Boldog újévet kívánok!

Fáradtan tápászkodtam fel, majd meglepetten néztem körbe, hol is vagyok. Hát, nem a cellában. Egy olyan hálószobában voltam, ahol a hatalmas franciaágy fele sem volt a cellában lévőnek. Felület és akkor vettem észre, hogy nem ugyanabba a ruhában vagyok. Gondolom leéget. Az ajtó felé mentem, mikor hallottam, hogy van valaki a másik oldalon. Résnyire nyitottam és láttam ahogy Pietro félmeztelenül járkál a nappaliba. Majdnem vissza csaptam az ajtót, de biztos meghallaná, szóval nagy levegőt vettem, majd kiléptem. Szinte azonnal észre vett és a pólója után nyúlt, majd felvette.

- Szia – köszönt kicsit kipirulva.

- Szia.

- Rendben vagy?

- Persze, minden oké.

- Az jó.

Elmegy a kanapéhoz, majd leül és bekapcsolja a TV, amin éppen a Kamu Vámpír ment, de Pi elakart kapcsolni, ezért a távirányítóra vetettem magam, azonban mint mindig most is gyorsabb volt. Mire oda ugrottam, már a kezében volt, így a semmire ugrottam, majd fejemet a kanapéba nyomtad és bele morogtam.

- Ne már!

- Ne már, hogy ezt szereted.

- De igen! – emelem fel a fejem, de a hajam teljesen eltakarja az arcom , mire Pi elneveti magát. – Ne nevess!

- Miért ne? Nagyon viccesen nézel ki – vigyorog.

- Igazán? – felülők, majd hátra csapom a hajamat. – Most jobb?

- Hát... - nem tudja befejezni, mert összeborzolom a haját, mire lassan kifújja a levegőt, majd csak ennyit mond. – Te.

Felpattantam, majd gyorsan elfutottam előle, de azonnal előttem termet, mire még jobban összeborzoltam, de nem hagyta annyiba, ő is az én hajamhoz nyúlt, azonban elakartam futni, mire a derekamnál fogva vissza rántott. Majd a következő pillanatba a kanapéra döltünk és miközben a hajamat borzolta.

- Úgy látom, hogy itt mindenrendben – szólal meg valaki mögöttünk, mire Pietro keze eltűnik a derekamról. – De azért kíváncsi lennék, hogy engem miért hagytatok ki a buliból.

- Nick! – kiáltok fel és gyorsan megölelem. – Te is itt maradtál?

- Szerinted, most ott hagynálak bárhol is?Megegyébként is, Kate a fogdában, James üresaggyal mászkál, te vagy az egyetlen társaságom.

- Mi, James megszökött?

- Te komolyan csak ezt vetted le?

- Nem, de már megszoktam, hogy köcsög vagy.

- Igen, neki sikerült elmenni amíg mi kiiktattuk Henriket.

- Te is emlékeztél rá?

- Nem, nekem bemutatták, persze, hogy emlékeztem.

- Jó, Tony tudja, hogy itt vagy?

- Igen és mindenki más is, tehát nyugodtan mászkálhatok a szobádba.

- A szobámba?

- Igen, Tony már említette elvileg.

- Igen, de nem hittem, hogy komolyan gondolja.

- Pedig igen, de lehet egy kérdésem?

- Persze.

- Ő mit keres itt? – mutat Pietrora.

- Vigyázott rám.

- Aha, értem. Akkor most mehet is, mert megjöttem, hogy le váltsam.

- Nick, ne már!

- Hé haver – kiált oda Pietronak, aki nem hallotta szerencsére a beszélgetést. – Köszi, hogy vigyáztál rá, de mostantól átveszem.

- Nick!

- Ok – vont vállat Pi, majd kiviharzott.

- Jófej gyerek.

- Akkor a egy...

- Tudom, de megérte, látnod kéne magad.

- Egyébként tudod, hogy mi történt velünk miután kiütöttük magunkat?

- Hát vissza hoztak.

- Az nekem is leesett, de pontosan tudod?

- Nem, miért kellene tudnom valamiről?

- Nem, csak kérdeztem, egyébként meg, szerintem Tony szeretné tudni, hogy felkeltem, szóval most megyek, de te csak érezd otthon magad.

Megsem váltam a válaszát, már ott se voltam, hanem egyenesen a laborba mentem. Amikor beakartam menni az ajtót zárva találtam, ilyen sem volt még. Kopogtam, de senki nem nyitott ajtót, így tovább mentem a tárgyalóba, ahol mindenkit megtaláltam. Az ajtó félfának döltem majd figyeltem.

- ...vagyis akkor a következtetésein szerint úgy juthatunk tovább, hogy ha megkeressük a forrásukat és megszüntetjük, a további intézkedéseiket.

- Akkor az lenne a legegyszerűbb, ha megkérdeznénk az angyalt, nem? – mondja Steve.

- Nem, őt nem avatjuk be. Lehetséges, hogy vannak közel állok a forráson.

- Arra gondol... - kezd bele Natasha, de Fury félbe szakítja.

- Már biztos, hogy ott vannak. Valószínűleg az már kiskorától kezdve kisérleteztek, mindkettőjükön, de az is lehet, hogy két különleges képességű ember leszármazotjaik.

Ha most lett volna valami a kezembe, tuti leejtettem volna. Ezek most a szüleimről beszélnek. A származásom után nyomoznak. Teljesen ki akadtam, szóval ki mentem inkább majd le a lifttel. Nem akarom, hogy nyomozzanak utánam, nem akarok tudni, vagy találkozni a szüleimmel. Nem akarom, hogy megtudjanak valamit, amitől szörnynek fognak tartani, nem akarom, hogy bármi kiderüljön rólam, vagy bárkiről aki nekem fontos. Felkaptam egy random kabátot, amit a fogason találtam, majd kimentem a hideg őszi szélbe. Kimentem egészen a parkig, majd ott megálltam és kiáltottam ez nagyot. Nem érdekelt ki látja, vagy halja, az sem, hogy mit gondolnak. Jobban kellett volna éreznem magam, de helyette könnyek kezdték áztatni a szemem. Próbáltam letörölni őket, de csak egyre többen lettek, mire feladtam és hagytam, hogy lefolyjanak az arcomon. Nem akarok tudni a szüleimről semmit. Az hagy elhagynak, az rosszabb, mint ha meghalnának, mert ha már el is temetted magadba, újra és újra felbukkannak és tönkre tehetik, amit eddig felépítettél akár egyetlen szavukkal.