–Juvia!– kiáltott fel Mirajane ijedten, de a követkető pillanatban egy kéz kulcsolódott a csuklójára. A finom csontok roppantak, mire a nő arca eltorzult a fájdalomtól. Mikor meglátta a fekete hajú, vörös íriszű vámpírt, már nem tehetett semmit. A következő pillanatban háta hatalmas erővel csapódott a mögötte lévő kőfalba, szeme előtt megszűnt a világ, csak sötétség maradt. A hófehér hajú nő tehetetlen rongybabaként esett össze a fal mentén, fejéből csorogni kezdett a vér ott, ahol felrepedt a bőr. Sting odakapta a tekintetét, kezei között Juvia vergődött.

–Mirajane-san!– a nő kétségbeesetten figyelte társa mozdulatlan testét, szabadulni próbálva a vasmarok szprításából. Sting rámordul, Rogue felemelve fejét rápillantott a kék hajúra, és elé állva eltakarta előle Mirajanet. Leszaggatta róla az üvegszálas felsőt, majd lehajolva fogait keményen a melle fölötti bőrbe mélyesztette. Szőke társa sem tétovázott tovább, ismét ráharapott a zafírszemű fehér nyakára, hátulról szorosan tartva a csuklóit. Juvia próbálta kitépni magát a bilincsként szorító kezekből, de a vámpír jóval erősebbnek bizonyult nála. Szemei előtt fekete pontok kezdtek táncolni, a vérveszteségtől egyre jobban szédült. A nyakába és mellkasába hasító szúró fájdalom élesebb volt, mint eddig akármikor. A kék hajú térdei megrogytak, és lassan már csak rongyként lógott a két férfi markaiban, tehetetlenül, képtelenül ellenállásra. Érzékei eltompultak, agyára álmos, bágyadt köd telepedett.

–Lu...cy.....sama...– suttogta még elhalóan, majd feje hátracsuklott, és elvesztette az eszméletét. A két vámpír nem állt le, kezeik kutakodva fedezték fel a nő testét, szemfogukal többször is lecsapva a hófehér bőrre.

************************************

Lucy mellkasa mélyéről állatias, embertelen morgás tört fel. Szemei villogtak, és esztelen erővel tépte a láncait, hogy a fal is beleremegett. Érezte a vérszagot, hisz a vékony ajtó nem állította meg az illatokat, így a karmazsinpiros folyadék émelyítő, hívogató illata bekúszott a lány orrába, belülről perzselve minden porcikáját. Fájt a szomjúság. A vágyakozás égető szenvedéssel kínozta, szíve hevesen és gyorsan, rendszertelenül lüktetett mellkasában. A vér ütemét dobolta. Az átalakuló vámpírok melódiáját. Odafent a hold elérte az égbolt legtetejét, derengő bíbor színnel bevonva mindent. Elérkezett az együttállás, és vele együtt a Heartfiliákban szunnyadó vámpírvér felébredése. A Vámpírkirály felemelkedése. A szőke hajú ártatlan, tiszta arca önkívületlen vicsorba torzult, és sikoltva, üvöltve tépte a láncait. Nem érzett mást, csak a torkát pokoltűzként égető szomjúságot. Tudata két részre hasadt, és a felek egymással küzdöttek a fejében. Lucy elborzadt saját magától, mikor felismerte a Fairy tail birtok két szobalányát a vérszag tulajdonosaiként, de ösztönei, és másik fele erősebbek voltak. A szőke szépség régi énje feladta a küzdelmet, ahogy feladta Natsut is. Beletörődött, hogy vőlegénye, aki állítólagosan annyi követ megmozgatott, csak hogy megkaphassa, nem jött elérte. Lucy Heartfilia elbukott. Helyét pedig átvette a szörnyeteg. Achnologia, a kannibál utódja, egy lény, ami arra született, hogy korlátlanul öljön, nem törődve semmivel és senkivel.

