Connor szemszöge:
A kora reggeli motoszkálás az őrsön inkább volt mondható sziesztának, minthogy munkának a rendőrök számáról. De nekem nem volt szükségem napindító kávére, vagy esetleg pihenésre, már pörögtem is ezerrel.
A napot nem is lehet jobban kezdeni, mint egy jó kis kihallgatással, hiszen, abból sosem lehet elég.
Hank bizonyosan már az üveg mögött várt rám, mert fel voltak kapcsolva a villanyok. Benyitottam a dolgozói kártyámmal.
- Melyikünké legyen? - kérdezte Hank egyből
- Ma olyan, mindent megakarok tudni, hangulatom van, szóval ezzel ezt meg is válaszoltam. - nevettem el magam
- Tépd széjjel! - intett nekem
Kiléptem ezen az ajtón és azzal a lendületemmel becsaptam a másikat. Velem szemben android nő ült, labait az asztalon pihentette, olyan flegma módon. Vállig érő szürke haja össze volt fogva egy copfba. Arcán egyetlen izom sem rezdült meg, amikor beléptem és jó alaposan végigmertem.
- Ha eleget sikerült már bámészkodni rajtam, akkor esetleg túl is eshetnénk ezen a nyomorultságon. - tette karba mellkasa előtt a karjait
- Üdvözletem, Connor nyomozó vagyok. - ültem le vele szemben
- Én meg valaki, aki un a seggén ülni ebben a kócerájban, mikor mehetek? - vonta fel türelmetlenül szemöldökeit
- Az még sokára lesz ám. - dőltem én is hátra a széken - Gondolom teljes tudtában van annak, hogy milyen súlyos vádak azok, amiket magára próbálnak bizonyítani.
- Emberölés, ja.
- Szántszándékkal elkövetett gyilkosság, pontosabban.
- Mi a jó büdös életért izgatna ez engem? - fortyogott - Hozza már azokat a bizonyítékokat, vagy hagyjon elmenni innen a francba!
- Egy vallomással mindkettőnk helyzetén könnyítene, meg ha egy csöppet visszevenne az arcából.
- Az sajna nem megy, de ha ragaszkodik hozzá, egész áldott nap üdlögélek önnel, ámbár beszélni, ARRÓL aztán nem fogok. - szögezte le
- Ezzel nem hozza magát jó színbe a bírósag előtt. Nem nagyon csípik, amikor mindenhez van egy haszontalan megjegyzés.
- Nem nagyon kedvelnek téged, igaz? - gúnyolódott, és aztán még jóízűtt örvendezett is a maga zsenialitásán
Szerintem Hank a falba verte a fejét a másik oldalon, amikor ezt az értelmetlen anya-lánya tipusú vitát hallotta. Hallatszódtak is kis koccanások a másik oldalról.
- Akkor a képek terére kéne lépni.
Elővettem a kisasztal fiókjából néhány helyszínelő képet, amiknek mindig hasznát veszem a bűntudatkeltésben, de ez a nő nem nagyon tűnt olyannak, mint akit ennyivel el lehet oldani.
- Elliot Enda, 36 éves családos, katona ember. Két napja végzett vele pisztollyal mért jólcélzott lövés a fején. Azonnali halál. Nem tud ehhez semmit sem szólni?
- Annyit, hogy nem lettem volna a helyében. - forgatta meg a szemeit
- De a közelében ott volt.
- Igen, ott voltam.
- Azt állítja, nem is látta a gyilkosságot? - hajoltam közelebb hozzá
- Ilyet nem állítottam. - hajolt ő is
- Akkor nem látta?
- Ezt sem éppen mondtam.
- Maga reménytelen eset. - dőltem vissza a székre - Akkor beszéljünk inkább a lopásról.
- Vajon arról majd többet fogok mondani?
- Reményeim szerint igen.
Nem nagyon sikerült szóra bírnom a hölgyet. Makacsam kerülgette a kerdéseimet, mintha azok szlalompályán lettek volna szimpla akadályok, amiknek nem szabad nekimenni.
Annyit mondjuk éppen sikerült kiszednem belőle, hogy benne volt a rablásban, de többet semmit.

***

Napok teltek el a nő óta, és azóta sem beszéltem vele. De ma ismét kihallgatast tarottunk, hiszen szeptember 10. - e volt, és szerettem volna haladni a feléig legalább az ügynek a hónapban.
Hank azt mondta, hogy csinálhatom ismét én, mert annyira vicces volt, amit a múltkor letoltunk, hogy még popcorn-t is árul majd az őket bámuló rendőröknek.
Úgy láttam a helyzetet, ha a beszélgetés módszere hatástalan, akkor más kell. Már ki is találtam valamit, ami az ilyen esetekben mindig hatásos volt. Nyomásgyakorlás, egyszerű és egyben nagyszerű is.
A szobában ismét ugyanaz az az önelégült félmosoly fogadott, a bakancsok a szép tiszta padon, és persze azok a szemek, amelyek az első találkozasunkon is lyukat kíséreltek meg égetni a fejem közepébe.
- Na, milyen a cella? - néztem rá fagyos tekintettel
- A cellatársam egy hatalmas tulok és nem mos fogat, de amúgy még bírom. - vont vállat és egy hatalmas buborékot fújt a ragójából - Ma mivel próbál megtörni?
- Nem, most már máshogy játszunk. Három lehetőség van:
- Most azonnal kitálal, mindent vagy
- Felnyomom a maffiánál és akkor szabadon halhat meg, valami drogkereskedő karmai között szenvedve
- De még arra is képes vagyok, hogy elintézzek egy pár gyilkosságot a nevére iratni, és aztán villamosszékre köttetni.
- Mert amikor múltkor bemutatkoztam, nem igazán villogtattam meg azt, hogy ebből az egészből csakis én jöhetek ki jól.
Kara egy pillanatra ledermedt. Erre nem igazán számított, és ha őszinte akartam lenni, sikerült nagyon ráijeszteni, főleg, hogy még volt folytatás:
- Ezen a rendőrségen nagyon mocskos dolgok történnek ám. És senkit nem nagyon érdekel, ha egy érdektelen rab csakúgy eltűnik, mert senkisem az ártatlan, kiskutyaszemű Connor nyomozóra számít. De te annál jobban veheted ezt kézpénznek, mennél több masodpercet töltesz az arcomra való bámulással.
Magabiztosan és diadalittasan egyenesedtem ki. Arcomra kaján mosoly ült ki, remekül tetettem mindent.
Annyira, hogy Hank, és a többi leskelődő rendőr álla egyhelyükben leesett.
- Beszélek! Én tettem! Én öltem meg!