- Kisasszony, maga miért nincs órán? - kérdezte az igazgató.

- Elnézést...de nem tudom hol van órám. - válaszoltam.

- Hogy hogy nem tudja? - húzta fel a szemöldökét, mintha mérges lenne.

Rohan egy vőrős hajú nő, a kopogós magassarkújával.

- Mi a panasza?- kérdezi az igazgató.

- Oh, Callisto Anderson? - jött oda a vörös hajú nő.

- Igen.

Megfogta a csuklómat. Én már sajnálni kezdtem a férfit. Majd, ha találkozom vele, bocsánatott kérek az illetlenségem miatt. Elvezetett a termembe és mindenki minket nézett az osztályból. De jobban engem, hiszen én egy új diák vagyok... Azért paráztam egy kicsit, mintha egy kivégzésen lennék, úgy néznek rám vagy mintha megöltem volna egy embert.

De a Tanárnő megszólalat.

- Kedves gyerekek, itt van egy új osztály társatok, a neve Callisto Anderson és ez az első napja. Legyetek vele nagyon kedvesek. Callisto, üljön le a helyére, keresen egy szabad helyet.

Mentem előre és csak úgy néztek rám, azt mondtam már magamban "Oh, hogy esne ki a szemetek", de a legfontosabb az első benyomás, mert ha azt elbaszom, akkor nem lesz senkim és azt nem akarom... Leültem egy csávó elé. Az osztályfőnökömet Jennifernek hívják, nagyon kedves asszonynak tünik és Francia nyelvet tanít. Valaki megbökte a vállamat. A fiú. Én hátrafordultam, meg kellet mondanom, nem épp egy szépség versenyre való. Szemüveges, fogszabályzós, göndör hajú. Azt kérdezte, kaphat-e ceruzát. Adtam neki, hiszen most az hogy nézne ki, hogy "Hé, haver! Nem kapsz, mert nagyon féreg vagyok". De ígyis, úgyis adtam volna neki. Azt mondta, hogy óra végén vissza adja, de én csak annyit válaszoltam, csak tartsa meg. Volt az osztályba egy nagyon jó csávó, aki nagyon bejött. Barna haja, azok a kék szemek, pont az ideálom, de mondtam azt gondoltam inkább nézem, mit mond a tanárnő, remélem meg ismerem. Kicsöngettek, mindenki ment az útjára. Szomorú voltam, mert megint egyedül maradtam, mint régen. De gondoltam, hogy fel a fejjel, úgyis lesz valaki, aki lesz velem. Remélem... Egyszer azt éreztem, valaki a fenekemet megtapogatta, én meg reakcióból behúztam neki ökölből. A csávót a gravitáció lehúzta, mert orron vágtam. Úgy tűnt, eltörtem az orrát, de az nem érdkelt. Az a fiú, aki nekem bejön, oda szaladt és megszólalat.

- Hát itt mi történt? - szegezte rám a tekintetét.

- Az a pervez állat megtapogatta a fenekem, én meg behúztam neki. Mit képzel magáról...

- Ez ügyes, gratulálok! - neveti el magát. - Robert, mondtam, hogy nem így kell becsajozni. Hányszor mondjam?

- És, hogy hívnak?

- Callisto Anderson vagyok, örvendek. - mutatkoztam be.

- Engem Malcolmnak hívnak.

Nyújtotta a kezét, hogy lekezeljen velem és lekezeltünk. Egy picit elvörösödtem, hiszen olyan aranyos. Örülök, hogy egy osztályba járunk. Láttam, hogy valaki ordít neki. Hát, az a csaj, akivel összeütköztem, mikor beléptem az iskolába. Megfogta Malcolm karját és elhúzta. Malcolm integetet nekem, a csaj nagyon feldúltnak látszott. Mentem tovább, egy picit szomorú voltam, hiszen neki van szerelme, mert látszik rajta, hogy tetszik neki... Mentem tovább és az a szemüveges pasi, neki nyomott a falnak.

- Beszélnünk kell. - húzott be a férfi mosdóba.

- Mi a hét szentséget akarsz? Csak szólok, karatéra jártam 7 éven keresztül.

- Annyit, hogy vigyázz magadra...

- Mégis minek? Amúgy meg, hogy hívnak?

- Sam a nevem, de komolyan vigyázz magadra, mert gonosz vámpírok vannak ebben az iskolában. Főleg az a...

Kimentem a mosdóból, mert én nem hiszek az ilyen hülyeségekben. Még, hogy vámpírok... Ugyanmár! Ennél nagyobb hülyeséget nem talált volna ki?