- Még egyszer, de Peter te kitennél ide egy hálót – mutatott a mellettünk levő két ház közé.

- Persze, de minek? – rakta ki Peter.

- Alice most megpróbálja az ugrást.

- Nem, nem – hátrálok – biztos, hogy nem, szó sem lehet róla.

- Ne aggódj, ha leesnél, ott a háló, nem lesz semmi bajod – mondta Clint, de ettől nem lettem nyugodtabb.

- De nem akarok...

- Én ugrok veled - ajánlotta fel Steve, de valahogy ez az ajánlat sem tetszet.

- Csak képzeld el, hogy repülsz – mondta Pietro, mire eszembe jutott az anyal.

Fury nem küldene ki különedzésre, hacsaknem... Balhét akarnak. Azt akarják, hogy veszélyben legyek, hogy megjelenjen az angyal. Én és az angyal egy helyen. Egyre jobban tartottam ettől az egésztől. Egyszer csak egy alakot pillantottam meg a távolban. A haja, a tartás olyan ismerős volt, mintha... Nick? Alakja formát öltött előttem és egyszerre kezdtem érezni félelmet és örömöt. Azonban ha Nick itt van, lehet, hogy a többiek is és akkor ez lehet a jel, hogy menjek innen. Egyetlen út maradt hát. Beálltam a kezdő pozícióba, majd neki futottam. Minden másodperc hosszabbnak tűnt, mint álltalában, majd elértem az ugróhelyhez és hallottam ahogy Clint is mondja.

- Most, ugorj!

Elrugaszkodtam. Pietro jól mondta, olyan volt, mintha repültem volna. Olyan, olyan, azonban az érkezést kihagytam, mert valami oldalról megtaszított és kitértem a pályámról. Kis fázis késéssel, de rájöttem, hogy olyan hely felé zuhanok, ahol nincs háló. Teli tüdőből orditottam, de a becsapódás elmarad és helyette kezem két erős kéz tartott. Szemembe észre vétlenül könnyek szöktek, de nem hagytam, hogy kijöjjenek. Felnéztem a megmentőmre, aki nem is vettem észre, hogy nem is teljesen a kezeibe tart, hanem félig a földön vagyok. Érzem, hogy minden porcikám remeg, most éreztem át, hogy tulajdonképpen majdnem meghalt. Pietro is érezte, hogy remegek, így megfogta a kezem. Jól esett, éreztem, hogy erre van most szükségem.