Sting kinyitotta a súlyos ajtót, így a szőke ráláthatott a két testre. Mirajane a fal tövében ült, válláról és combjairól leszaggatva a ruha, haja vértől volt vöröses. Mögötte a falon is a piros folyadék nyomai, ahogy a nő lecsúszott a kövek mentén a padlóra. Juvia a hátán feküdt, nyaka, vállai és keblei tele voltak harapásnyomokkal. Az apró sebekből még szivárgott a vér, vékony csíkokkal tarkítva a hófehér bőrt. Szemei le voltak csukva, pillái vizesen csillogtak a könnyektől. Egyik markában a Graytől kapott ezüst-keresztet szorongatta. Rogue a fal mellett állt, sötét tincsei vadul, vörösen villogó szemei elé hullottak, arcán a vér eltéveszthetetlen maszatai látszódtak. Lucy majd' megőrült, hogy ő is megkóstolhassa a még meleg, szédítő aromával őt csalogató folyadékot, és újult, minden eddiginél nagyobb erővel kezdte tépni a láncait. Hallotta, hogy léptek közelednek a lépcsőn, majd megérezte a jövevény szagát. "Minerva!" új, feljavult érzékei azonnal összekötötték az illatot a hozzá tartozó személlyel, majd ahogy az közeledett, külön tudta választani a nőhöz, és parfüméhez, hajához, ruhájához tartozó illatfoszlányokat.
A szürkés hajú, elegáns hajadon úgy lépkedett el tűsarkain a két eszméletlen, véres szobalány mellett, minta azok természetes kiegészítői lennének ennek a helynek. Borvörös ajkain büszke, győztes mosoly játszott, majd izzó, kígyóéhoz hasonló zöld íriszeit Lucyra emelte.

–Szép munka, Sting!– dicsérte meg a szőke vámpírfiút, majd odalépett az asztalhoz, és fehér, selyemkesztyűs kezével felemelt egy ezüst tőrt. Egy ideig figyelte magát a penge tükrében, majd a láncait tépő lányhoz lépett. -Lássuk, milyen a véred, Heartfilia.- hangjában elragadtatás, örömmámor csengett, szemei kéjesen figyelték az előtte lévőt. -Fogjátok le!- parancsolt rá a két másik vámpírra.

–De Kisasszony, a szertartást...– kezdte a szőke, de Minerva rárivallt.

–Fogd le, azt mondtam!– a szürke hajú hölgy parancsa szinte pofonként csattant Sting arcán, mire az leszegett fejjel a falnak szorította Lucyt. Fekete hajú testvére ujjait a lány nyakára kulcsolta, így eltartva az újonnan előtört, tűhegyes fogakat úrnőjüktől. A Sabertooth család feje széles, eszelős mosollyal az arcán vágta végig áldozatuk bőrét annak jobb melle felett, majd figyelte, ahogy az egészen elképesztő, szinte pulzáló, karmazsinpiros vér lefolyik a szőkeség halvány bőrén. Mindannyiukat érzékeit megrészegítette az átalakuló vér látványa és aromája, még Lucyt magát is. Minerva odahajolt a sebhez, és mélyen letüdőzte a kicsorgó folyadék erős, csalogató szagát.

–Kisasszony... A szertartás.... – mondta Stint rekedten, nehézkesen, villogó szemeit nem tudta elszakítani a vörös vércsíktól. A szürke hajú bólintva elhúzódott, majd lerakta a beszennyezett pengét.

–Hozzátok. Én előkészítem a szertartást.– adta ki a parancsot, majd biztos léptekkel elindult.

************************************

–Felkelt a hold....– suttogta Happy, majd megfordult, és testvéreire nézett. Mindannyian a Nagy Szalonban ültek, és vártak. Várták Juvia-t Mirajane-t, és persze Lucy-t

–Nem várok tovább!! Elmegyek a menyasszonyomért!– pattant fel Natsu, hangja erőteljesen csattant a némaságba hasítva, nem tűrve ellenkezést. Erza ránézett, de a rózsaszín hajú állta a tekintetét. Míg ők némán csatáztak, Gray a nyakához nyúlt, hogy megérintse az ott lógó medált, de keze az ürességget markolta. "Hát persze... Odaadtam Juvia-nak...." a fekete hajú arcán gondterhelt, sötét fellegek ültek. Ha lehunyta a szemét, a kékség kifacsart, véres holttestét látta maga előtt. A zafírszemek, amik megigézték mikor rápillantottak, rémképeiben üresen, fénytelenül meredtek előre, a mosolygós, gyönyörű arcon elkínzott arckifejezés. Gray belevájta körmeit alkarjába, hogy a fájdalomra koncentráljon illúziói helyett. Erza hangja verte ki a kábulatot agyából.

