Kara szemszöge:
Késő éjszaka volt, jéghideg én mégis jártam az utcákat. Kara vagyok, android. 2039. Szeptember 1.-ét írunk. Az android lázadások sikeresen záródtak, azonban ez még nem tett mindenkit szabaddá. Jómagam nem kaptam tiszta lapot, se nem új esélyeket...
Vajon miért kóboroltam egyedül az utcákon? Egészen egyszerűen nincs hová mennem.
Az egyik utcából sétáltam át egy másikba, onnan pedig egy sikátorba. Le kellett pihentetnem a rendszerem, hiszen tudtam, hogy már nem bírja sokáig. A sikátor sarkába sétáltam. Egy kialtozó hangot hallottam az egyik fal mögül, egy női hang volt az. A párjával vitatkozhatott. Legalábbis szerintem.
De ez lényegtelen dolognak tűnt, mivel a mellettem lévő ajtó egy hatalmas reccsenéssel kinyílt. Egy nő lépett ki rajta. Az arca vörös volt és izzadt, mögüle pedig kiáltások hallatszottak. Én egyből egy nagy közszemetes mögé vetettem magam.
- Clara, ne csináld ezt velem! - hallatszott a hang bentről
- De igen, ezt fogom csinálni! - ordibálta a nő
Egy percre visszalépett, de az ajtót nyitva hagyta, így nem mehettem ki. Egy matracot vonazolt ki magával és csak úgy eldobta a földre, na meg egy párnát is mellé hajított. Belépett az ajtón és a kiáltozás hangja felerősödött.
Ez pedig csakis az én szerencsém volt. Mivel ha kényelmesen akartam volna aludni, akkor ráfeküdhettem volna egy jó nagy adag szemeteszsákra. Az igencsak kényelmes lett volna, de nem éppen higénikus. Attól, még, hogy egy csöves vagyok, egy tiszta csöves.
Ráfeküdtem a matracra, ami egészen kényelmesnek ígérkezett. A párnát megigazítottam a fejem alatt.
- Takaró nem jár hozzá? - cinikusan nevetni kezdtem
Lassan elnyomott az álom. Nem, amúgy egyáltalán nem gyötörtek a rémálmok.
Órák telhettek el, mondjuk, inkább csak egy-kettő, mire valami furcsa dologra lettem figyelmes.
Valami meleg tapintás haladt végig a testemen, aztán erős súlyt éreztem magamon. Egy pillanatra megdermedt bennem a vér, de próbáltam higgadt maradni.
Lassan nyitottam ki a szemeimet, azzal pedig megláttam őt.
- És most mit akarsz Aiden? - vágtam hozzá a megszokott flegma hangomon
Annyit illik tudni Aiden haveromról, hogy elég furcsa ember. Ő a bandánk feje, és azért cserébe, hogy a barátnője leszek, be is vett. De általánosságban békén szokott hagyni, már nagyon régen találkoztunk. Egy bűnöző, de az egész banda az, szóval ez lényegtelen.
Igen, én ebbe az egész furcsa játékába belementem. De nem mondhatom azt, hogy nem volt más választásom, mert lett volna elég sok. De miután csak azért kellettem neki, hogy sokkal keményebbnek látszon, mintha minden nő álma lett volna. Alapvetően, biztos, hogy az volt. Fekete haj, kidolgozott test, zöld szem, meg minden, amire csak vágyni lehetett. En pedig tökre nem láttam akadályát, miért ne mehetnék ebbe bele, ha egyszer már csak így csatlakozhatok a bandához.
- Elég sok mindent, de azt hiszem, ezt nem itt kéne megtárgyalni. - mondta a maga mély és mégis édes hangján
- Megis hol? Legalább egy hónapja nem láttalak. Azt hittem, még mindig ki akarsz használni.
- Maradjunk abban, hogy még egyszer sem használtalak ki és ezt te is jól tudod. De most semmi időnk nincs arra, hogy a megszokott navajgásodat hallgassam. - mosolyodott el - Amúgy meg oka van annak, hogy ennyi ideig nem láthattál. - azzál még feljebb kúszott rajtam
- Na és mi volna az? - vontam fel a szemöldököm, ő még frljrbb kúszott rajtam
Már szemben volt velem, lényegében teljes mértékben rajtam feküdt, és azért nem ő volt a legpihekönnyűbb férfi a világon. Mélyen a szemembe nézett, ezzel próbált oldani. Nagyot nyeltem, miután igazán megygyőző pillantásai voltak. Ezekkel fűzött engem folytonosan. Egy hónap alatt már el is felejtettem azt, hogy ennyire hatással volt rám. De megembereltem magamat, és álltam a tekintetét. Akkor még közelebb hajolt hozzám, éreztem a lehelletét az arcomon.
