48.
Közelebb jön, mire mindenki támadó állást vesz fel, rajtam és Nicken kívül.
- Te csináltad? – kérdezem, pedig pontosan tudom, hogy ő volt.
- Igen, nekünk se lenne jó, ha elfelejtenéd ki is vagy és honnan származol.
- Megint vissza akarod vinni? – kérdezi Pi.
- Nem én, Ő – mondja.
Senki nincs mögötte, se a közelünk be, aztán kiszúrom az egyik baseball sapkás pasast aki a tömeg közepén áll engem nézve. Egy nagyot nyelek és gyorsan elnézek, hogy ne lássák a többiek. Egy nagyot sóhajtok, majd kilépek a többiek közül.
- Nem megyek vissza.
- Kérlek, tudod, milyen nehéz volt, hogy ne öljön meg amint bementem hozzá. Nem is ismert fel, csak most, mikor látott. Kérlek szükségünk van rád. A bázison pedig azt mondták, ha most sem jössz, megölnek.
- Mert egyébként nem?
- Nem, van még helyed.
- Nem érted, hogy nem –lép mellém Pi és másik oldalamon pedig Nick jelenik meg, majd a vállamon érzem meg Wanda érintését. – Már nem tartozik hozzátok.
- Ezt neki kell eldöntenie. Nos, Alice?
Bucky felé sandítok, aki még mindig engem néz. NE nézzen már így – mondom magamba. Pietrora nézek, aki szintén rám. Jaj, de utálom az ilyeneket.
- Tik tak Alice. Sajnos nekem is drága az időm.
- Nem, Kate, mondtam már, hogy én ebbe már belefáradtam – Buckyra nézek, aki közelebb jött.
- Bucky ne – parancsolja Kate, de a fiú meg sem hallja, csak felénk jön.
Pietro védelmezően maga mögött tart és szinte eltűnök mögötte. Nick is a fiú mellé áll, majd Wanda hátra húz. Számíthatok rájuk és ezt szeretem. Szeretem Buckyt, de belefáradtam, hogy mindig mindent újra kell kezdenem vele és talán nagyban számít, hogy érzek valamit Pietro íránt, amit most már be is merek vallani. A rózsaszín ködöt, Wanda szakította meg, akinek keze körül megjelent a vörös fény, mire figyelni kezdtem az eseményeket. Bucky éppen előttünk esett össze, miközben könyörgőn néz
- Wanda engedd el – mondom.
Megteszi, de nem mozdul el mellőlem. Leguggolok a fiúhoz, de nem érek hozzá.
- Miért csinálod ezt velem? Miért akarod elvenni tőlem az egyetlen dolgot, amit szeretek? - kérdezi, mire csak a földet tudom nézni.
- Bucky, én szeretlek, de nem tudom ezt csinálni. Mindig mindent újra kezdeni. Bele fáradtam - rá nézek, de tekintettem, csak az ökölbe szorított kezére tud koncentrálni. - És beleszerettem valaki másba.
Erre már felkapta a tekintét. Tudni a kellett. Elakartam neki mondani, de a reakcióját látva lehet még sem volt a legjobb ötlet. Felállt, amit én is követtem.
- Nem tudlak elengedni.
Csak ennyit mondot, majd magához rántott, de kipördültem a kezei közül. Egy ütéssel próbálkozott utána, de sikeresen hárítottam. Elsorozatott küldött rám, amit ismertem, de mikor a rúgás után és az ütés elé beszúrt egy térdhajlat ütést megrogytam, majd ütés helyett az ölébe kapott. Nem voltam sokáig a karjaiba, úgyanis egy széllökéssel Pietro jelent meg. Kiütötte Buckyt, majd át vett. Letett Nick elé, majd újra neki lódult a fiúnak.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top