Mikkor be léptem a terembe nem késtem ott volt Malcolm és rám mosolygot én le ültem és hátra fordult
-hát szia-köszönt kedvesen
-szia-mondtam egyszerüen
-várod a mai napot?-kérdezte kiváncsan kacsintot
-igen-Áh de aranyos
-van kedved ma velem logni?-kérdezte
-milesz a barátnődel?-kérdeztem szégyenlősen
-ja ő most beteg-mondta unalmasan
-akkor rendben de ha nem baj akkor előbb beszélek a barátnőmel-mondtam egyszerűen bejött a tanár el kezdödöt az óra mikkor vége lett kerestem Emilyt és láttam hogy magányosan ül én oda mentem felé ő fel ált és elment oda szaladtam meg fogtam a csukloját én megálitotam el kezdte rángatni a karját de nem birt szabadulni...
-engess el te idiota-ordibált
-minek?- figyelj...beszélnünk kell-mondtam hideg hangon 
-ha elengedsz beszélünk-mondta unalmasan
Elengedtem és le ültünk
-mond mit akarsz?-mondta Emily
-sajnálom higy a vámpirokrol rosszat mondtam de nem értem hogy miért álnak enyire közel a vámpirok...-mondtam komolyabb hangon
-nem lényeg hagyjuk ezt-mondta egyszerű hangal
-de számit-mondtam
-na jó...legyen de ne ijedj meg...az egyik vámpir rokonom-monta egy picit szomorubban-
-akkor nem haragszasz?-kérdeztem
-hm...nem,nem hiszem-mondta komolyan
-köszönöm...amugy muttatni akarok valamit ki esset egy kép a zsebedböl visza akartan addni de elmentél és nem volt időm na itt van tessék várjál megnéztem a képeket otthon és nézd csak ismerős neked ez a nő? Nézd meg mind kettő képet -mondtam
Emily le sokkolva nézte a képeket visza addta nekem lassan azt a képet és szorongata azt a képen amin ő van...
-Emily jól vagy?-kérdeztem aggodtan
-Callisto-mondta halk hangon
-Hm? Mi az?-egy picit megilyedtem a hangjátol
-majd bemutatlak anyának na de most bekem menem kell ott van az osztály társam na szia-elment
Ültem még egy kicsit és oda ült hozzám valaki
-nahát Callisto mi a gond miért vagy enyire meglepödve?-kérdezte mosolyogva
-te ki a jó Isten vagy?-kérdeztem a gyerekre furán a szürke szeme van és barna haja van...bele tur a hajába és azt mondta
-már el is felejtetél egy napja? Liam vagyok-mondta szomorúan
-jaaaa hogy te vagy az bocsiii!ez a ruha sokkal jobban ál rajtad mint a tegnapi-mondtam kedvesen
-semmi gond köszi ez kedves tőled-elneveti magát és eg picit be pirul
-nekem lassan bekel mennem hiszen mindjárt becsöngetnek -mondtam egyszerüen
-ja nekem is...örülök hogy láttalak na akkor majd még találkozunk akkor szia-elköszöntem és elmentünk a különbözö írányba mi után az ősszes órának vége lett apa ott várt Malcolmal oda mentünk és köszönt apának
-jó napot maga Anderson úr? Őrvendek a szerencsének remélem hamar meg ismerem majd-mondta nagy örömel és nyujtota a kezét apának
-én is őrvendek a szerencsének...-lekekzelt Malcolmal
-Callisto akkor majd jövök érted akkor szia-megpuszilt és elment
Apa rám népzet
-oha első románc?-mosolygot
Elpirultam és be ültem az autoba mikkor haza értem megetem az ebédet fel mentem a szobába zenét hallgatam néhány óra mulva be figaroztam a hajam fel tettem egy kevés sminket és készen is áltam eléggé izgultam hallotam hogy csengetek fel vettem a bör jekimet és a nap szemüveget és a kézi  táskámat és ott ált Malcolm az ajtoba és láttam hogy apuval beszélgetek.