–Indulunk. Natsu-nak igaza van. Meg kell mentenünk a mieinket.- a vörös hajú körbepillantott az izzó tekinteteken. Arca kemény volt, de vonásaiba aggódás vegyült. –Ne felejtsétek el, hogy ez nem bosszúhadjárat lesz. Kihozzuk Lucyt, Juviát és Mirajanet, ezek után azonnal visszavonulunk! Nem vagyunk felkészültek egy harcra, és ebből nem engedek. Megértettétek?!– ordított rá némán ülő testvéreire, mire azok egyenként kelletlenül bólintottak. Erza lehunyta a szemét, és kifújta a levegőt. Megkeményítette vonásait, majd a kezeire pillantott. A hold miatt a szokásosnál is éhesebb volt, remegett az erőfeszítéstől, hogy megakadályozza saját feltörekvő ingerét a vérivásra. Nyelt egyet, majd megfordult, és kimeredt az ablakon. Ruhája fodrai susogó hangot hallattak, ahogy odalépett a tükröződő üveghez, majd lassan ráfektette a tenyerét a kilincsre, és szélesre tárta az erkényre kivezető ajtó szárnyait. A szél beáramlott, meglobogtatva a vörös tincseket, és a hófehér ruhát. Natsu, Gray, Gajeel, Laxus és Happy pillanatok alatt mellette termettek, majd egyszerre tekintettek fel a fekete, csillagtalan égbolt közepén derengő holdat. Tudták, hogy elérkezett az idő, az együttállás ideje. A szalon és a táj csendjébe mindegy kalapácsként hasított az éjfélt ütő óra gongása, és ebben a pillanatban mintha megállt volna a világ egy másodpercre. A hat vámpírszív egyszerre állt meg, kihagyva néhány ütemet. Az ég tetején terpeszkedő bíbor Hold most felizzott, és a vér semmivel sem összetéveszthető színével kezdett világítani, pirosra festve mindent. Natsu felnyitotta szemeit. A régi, smaragdzöld íriszeket most izzó, villogó vörös vette át, pupillái összeszűkültek, és keskeny csíkként szelték át a szivárványhártyát. Rápillantott testvéreire, kiknel tekintete az övének tükörképeként világított a sötétben, majd megszólalt.

–Megmentjük Lucyt. Beteljesítjük az ígéretet, amit Layla-sannak tettünk!– hangja feszülten, de tisztán és elszántan csengett. Fivérei és nővére bólintottak, majd a Fairy tail család vámpírjai levetették magukat az erkélyről, majd gepárdnál is sebesebben kezdtek futni a Sabertooh birtok felé.

********************************************************

Minerva belépett a pinceszint alatt elhelyezkedő hatalmas csarnokba. Kör alakban díszes, korinthoszi inspirálta oszlopokat helyeztek el, mindegyiken egy egy véset. A falak sötétek voltak, a szoba egész lényéből sugárzott a régi letűnt korok koromfekete mágiája. Az oszlopkör közepén a csiszolt márvány padlóban ókori rúnákat és írásokat véstek, a szemközti falon hatalmas freskó. A kép egy fiatal lányt ábrázolt Szőke tincsei rendezett konytba fogva, alóla szinte világítottak izzóvörös szemei. Egyik kezét kétcsókra nyújtotta, előtte térdre borult vámpírok sokasága, alatta a szöveg. All for one, azaz Mindenki egyért. Minerva megragadta a körvonalon elhelyett négy láncok egyikét, majd gondosan a Lucyt összebilincselő pántok egyikéhez rögzítette, majd megrántva a nyakáról lógó vasat a földre kényszerítette a fiatal nőt. Intett az ujjaival, mire Sting engedelmesen odalépett hozzá, karjaiban Juviával.  Könyörtelenül dobta le a kemény padlóra a szobalány ernyedt testét, mire Lucy azonnal tépni kezdi magát, hogy hozzáférjen a még dobogó szívű nőhöz. A szürke hajú megragadta a szőke férfi karját.

