-Megkérdezem mégegyszer kik vagytok! - mondta felemelve hangját miközben meredten bámult minket de legfőképp engem figyelt az arcom tanulmányozta mintha valahonnan ismerős lehettem volna neki.

-Thomas, menj szólj Brendának, hogy vendégeink vannak - jött le a lépcsőn egy férfi.

-Szóval ti kik vagytok? - kérdezte a pasas miután a fiú el ment valami Brenda nevezetű lányért. Viszont volt valami furcsa méghozzá az hogy a fiú nagyon ismerős volt nekem.

-Inkább az a kérdés hogy maguk kicsoda? - vágott vissza Adam.

-Nekem úgy rémlik, én kérdeztem előbb - mondta a pasas.

-Azonnal mond meg hogy ki vagy, seggfej - mordult rá Adam.

Ekkor a férfi oda ment hozzá, és minden előzmény nélkül  egy hatalmasat rúgott Adam lábába, aki felszisszent.

-Én kérdeztem előbb, szóval kezdj el csicseregni! - kiabált a férfi majd megint belerúgott.

-Hagyja abba! - kiáltottam el magam.Mit képzel magáról? Ki maga?

-Nocsak milyen csípős a nyelved -mondta pimaszul vigyorogva majd felém kezdett jönni.

-Ha hozzá mer érni velem gyűlik meg a baja - mondta Adam elém állva.

-Jolvan elég fejezzük be, így sosem tudjuk meg hogy hol vagyunk -hurogott le minket Jake.

-Végre egy értelmes ember - sóhajtott fel a férfi akinek még most sem tudtuk a nevét.

Jake elkezdett beszélni. Nem mondott el mindent, hanem csak arra kérte a férfit, hogy beszéljék meg ezt az egészet négyszem közt. A férfi beleegyezett majd elvonultak. Már legalább húsz perce vártuk hogy visszaérjenek. Végig Adam mellett áltam, hogy nehogy véletlenül tényleg ki nyírja valaki. Elkaptam az egyik lány tekintetét a tömegből, aki nem tágított attól hogy folyamatosan engem bámuljon. Egy ideig tartottam a szemkontaktust, de nem bírtam sokáig. Mégis mit akar? Miért nézett így rám?
Aztán Jake és férfi visszaértek.

-A nevem Jorge! - kezdte el a férfi.-Ezeknek a barmoknak ki kell jutni a városból. Én  Brenda, és Thomas segíteni fogunk nekik - mondta majd hangzavar támadt de Jorge lecsitított mindenkit.

-Gondolom éhesek vagytok, szóval kövessetek - mondta Jorge majd elindult a lánnyal és a fiúval.

Nem telt el sok idő, amikor ismét egy raktárépületben voltunk azért, hogy egy kis ételt juttassunk szervezetünkbe. Le ültem Jake és Adam közé akik egész végig arról panaszkodtak mennyire hiányzik az étel amit a bázison kaptunk.

-Nyugodjatok meg, ennél a konzervnél minden jobb volt -mondtam szemeim forgatva.

-Bármi jobb ennél. De sajnos most ezzel kell beérnetek. Egyébként Brenda vagyok - biccentett felém. Én pedig felismertem az a lány volt a tömegből aki figyelt engem, ahogy most rá néztem szemeiben fura csillogást vettem észre.

-Az én nevem Rose - mutatkoztam be.

-Nahát milyen szívélyes bemutatkozás - szólt az ajtóból gúnyosan az a fiú aki nagyon ismerős volt nekem. Egy ideig nézett majd elment.

-Ő Thomas. Ne vegyétek komolyan a sértegetéseit már öt éves koromtól ismerem. Jorge talált rá a sivatagba az akkor még öt éves kisfiút elszakították a szüleitől, és húgától. Aztán valami nem volt jó nekik és kidobták mint egy kutyát úgy talált rá Jorge, és magával hozta - mesélte Brenda szomorú mosollyal.

-Biztos nagyon rossz lehetett neki -mondtam eggyüttérezve.

Ekkor viszont Jorge szakította félbe a beszélgetésünket, és elkezdett mesélni arról, hogy mivel szembesülhetünk majd a városba. Azt kell tudni, hogy a hely hemzseg a fertőzöttektől, akik már az elborult stádiumban is benne lehetnek, ami azt jelenti, hogy nem csak enyhén, hanem teljességgel megzakkantak. A bázison azt mondták hogy kívülállók nem kapják el a vírust, de Olívia mégis elkapta. Félek hogy Jake és Adam is elkaphatja rettegek ettől. Majd észre vattem  Thomast aki az ajtóban állva bámult majd tekintete megakadt a nyakamban lévő nyakláncon, és dühösen elindult felém majd megállt előttem.

Honnan van ez a nyaklánc? Hogy került hozzád? - kérdezte dühösen.

Itt lenne az újabb rész remélem tetszeni fog💕