23.Fejezet
*Callisto szemszöge*
10 év múlva sok minden történt azota...de nem vagyok boldog söt szomorúbb vagyok mind valaha.Liam ver...igen én se néztem volna ki belöle elöször megvadult mindig veszekedett velem a húga mellém ált és ezt ő nem nézte jó szemel nem akartam apáéknak szólni mert akkor Liam megint kezet fog emelni én meg azt nem akarom.Malcolmal azota se beszéltem.Néha néha láttam őtt de azon kivül semmi mostanába nem is láttom Malcolmot de nem is nagyon érdekel.Susanal minden nap beszélek elmondtam neki mindent meglepödött elöször nem hitt nekem de utána elhitte és ugyan ugy elfogad amilyen vagyok. És Emilyt is megismerte nagyon jól ki jöttek és mondhatni legjobb barátnők amit apát és anyát illet megismerték egymást és ősze házasodtak megint.Emily mostoha apja elvált anyátol és Emily most velünk él és anya is igaz ez szép és jó de én voltam igazán boldog mert Liam nem is szeret....öszintén megmondva Malcolmal jobban meg voltam mint vele.De szerintem van családja boldogam él meg minden.Most bent vagyok a napaliba és iszom a kávémat és Emilyvel beszélgetek.
-És hogy ál a kapcsolatod Liamal?-
Elsirtam magam
-Callisto mi a baj?-kérdezte aggodoan
-semmi jól vagyok-sohajtotam
-ahha persze-megszolal a laptopon a skype zenéje és Susan hiv minket Emily felveszi
-Sziasztok csajok-mondja boldogam
Mi is köszönünk
-na mi ez a gyászos hangulat?-kérdezte Susan
-semmi figyeljetek én megyek aludni na jó éjt-mondtam.
Felmentem a szobába és láttam hogy ott volt Liam.
-Hát szia-vigyorgot
-szia...na mivan?-kérdeztem
-semmi csak meglátogatalak nem is örülsz nekem?-kérdezte
Válat vontam és lefeküdtem az ágyra meg akart csókolni én meg elforditottam a fejem
-mi bajod van?-kérdezte
-Liam...nekem ez nem megy szakitani akarok veled-fel ültem
-én addtam neked erőt te meg csak igy kidobsz? Ha én nem lettem volna akkor már ott rohadnal a föld alat-orditotta és pofon csapot
-láttod? Pont ezért versz engem szakitok veled gyülölek érted? Hány ingerem van tőled tünj inen-mondtam
-jó el is megyek de engem ne keres-elment
A takaró alá bujtam és sírtam végül elnyomott az álom.Reggel felkeltem megmostam a fogam megmosdottam egy kis sminket fel raktam megcsináltam a hajam fel vettem egy fekete nadrágot és egy Fekete pulcsit lementem fel vettem a kabátomat és a cipőmet és elmentem a parkba.Sétáltam egyszer láttam egy férfit olvassa az újságot és ül egy padon oda ültem én is és mikkor abba hagyta az olvasást rám nézet és hozzám szólt.
-Callisto?-nézet rám kérdöen
-am....igen? Ismerjük egymást?-
-én vagyok az Malcolm-mosolygot
-hát mivan veled?-én is elmosolyodtam
-semmi azért jöttem ki mert unatkozom és gondoltam ki jövök kicsit ki kapcsolodni és veled? És Liamal?-
-szakitotunk és ti Tinával gondolom jól megvagytok-halványan mosolyogtam
-nem egészen-kinosan nevet
-mi történt?-kérdeztem
-nem számit ti szakitottatok? Hogyan petig olyan boldogok voltatok.Mi történt?-
Elmeséltem neki mindent és láttam öszeszorult a tenyere és hallotam hogy azt mondta megölöm.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top