–Maradj.– szólt rá, majd elmosolyodott a vámpír arcán felvillanó félelmen. Felemelt egy ezüstkést, és végigvágta a földön fekvő Juvia két alkarját, figyelve, ahogy a vörös vér kibugyog a mély sebekből. Odarántotta fivérét, majd annak is bemetszést ejtett a bőrén, és várt, míg az onnan csordogáló sűrűbb, mélyebb színű folyadék a földre vésett rúnákra nem folyt. A jelek felizzottak, Lucy arca pedig megvonaglott a fájdalomtól. Látszott rajta, hogy szenved, torkából gurgulázó, elkínzott sikoly tört fel. Minerva vágást ejtett saját tenyerén, és elindult körbe, ajkai mozogtak, valamit motyogott. Az ősi szertartás szövegét kántálta. Sebzett bőrét hozzáérintette az első márványtömb oldalába vésett szimbólumnak, mire az felizzott. A vörös csík lassan elindul a hasadásban lefelé, majd leérve szerteágazva kezde betölteni a földben lévő rúnákat. A nő lassan járt körbe, és megérintette az összes oszlopot. Hátrébb lépett, majd hangosan mondta ki a rítus utolsó szavait.

–Urano metria!– kiáltotta ajkain győzedelmes mosollyal, mire az egész csarnokot betöltötte a vérvörös izzás és Lucy sikolyai. A szőke leány hánykolódott, szemei villogtak. Nem lehetett eldönteni, még ember, vagy már a vámpírok állatias világába tartozik. Teljes erejéből tépte láncait, a csarnok beleremegett. Minerva szemeiben őrült fény csillogott. Nem akarta elhinni, hogy elérte azt, amire a kis Heartfilia első megpillantása óta vágyott. A bosszúra. Hogy véghez vigye a tervet, amiért apja meghalt. Hogy elérje a Sabertooth család végső felemelkedését és uralkodását.

–Beteljesítem a bosszúd, Apám! Csak figyelj jól!– nevezett fel, de kacajában semmi kedves nem volt, csak tömény őrült boldogság. Felrémlett előtte Jiemma arca. Apja már a nő egész kicsi kora óta megszállottan hatalomra akarta vezetni a vámpírcsaládot. Minerva rengetegszer próbálta felhívni magára édesapja figyelmét, de annak egyetlen dolog lebegett lelki szemei előtt. A Heartfilia család ereje.

********************************************************

A hat árny megérkezett a Sabertooth birtok hatalmas kapui elé. Odakint nem állt senki őrt, viszont mindannyian érezték, hogy nem tudnak majd csakúgy besétálni.

–Nem várhatunk tovább! Lucy már így is-- – kezdte Natsu, de Erza morgása hallgatásra kényszerítette. Idegesen visszahúzódott, és metsző pillantást vetett a vörös hajúra. Az úrnő testvérei felé fordult.

–Semmi értelme, ha azonnal betörünk szemből. Azt se tudjuk Lucy hol van, és ha túszul ejtették Juvia-t és Mirajane-t, meg tudnak velük zsarolni minket. Két csapatra oszlunk. Natsu, Gray, ti jöttök velem. Happy, Laxus, Gajeel, a ti dolgotok lesz megtalálni a szobalányainkat. Ha nem muszáj.... Ha nem muszáj ne öljetek meg senkit. Natsu, Gray, ez főleg nektek szól.– pillantott jelentőségteljesen a két említettre, akik csak elmorogtak egy "értettem"-et az orruk alatt. –MI nem vagyunk gyilkosok– Erza arca komor volt, vállai megereszkedtek a rájuk nehezedő súlytól. Magát hibáztatta, hisz ő küldte el Juviát és Mirajanet. Natsu felpillantott a hatalmas, vérszínű teliholdra, és torka elszorult a rátörő rossz előérzettől. Zsigereiben érezte a közeledő bajt, ösztönei egyre sürgették.

–Erza, ha tovább várunk a menyasszonyo-- – kezde volna ismét, de a vörös hajú újfent félbe szakította.

–Natsu. Indulás!– adta ki a parancsot Erza elszántan. Szemei vörösen izzottak, akárcsak testvéreinek. A hat vámpír néma árnyakként törték meg az éjszaka sötétjét, kettéválva. Natsu az ösztöneit követte. Még engedélyért a vörös hajúra pillantott, majd kegyetlen rúgást mért a kétszárnyú kapu zárára, mire az hangos robajjal megadta magát az állati túlerővel szemben, és port kavarva kidőlt. Ahogy elült a köd, a két alakváltó már ott állt előttük.

–Nem túl illendő így betörni más birtokára– szólalt meg Lector. Elszántnak akart hangzani, de hangja kissé megbicsaklott.

