- Alice – rohan felénk Natasha. – Úramisten, minden rendben?

- Nem, nekem ebből elegem van, nem leszek többet kísérleti patkány.

- Ezt meg hogy érted? – kérdi Pi, mire jelentőség teljesen rá nézek.

- Szerinted miért akarta, hogy veletek jöjjek a tetőre edzeni?

- Előakarta csalni az angyalt – helyeseli Nat is.

- Te tudtál róla?

- Nem, de rá jöttem, aztán hallottam a kiáltást.

Segítet felállni, majd bekísértek. Amint beértünk az épületbe, Clint rohant le, majd el kellett mondanom mindent, amit mindenki figyelmesen végig hallgatott, majd mindenki indult egyenesen Fury irodájába, kivéve Nat, mert ő kísért vissza a cellámhoz. Amikor oda értünk befeküdtem az ágyba és Nat betakart.

- Hozzak neked valamit?

- Nem, köszi.

- Nem baj, ha maradok?

- Dehogy.

- Akkor jó, mert kérdeznék is.

- Mit?

- Tudsz valamit a bátyádról?

- Ezt most mint ügynök, vagy...

- Barátként.

- Nem tudom, de remélem minden rendben.

- Biztosan.

- Egyébként, láttam őt, ma. Olyan volt, mintha ott lenne, de lehet csak képzeltem. Miatta ugrottam.

- Lehet, hogy szemmel tart téged.

- Lehet, de most ne beszélgessünk róla, mert akkor itt fogok nyavajogni miatta.

- Jó, akkor beszéljünk másról, mondjuk, hogy mivan közted és Pietro között?

- Mi lenne? – vonom fel a szemöldököm.

- Mikor oda értem épp kéz a kézben voltatok.

- Csak megfogta a kezemet, mert éreztetni akarta, hogy nincs semmi baj.

- Na és a partyn? Ott is egész jól elvoltatok.

- Igen, mint barátok.

- Lehet, hogy...

- Nem, Natasha, most szeretnék kicsit pihenni és nem ezzel strapálni az agyamat.

- Oké – teszi fel védekezően a kezét, majd indulni készül. – De szerintem mindketten tudjuk, hogy ha nem érzel semmit Pietro íránt, akkor nem kéne hülyiteni.