogy szívja ki belőlem a vért. Furcsa,szürcsögő hangot hallat,nekem pedig lángokban áll a hely,ahol szív.

××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××××

-Ne!!-ült fel sikítva Lucy. Mellkasa szaporán járt fel le,szíve a torkában dobogott.

-Csak egy álom..-gondolta,majd kikelt az ágyból. Remegve a fürdő felé vette az irányt. Belenézett a tükörbe.

-Ne..ne ne ne ne ne nee..!-suttogta kétségbeesetten. Kivágott hálóingje látni engedte a nyakán díszelgő fognyomot. Lucy ránézett a tükörképe arcára. Sápadt bőr,karikás szemek,amik félelemtől csillogtak. Megperdült,és kiszaladt a fürdőből. Ekkor meglátta a szobája ajtaja mellett lévő széken szunyókáló alakot.

-Natsu...-suttogta,és szíve nagyot dobbant. Aztán végignézett magán,és ezt a gyengéd érzést a félelem váltotta fel.

-Nem ebben a ruhában voltam..akkor az azt jelenti hogy...ne!-suttogta elhalóan,ám ekkor nyílt az ajtó,és Juvia lépett be rajta.

-Jó reggelt Lucy-sama!-húzta el a súlyos brokátfüggönyöket. Lucy az ajtó felé kapta a kezét,és meglepetten látta,hogy Natsu eltűnt.
"Lehet itt sem volt..."gondolta,miközben a szolgálólánnyal a fürdő felé vették az irányt.

-Lucy-sama! Kérem,ezt igya meg! Vérpótló van benne,ami jót tesz.-nyújtott a szolgálólány egy pohár folyadékot. Lucy gyorsan megitta, majd levette a hálóingét,és beleeserkedett a vízbe.

-Juvia! Tegnap nem ebben a ruhában voltam..ugye nem Natsu öltöztetett át?-kérdezte halkan a kék hajútól. Juvia elmosolyodott,majd a fejét rázta.

-Levy öltöztette át. Nyugodjon meg Lucy-sama!-szólt a lány,majd kiment,és a fürdőben hagyta Lucy aznapi ruháját.

Lucy nemsokára elkészült. Felöltözött,és lement a lépcsőn. Meglátta az ajtót,és nyelt egyet. Majd megrázta a fejét,és inkább a szalon felé vette az irányt. "Felesleges lenne elszökni. Úgyis elkapnak. És nincs is hová mennem. A kolostort nem sodorhatom veszélybe..."gondolkozott. Benyitott a szalonba,ahol egy furcsa jelelent tanúja lehetett. Laxus épp Mirajane,az hosszabb,fehér hajú lány vérét szívta. Lucy lesápadt,és a szájára tapasztotta a kezét. Akaratlanul is a saját sebe felé kapta a kezét.

-Oh...jó reggelt Lucy! Talán valami baj van?-kérdezte Laxus,miközben letörölte a szája sarkából a vért. Mjrajane megigazította a ruháját,és elsietett. Lucy már épp kifejtette volna a véleményét,amikor újra nyílt az ajtó,és egy barna hajú szolgáló lépett be rajta.

-A reggeli elkészült Laxus-sama,Lucy-sama! Már mindenki önökre vár!-mondta a lány,mire a szőke vámpír feltápászkodott.

-Kösz, Cana! Megyünk már!-morogta,majd elindult. Lucy követte,és félve nézte,vajon mit jelenthet a reggeli egy vámpírnak. Ám csak egy normális étkezőt látott.

-Jó reggelt Lucy! Foglaj helyet!-hallatszott Erza hangja. Natsu felállt a székéről,és Lucy mellé sétált.

-Én már nem vagyok éhes!-villantott a lányra egy kegyetlen mosolyt.

Meg is hoztuk a következő részt. Reméljük mindenkinek tetszeni fog! Puszi!
Shiro és Mei