–Fro is így gondolja...– hanzott fel a mellette álló zöld hajú vékonyka hangja is.

–Útban vagytok.– Natsu szemei megvillantak, majd kitört. Megragadta Floch-t annak fejét fogva, majd a fölhöz vágta a nála jóval kisebb testet.
Lector lába lendült, hogy lerúgja a vámpírt testvéréről, de a rózsaszín hajú fürgébb volt. Elkapta az alakváltó bokáját, majd nekihajította a falnak. A vöröses-barna hajú nyikkanva összecsuklott.

–Csak kiütöttem őket. Élnek.– szólt Natsu halkan, feszülten, mire Erza csak bólintott.

–Keressük meg Lucyt.– hangzott a parancs, és mindhárman futásnak eredtek. Natsu elmormolt magában egy imát. Tudta, milyen sors vár

************************************

–Minerva-sama! A Fairy tail család-- – lökte be az ajtót Rogue, de a látvány, ami a szeme elé tárult, földbe gyökereztette lábait. Sting idegesen, meglapulva ácsorgott a fal mellett, és társa felé kapta a tekintetét. A fekete hajú olyat látott a vámpír szemeiben, amit már nagyon régen nem pillanthatott meg utoljára. Félelmet. Csontig hatoló rettegés áradt a szőke vörös szemeiből. Az a fajta, ami megbénít minden izmot, jeges rémületet keringetve az erekben. Az oszlopkörben, középen ott állt Minerva. Izzadtságcseppek gyöngyöztek a nő homlokán, ajkain tébolyult mosoly. Előtte egy szőke leány sziluettjét világította meg a rúnákból áradó vérvörös fény.

–Hát visszatértél hozzánk, Achnologia. – rebegte a grófnő, hangjában őrült rajongással és tisztelettel. A láncok fülsiketítő hangot hallattak, ahogy elpattantak, és a vámpír, aki hajdan Lucy Heartfilia volt, felállt. Rogue teste lekisebb porcikáján is végigfutott a hideg, ahogy a nő megfordult, és megláthatta arcát. A szép vonásokba hideg, emberfeletti kegyetlenség költözött. Vörösen izzó szemei megtörve a félhomályt lassan végigtekintettek mindhármukon. Ahogy mozdult, a leszakadt láncok csörömpöltek, meztelen testén begyógyult az összes seb. Haja fényes szőke tincsekben omlott hátára, lágy kereret adva a szép, de jeges arcnak. Ahogy megszólalt, Rogue szíve kihagyott egy ütemet.

–Készen álltok a halálra, férgek?– a kérdés kettő hangszínen hangott fel egyszerre. A Lucy-hoz tartozó dallamos, női hangon, valamint Achnologia rekedtes, mély hangján.

Nincs semmi mentségem a hatalmas késésre, amivek a rész érzekett, és nem is akarok magyarázkodni. Elhagyott az ihlet teljes mértékben, ezt a részt is kb háromszor írtam át, és még most sem vagyok megelégedve vele. Köszönöm azoknak, akik türelmesen vártak, és továbbra is hajlandók olvasni a szemetemet. Hatalmas bocsánatkéréssel tartozom Tündérkéim, tényleg nagyon sajnálom. Mostmár viszont megpróbálok mindent beleadni, és rendes időben hozni Nektek a részeket. Köszönöm a sok aranyos kommentet, nagyon jólestek, imádlak Titeket!
Ha esetleg kicsit promóznátok a könyvemet, vagy beleolvasnátok a többibe, azért nagyon hálás lennék! 💞💞💞💞
Nemrég kiraktam egy EreMei (ErenxOc) Aot ff-et, ha esetleg valakit érdekel, örülnék neki, ha belepillantana!

Valamint kérdésem is lenne. Lenne érdeklődés egy Bakugou Katsuki x Oc könyvre? Mindenképpen elkezdem írni, de a kérdés csak az, hogy érdekelne-e titeket, vagy nem igazán. Természetesen több ship is lenne benne, IzuOcha, KamiJirou, SeroMina  TodoMomo és hasonlók, de a fő szál az én kis KatsuVeena shippemen lenne ^~^.

Remélem elnyertem tetszéseteket ezzel a résszel, és nem haragszotok rám nagyon a sok késedelem miatt!><"

Szép napot Tündérkéim, sziasztok! Puszillak titeket!

Mei