- James?

Mikor kimondtam felém nézet, majd leszállt a kapitányról. Lassan felém lépdelt, miközben méregetett, majd mikor megállt előttem,megsimitotta az arcom, mire becsuktam a szemem és vissza emlékeztem, mikor először megcsókolt, majd elkezdet közelebb hajolni, mire tudtam, hogy újra megteszi, csak most éppenséggel Amerika kapitány előtt. Már ajkaink egymást súrolták, mikor belemarkolt a hajamba és hátra rántott, mire kiábrándultam és hajamhoz kaptam, majd szinte jéggé fagytam, mikor megéreztem a hideg és éles kést a torkomnál. Nem volt kétségem a felől, hogy képes megtenni, ezért csak nem mozdultam és vártam, hogy Steve csináljon valamit, mielőtt elvágja a torkom.

- Bucky kérlek, ne bánts - ezek ismerik egymást? – Ő nem tett semmit veled.

Még jobban hajlított egyet a gerincemen, majd a kés annyira a torkomhoz nyomta, hogy alig mertem nyelni. Steve jelentőség teljesen rám nézet, mivel, ha akartam volna, csak simán fellángolok és elenged, de nem volt hozzá szívem, se erőm.

- Nem bántom – jelentem ki, mire Steve nagyokat pislog.

- Alice, mi az istenre vársz?

- Nem bántom – jelentem ki határozottan, mire a kapitány a füléhez nyúl és tudtam, hogy bekapcsolja a rádiót.

- Alice, ha nem teszel semmit, elvágja a torkod – becsukom a szemem, majd Jamesre nézek, aki érzelem mentesen tekint vissza rám. – Kérlek. Csak egy...

James eltűnik mellőlem és helyette, most Pietro tart a karjaiba.

- Minden rendben?

- Most már.

Felállít, majd James felé nézünk, aki támadó pózban áll. Elhajítja felénk a kést, majd még ötöt az övéből is kihúz, mindegyik egyenesen az áldozatok felé ment, de Pi az összeset eltérítette. Kihúzta magát és semmit nem csinált, mire gyanúsan méregetni kezdtem, aztán leesett, még nem ráztam le Henriket.

- Félre – kiáltottam, mire egyikük sem habozott arrébb menni.

Gyanúsan méregettem mindent ami megmozdult, aztán megláttam, hogy Steve feletti fa lombaja szél csend ellenére eléggé mozog, így egy láng sugárral leégettem a leveleket. A Kapitány azonnal vette az adást és arrébb gurult, azonban amikor földet ért az a böhöm test, még Steve is elképedt egy pillanatra. Majd elkezdet rámutogatni, mire csak megrántottam a vállam, jelezve én szóltam. Tony is ekkor tájt futott be, de nagyon rossz helyen volt, ugyanis egyenesen James előtt. Mikor a nyakába ugrott azonnal rá is jött. A segítségére akartam sietni, de Pi hamarabb oda ért, így nekem maradt Henrik. Steve neki dobta a pajzsát, de az szinte csak vissza pattant róla. Egy vízszintes tűzoszloppal megpróbáltam elnyomni, vagy legalább körbe fonni vele, de egyszerűen felém kezdet sétálni. Minden erőmmel távol akartam tartani, de csak jött és jött, majd kongott egy nagyot és megjelent nem messze tőle Pietro vállát szorítva. Ez nála nem jön be. Abba hagytam a próbálkozást és futni kezdtem, mire az nagy ember utánam.

- Tony, nem tudnál valamit csinálni?

- Nekem is megvan a saját bajom – mondja és mikor hátra nézek, éppen James csüngött a nyakán.

- Akkor megoldom - mondom, majd szembe fordulok az óriással.

Fogalmam sincs mit tegyek, de valamit muszáj lesz.

- Alice – szólal meg mögöttem Thor, mire felé kezdek futni. – Van egy ötletem. Gyere velem, de le ne maradjon a vendégünk.

Egymás mellett futottunk nyomunkba a szörnnyel, míg el nem értünk egy értünk egy barlangot, azonban én megálltam a bejáratánál, de Thor tovább ment. Egy ordítás mögöttem azonnal tovább indított, de mikor beértem egy falal találtam szembe magam közepén egyetlen kővel.

- Thor, úgy nem ez a terv.

- De, juss át mellette és utána mondom mit csinálj.

Henrik utol ért minket, mire egy gúnyos mosoly jelent meg az arcán. Thorra néztem, akinek a szeme sem rebbent, majd neki rohant az óriásnak és átcsúszott a lábai között, mire a szörny felé fordult. Én is megindultam, de nekem felkellett repülnöm, majd a válla felett elsuhantam és Thor mellett értem földet.

- Hevítsd fel!

- Mit?

- Csak csináld!

(Ezt muszáj volt bele raknom)