- El kellett sikálnom, néhány simlis ügyet. - mondta, aztán azonnal felugrott - Meg volt egy kis másik ügy is.
Megfordult és felém nézett. Felültem és keresztbe tettem a karjaimat magam előtt. Felvonva szemöldököm bámultam vissza rá.
- Ne nézz így rám cica! - mondta mézes-mázosan - Elvégre kockáztattam érted az életemet. - azzal egy táská dobott az ágyra mellém - Az, hogy kockáztatok érted, azt jelenti, hogy gondolok rád, ami azt jelenti fontos vagy nekem. Törődöm veled.
Én érdeklődve vettem ölembe a zsákot, amiről egyetlen dolog sem utalt arra, hogy mit tartalmazhat. Lassan húztam ki a cipzárt. Egy rakat kék vér volt az.
- Mult hónapban mondtad, hogy a rendszered hamarosan leáll nélküle. Látod, figyelek rád. - mosolygott
Lassan néztem fel rá. Nem akartam, hogy segítsen. Igazából meg akartam halni, ennyi az egész.
- Inkább hagytál volna meghalni. - vágtam rá gyorsan
- Jaj cica, kedveskedtem. Te ezt nem tudod érzékelni? Na gyere! Elmegyünk a bázisra és bekötöm neked a kékvért. - itt a hangja már egy kissé türelmetlen volt
Megfogta a kezemet, én pedig felemeltem a kártyát. Be kellett vallanom magamnak, hogy igenis az ujja köré csavart. Éppúgy, mint saját bevallása szerint már annyi lányt. Kézen fogva sétáltunk végig az utcákon. Aiden a banda feje, máshogy nem is vettek volna be, ha nem leszek a barátnője, éppen ezért Aidennek van egy saját hálószobája. Meg mindenki másnak volt, de nekem nem adott, mert szerinte én még nem voltam rendes bandatag. De azt megengedte, hogy a szobájában aludjak, aminek természetesen ára is volt, de legalább rendes házban aludhattam át az éjszakák nagyrészét. Vagyis addig, amíg el nem tűnt újra. Bar már csinálta ezt néhányszor, de még nem egy hónapra.
- De megvagy nem? - fordult felém - A skacokkal találkoztál azóta?
- Nem, semmit. Nekem azt mondták, hogy túl féltékeny vagy, és nem hagyod, hogy találkozzanak velem. Ez igaz Aiden? - tudtam mit válaszol
- Nem kell nekik többször elmondanom, nagyon jól tudják, hogy milyen vagyok. Te az enyém vagy! Ha valaki egy ujjal is hozzádér, én letöröm a kezeit és a lábait és 50-szer vágok belé egy kést. Értetted? - ezzel arra is utalni próbált, hogy nekem nem lehet más férfi az életemben
- Értettem az elejétől fogva. - mondtam ridegen, mert ha rajtam érzelmet lát, akkor végem van
- Jó kislány. - mosolyodott el és megveregette a vállam
Időnként gyűlölöm ezt az embert. Mivel kihasznál a beteges igényeire meg arra, hogy velem vághasson fel. De máskor valamiért úgy érzem szeretem. Ezzel az érzelmi sokkal, és a fajdalommal tartott kordában engem, abban a csapdában, amibe önszántam mentem bele.
Nemsokára megérkeztünk. A Bunkert úgy kell elképzelni, hogy az egy romos régi pláza elhagyatott parkolójában volt. Besétáltunk a kapun, amit Aiden a titkos kopogással és jelszóval oldott fel, amit nekem még nem mondtak el. Odabent rengeteg holmi volt semmi rendszer nélkül széthajingálva. Néhány ágy volt egymástól nem messze lerakva, és nem különösebben tisztítva. Térképek és akciók vázlatai voltak felrajzolva grafiti képpen a falakra és az oszlopokra. Nemsokára tarsalogva találtunk rá a bandára.
