4.fejezet/ Lebukva
Attila
1 hónap elteltével
Teljesen másképp látom a világot. Az embereknek hallom a szívdobogását. Hallom ahogy a vér folyik az ereikben. Legszívesebben az összesnek kiszívnám a vérét, de tudom már magam türtőztetni. Greg pincéje megtette a hatást éhség ellenére. Most vagyok azon a szinten, hogy 2 hetente ihatok 1 tasak vért. Nagyon nehéz kibírni ilyen kevéssel.
Éppen hazaértem Greg-hez amikor meghallottam, hogy nincs egyedül.
- Heló? - Szóltam be a szobába.
Greg két férfival beszélget. Megéreztem, hogy átjárja őket valami. Vadászok...
- Attila nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar hazaérsz...
- Nem is mondtad, hogy van egy lakótársad. - Szólt közbe a szőke hajú kék szemű férfi. Társa átlagos barna haj, barna szem. Ő inkább csak csendben figyelt.
Odamentem kezet fogni. Azt hiszem túlságosan elhittem, hogy jól jövök ki ebből. A szőke lerántott. A fejemet az asztalra nyomta, és éreztem hogy a kése a torkomra van szegezve.
- Mit keres itt egy ilyen korcs vámpír? - Kérdezte a szőke.
Greg ekkor elővette egy pisztolyt és a szöszire szegezte.
- Engedd el a fiút, vagy a fejedbe kapsz egy golyót Vik.
- Te egy vámpírt védesz?
Hallottam Greg pisztolyának a kattanását. Most biztosította ki.
Viktor elengedett, rögtön Greg mellé sétáltam. Nem mertem egyiknek sem a szemébe nézni.
- Pont azért jöttünk hogy üdvözöljünk újra a Vadászoknál, de ez... Ha ezt megtudják nem fogják az állásod visszaadni. Sőt...
- Ne merj a saját házamba fenyegetni. Nagyobb korcs vagy, mint amilyen ez a fiú valaha is lesz. Azt mondasz el bárkinek amit szeretnél, és most takarodj el a házamból.
- Ezt még megfogod Greg bánni. Daniel menjünk.
Viktor kiment a házból, Daniel ekkor elkezdett felém közeledni.
- Szerintem mi jóban leszünk. - Rám kacsintott, aztán ment ő is.
Amint kiért valami furát éreztem. Hirtelen összeestem. Greg letérdelt mellém.
- Attila! Mi a baj?
Elsötétedett minden. Nem láttam már magam körül semmit. Valami köd átvette az irányítást. Amikor kitisztult a kép máshol voltam.
Mi ez a hely? Mintha egy műtőben lennék. Valami lepukkadt kórház. Le vagyok szíjazva. Nem tudom menekülni. A távolból valaki ordítását hallom, de nem látom kiét. Majd megpillantom Daniel-t. Fölém hajolt és röhögött egy szikével a kezében. Valamiért nem sikítottam. Nem akartam hogy más hallja a szenvedésem. Miért? Daniel belém vágta a szikét. Éreztem a fájdalmat mégsem ordítottam...
Greg pofonjai zökkentettek ki.
- Attila mi történt veled?
- Nem tudom.. Láttam dolgokat.
- A szemed pár percre teljesen aranyba borult. Ragyogott. Biztos rendben vagy?
- Igen. És te? Most azt hiszem nagy bajt okoztam neked.
- Nem érdekelnek a Vadászok, majd beszélek velük veled kapcsolatban. Talán még be is vesznek. Közben elkezdhetjük a kiképzést is. Nem csak a vámpír erődre szabad hagyatkoznod.
- Köszönök Greg mindent. - Megöleltem Greg-et, majd felkeltem.
Túlságosan közel kerültem Greg nyakához. Miután felkeltem elkezdtem éhezni. Látszólag Greg ezt észrevette, mert azonnal ordított:
- Még 2 napot ki kell bírnod.
Beleütöttem ököllel a falba, majd bementem a szobámba, hogy ne okozzak nagyobb bajt.
Egy cetlit találtam az ágyamon.
Ne haragudj a társamért. Forrófejű és azonnal szeret gyilkolni. Én más vagyok, engem érdekel miért vagy Greg-nél. Voltaképpen érdekelsz önmagadtól is. Van benned valami ami megfogott. Ha gondolod beszélgethetünk egy kávé mellett. La'Starbucks holnap este 18:00.
Daniel ;)
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top