Kimentem nagy méreggel és elszállt az agyam. Amit láttam, mikor kimentem Malcolm azzal a szőke csajjal csókolózik. Éreztem, hogy pityergek és elrohantam a mosdóba. Egy csaj épp mosakodot és engem nézett aggódóan. Megszólított.

- Jól vagy? - kérdezet egy picit idegesen.

- Ne is törődjön velem senki. - sírtam, mint a bőgőmasina.

- Ne sírj, kérlek. - mondta miközben a táskájában kutakodott.

- Miért törődsz velem? - kérdeztem sírós hanggal és felemeltem a fejem.

- Mert nem szeretem, ha valaki sír. Amúgy a nevem Emily. -nyújtotta át a zsebkendőt halvány mosollyal.

- Köszönöm, drága vagy. A nevem Callisto. - mondtam én is egy pici mosollyal.

- Így sokkal szebb vagy, tessék, itt egy csoki. Boldogság hormont termel. - nyújtotta át mosolyogva.

Én csak nevetni kezdtem. Nem tudom, hogy találkozhatam egy ilyen jó lánnyal, de boldog vagyok, hogy lehet, hogy barátok leszünk.

- Figyelj, nem kell. Tartsd meg. - mondtam nagy mosollyal.

- Ugyanmár, Callisto! - nyitotta ki a táskáját és tele van csokival.

- Az igen. - mondtam, elvettem a csokit és elkezdtem egy kicsit kuncogni.

- Na, láttod, hogy jobb. Suli után van kedved együtt lógni? - kérdezte.

- Persze. - mosolyogtam.

Becsöngetek. Megszólalt Emily.

- Oh, restellem, hogy ez lett, de nekem mennem kell. Szia! - elkomolyodott.

- Szia - mosolyogtam.

Elkezdtem gondolkodni, hogy mi lesz a következő órán. Megnéztem és matek óránk volt. Bementem a termünkbe. Ngyon mérges vagyok Malcolmra, hogy egy ilyen beképzelt libával jár... Szerintem tök ronda. Mit eszik rajta?  Nem értem. Nem néztem Malcolmra, mert minek? Samet meg éreztem, hogy lesett, de nem érdekelt.

- Pedig jobb lenne, ha rám hallgatnál... - mondta Sam hideg hangon.
- Én meg boldog lennék, ha befognád a pofádat.- mondtam egy kicsit vastagabb hangon.

Megforgata a szemét.

-Ha vámpir leszel, ne engem okolj. - mondta halkabb hangon.
Bejött a terembe a tanár, én meg írtam egy cetlire, hogy "Honnan veszed, hogy léteznek vámpirok?" Azt írta vissza "Majd suli után megbeszéljük."  Azt válaszoltam, hogy "Suli után Emilyvel leszek" Azt mondta "Jól van"
Amikor a sulinak vége lett, Emily már ott várt a suli előtt. Boldogság töltött el, hogy ő ott volt. Láttam, hogy apa épp parkol le, hogy haza vigyen. És apa ordított.

- Callisto, itt vagyok! - ordított nagy örömmel.

Én Emilyt odahúztam apához.

- Szia, apa. - mosolyogtam.

- Oh. jó napot. Látom találtál egy új barátot. - mondta örömmel.

- Jó napot, Emily Peterson vagyok! Örvendek, Anderson úr. Örülök, hogy megismerhetem. - mondta nagyon boldogan.

- Én is - mondta apa.

Valamit beszélgettek, de én nem figyeltem, mert láttam, hogy Malcolm integetett nekem és éreztem, hogy elvörösödtem. Visszaintettem. Egész máshol járt az agyam, legszívesebben úgy megcsókolnám, de nem szeret.  Nagyon szomorú vagyok.