Michael, Craig, Sandra, Cleopatra, aki csak Cleo és Scott. Ők voltak a banda. A nevünk pedig Iratlan szabályzat, ISZ volt, amit altalában csak röviditettünk.
- Cső Aiden! - kiáltottak egyszerre
- Szevasztok srácok! - valaszolt Aiden, en csak intettem
- Itt van Kara is? - állt fel Cleo és szorosan magához vont - Nagyon hiányoztál csajszi. Ma valami komolyra számíthatsz majd. - mosolygott
- Sikerült elintézni? - kérdezte kedvetlenül Craig - Tisztára mostad a nevünket?
- A dokukat szétégettem, szóval ez egy igen. - nézett rám - De majd még koccanunk srácok. Nekem most kis dolgom van Karával. - azzal olyan sejtelmesen mosolygott, mint amikor lefekvés előtt szokott
Mindenki csöndben vette tudomasul, hogy ezzel már tilos is volt megszólalni, mert ő "ELFOGLALT" lesz. Elfoglalt velem.
Megint megfogta a kezemet és elrángatott engem a szobája ajtajáig, ami igazából a felügyelő szoba voltN csaki kibontotta a falakat, így egy hatalmas szoba vált belőle. Gondosan megvetett franciaágy állt a közepén, amire ha ránéztem, akkor hanynom kellett.
- Pont, ahogy hagytam. - kiáltotta el magát - Na gyere cica, intézzük el az a kis infúziót.
Aidenről illik tudni, hogy régebben a CyberLife foglalkoztatta, de mióta már nem gyártanak androidokat, azóta munkanélküli és hajléktalan gengszter lett belőle, aki mindenkit a maga javára tud fordítani. Sajnálatos módon nagyon elbűvölő és meggyőző tudott lenni.
Egy székkhez vezetett és felkapcsolta az egyik állólámpát, ami így bevilágította pislákoló fényével a szobát. Felém lépett, egy hirtelen mozdulattal belém szúrt egy tűt, amitől összerezzentem. Minden hirtelen mozdulata megrémített. A tűhöz egy vékony kabel tartozott, aminát fojt a rendszerembe a kékvér. Amíg csak csöpögött az infúzió, addig Aiden a laptopján csinált valamit. Annyi időnk van, hogy bemutathatom a bandatagokat.
Michael egy alapvetően nagyon kedves pasas, aki mindig arra intett, vigyázzak Aiden beteg dolgaival, ne piszkáljam fel a benne rejlő szocihopatát. Sosem volt családja, és csak arra emlékszik, hogy Aiden megtalálta őt és együtt garázdálkodtak jóban és rosszban.
Craig egy igazán magábaforduló fickó volt, akiről semmit sem tudtam, csak annyit, hogy ő is android volt. Egyszer megpróbálta álmában megölni Aident, aki ezért megkínozta és átprogramozta egy neki engedelmeskedő gépezetté élő lényből.
Sandra egy ember nő volt, akit Aiden tizenhárom évesen maga mellé fogadott, és igazi bandatagot nevelt belőle. Így, Michael és Craig után ő lett a 4. bandatag. Azóta 4 év telt el.
Cleopátra, aki csak Cleo egy android nő volt, aki régen a CIA egyik androidja volt, de onnan megszökött és rátalált a bandára. 5. bandatag lett.
Scott pedig egy ember volt, aki egy nagyon gazdag családból származott, de onnan kidobták, mert szerette a harcot és a harcműveszeteket.
Ők voltak a banda.
Aiden lassan kihúzta a tűt a kezemből éd még bibrált egy kicsit a gépén.
- Akkor ma itt aludhatok? - kérdeztem és reménykedtem a válaszában, de hirtelen nem tudtam melyikben
- Modtantól nem is engedlek máshova.
- Gondolom ennek ugyanaz az ára. - vettem nagy levegőt
- Ebben a mai világban már semmi sincs ingyen. - vigyorodott el - Az egész napot átaludhatod majd, de az tuti, hogy ma este nem fogsz aludni.
Azzal felém fordult, én pedig belerezdültem, ahogy arra gondoltam, megint ugyanazt fogja csinálni. Hagyott volna meghalni! Hagyott volna a túlvilágba zuhanni! A pokol teljesen üres, mert a vezérük itt van fent.
És igaza volt, nem is hagyott aznap este nekem békét.