Greg

Hol is kezdjem... A feleségem meghalt 2 évvel ezelőtt mikor egy falkától tisztítottuk meg a várost. A mai napig emlékszem a farkas szemeire miközben Anna szétmarcangolt testéről nézett vissza rám. Azóta is csak arra a farkasra vadászom.

Azt hiszem a két év alatt kicsit bekattantam. Legalábbis a többiek mindig ezt mondták. Meg hogy túlhajszolom magam, vagy valami ilyesmi. Bár én sosem éreztem magam így. Folyamatosan bennem volt az adrenalin. Ez odáig vezetett, hogy a 2 év alatt közel 150 vérfarkast és 40 vámpírt öltem meg egyedül. Persze mindegyiktől csak információt akartam arról a bizonyos farkasról. De hát nem beszéltek, szóval hamar véget vetettem az életüknek. Kifokoztak Mester szintű Vadásznak, ami körülbelül 500 szörny megtisztítás után jár. Nem volt nehéz, igazából én nem is számoltam, csak jelentettem mindig a csapatnak. Végül kijött ez a szám. De itt nem akartam megállni. 

Azt mondták nagyon fontos eligazítás lesz, szóval bementem a Vadászok Gyülekezetébe. Minden hónapban máshol volt a hely, hogy a lények ne tudják lenyomozni. Végül az 5 Nagy Mester Vadász és én voltunk az épületben. Ekkor már rájöttem, hogy ez nem eligazítás. Hanem egy megbeszélés.

- Szóval miért kérettetek engem ide eligazítás címszóval? 

- Tudtuk Greg, hogy nem jönnél ide, ha azt mondanánk megbeszélés. Az összes társad akivel együtt dolgozol aggódik érted. 

- Nem kértem, hogy aggódjanak! Nincs is miért! 

- Greg nagyon kapkodsz. Eddig nem történt tragédia, de nem kockáztathatjuk meg. Tudod mi a 3. szabályunk. 

- Mindig legyünk megfontoltak. - Mintha én nem lennék az. 

- Kötelező szabadságra küldünk Greg. Gyászolj, éld kicsit az életet. 2 hónap kimenőt kapsz. - Tessék?! - Ha ebben az időben vadászol megfosztunk a posztodtól és a fegyvereidtől.

- De hát ez abszurd! - Kattant vének. Semmit nem értetek. 

- Ezzel lezárjuk a megbeszélést. 

- Csesszétek meg mind. Jobbat mondok. Ki is lépek. Engem ne zsaroljon egy ilyen patkány gyülekezet, akik a nap minden részében csak másokról képesek beszélni, közben ők még semmit sem tettek. 

Ledobtam a hivatalos jelvényem a Mester kitűzőmmel együtt. 

- Viszlát! 

- 2 hónap múlva találkozunk! - Mondták egyszerre.

A fegyvereket természetesen nem adtam vissza. Velem ne szórakozzanak. Saját költségből vettem és készítettem el ezeket, és még használni is fogom őket.

...

Hazavezettem Manhattan-be. Ahol várt újra az egyedüllét és a magány. Ma korán sötétedett a tél miatt, amikor valami furcsát láttam. Egy 16 éveiben járó tini segít egy felnőtt embernek. Ez nagyszerű gesztus, de lehet az apja is nem tudom. Én is megálltam nem sokkal messzebb. Hátha tudok valamiben segíteni. Ekkor láttam meg, hogy a fiú beszáll az autóba, és miközben matatott a táskájába a férfi teljesen ráharapott a nyakára. Egy kibaszott vámpír az én körzetemben. Remek. Sietnem kell, vagy a fiú meghal, rosszabb esetben vámpírrá változik. Azonnal kikaptam a puskát az anyósülésről és szaladtam, ahogy tudtam. A Vámpír teljesen leignorált mikor az autója elé léptem. Ez kicsit sértő volt. Legalább nem kellett nagyon céloznom. Az első lövéssel elintéztem annyira, hogy az agya kiloccsanjon és ott maradjon az ülésen. 

Azt hittem elkéstem, de nem. A fiú még életben volt, látszólag teljesen kiverte a víz. Talán sokkot is kapott. Viszont megláttam a nyakán a mély harapást. Ami azonnal begyógyult. Túl sokáig volt a vámpír ráharapva. Átfog változni. Picsába még ez is! 

- Látom még életben vagy, ez nagyszerű. Viszont van egy rossz hírem. Átfogsz változni. 

- Tessék?! - Még mindig nem önmaga. 

Végül behajoltam mellé az autóba és pofon vágtam. Ez mindig segített stresszhelyzetben, úgy látszik most is jót tett. Ha neki nem is, nekem jól esett. 

Most mit tegyek? A szabályzat azt mondja ahogy tudjak segítsek egy ártatlanon. De ő már nem ártatlan. Egy vérszívó lesz belőle. Akkor viszont óriási kárt tehet az emberekben... Ha csak nincs mellette valaki aki segít. De most komolyan, én segítsek egy vámpírnak átvészelni az átváltozást? Jobb lenne talán ha fejbe lőném. A szenvedésektől megkímélném, meg attól is ami a jövőben vár majd rá. Igazából már kiléptem vagy szabadságon vagyok nem tudom. Szóval rám már nem tartoznak a szabályok. Ebbe ők sem szólhatnak bele.

- Figyelj. Átfogsz vámpírrá változni. Megadom a választás lehetőségét, de csak mert ma jó napom van. Segíthetek a legminimálisabb fájdalommal átvészelni a vámpírráalakulást, és az azutáni kínt, szomjat. Vagy itt helyben téged is fejbe lőlek és megyek haza, te pedig egy jobb világba.

A fiú látszólag nagyon elgondolkodott az ajánlaton. Majd rám nézett és azt mondta:

- Megpróbálom végigcsinálni. - Közben könnyek szöktek a szemébe, de nem folytak ki. Visszatartotta. Most komolyan ezek után mellettem még próbált bátornak mutatkozni?

- Ne csak próbáld tedd is meg. Ha úgy látom menthetetlen vagy és elveszted az irányítást minden lelkiismeretfurdalás nélkül lelőlek. Világos? - Kinyújtottam a kezem. 

A fiú megrázta a kezemet és csak bólintott. 

  - Greg Enchanter. 

- Attila Sorrow.