-Ezt nem hiszem el-kezdett fel alá járkálni Adam. - Ki hoztál minket miközben még terved sincs hogy mit akarsz!

-Adam fejezd be. Nem volt kötelező jönnöd, maradhattál volna ott kísérleti nyúlnak - mondtam gorombán.

-Jolvan srácok fejezzétek be. Nem most kell a veszekedés találnunk kell valami helyet hátha vannak még túlélők - állt közénk Jake.

-Nézzétek - mutatott Olívia egy kitört ablakra majd be mászott rajta. -Gyertek nincs semmi itt.

-Itt egy család élt - mondtam.

Miközben tekintetem végig vezettem a sötét helyiségen, és megpillantottam egy családi képet amin egy barna kislány volt a szüleivel, és testvérével. Ahogy jobban megnéztem a képet furcsa érzések kezdtek el bennem kavarogni, majd a kislány nyakában egy ugyanolyan nyakláncot láttam meg ami az én nyakamban is van. Mi van ha én vagyok az a kislány? Tettem fel magamban a kérdést.

Mi az? Mit találtál? - kérdezte Olívia.

Semmi, csak egy kép - mondtam majd a képet elraktam a táskámba.

-Mindenki menjen keressen nyomokat vagy bármit, ami alapján tudjuk hogy jártak előttünk itt túlélők-szólalt meg Jake. - Túlélés jeleit kell keresnünk, embereket.

Találtam egy szobát, ami régen egy gyerekszoba lehetett a szőnyeg közepén rengeteg játék volt. Majd ahogy mentem találtam egy másik helyiséget, ott volt a legsötétebb próbáltam jobban körül nézni de nem nagyon ment, a szoba közepéről hörgést hallotam ami nagyon nem tetszett.

-Biztos van itt valami kapcsoló -mondta Adam.

Miközben fényt próbált bütykölni majd egy pillanat alatt minden világossá vált számomra hörgő hang csoszogó léptek, ezek nem mások lehettek mint a fertőzöttek akik már el mutálódtak.

-Adam ne, ne oltsd fel! - kiabáltam kétségbeesetten.

De már hiába Adam fel oltotta a villanyt, és szemünk elé tárultak azok akiknek emberi motívumuk már nem volt meg. A bőrük rohadt, és orrfacsaró bűzük volt.

-Ezek mégis milyen lények? - kérdezte Adam levegőt kapkodva.

-Nem tudom de futás! - kiáltottam el magam.

-Itt meg mi folyik. Miért kiabáltok? -kérdezte Jake szemöldökét ráncolva. Majd egyből választ kapott ahogy megpillantotta a hátunk mögött futó buggyantakat.

-Gyerünk azonnal ki kell jutnunk innen futás! - kiabált.

Egy hosszú lépcsőn kezdtünk fel futni ami egy ajtóhoz vezetett.

-Ah segítsetek! - kiabált Olívia akit lábánál fogva húztak vissza a buggyantak.

-Gyerünk erősebben húzzátok -mondta Adam. Majd sikerült Olíviát visszahúznunk.

-Jól vagy? - kérdeztem Olíviát aki fáradtan roggyant le a koszos padlóra, és válaszként csak egy bólintást adott.

-Szóval ezért óvtak minket a külvilágtól. Ezért akarták hogy sose hagyjuk el a bázist, viszont mi mégis megtettük - nevetett fel erőltetetten Jake.

-Ott van egy ablak azon keresztül ki juthatunk - mondtam majd felálltam, és az ablakhoz sétáltam.

-Ma éjszaka már maradjunk nem lenne jó több ilyenbe botlani - mondta Jake.

Majd válaszképp csak bólintottam egyet. Már egy ideje csak forgolódtam a hideg padlón miközben a többiek aludtak. A kialakult helyzet miatt csakis magam hibáztatom, ugyanis ha nem veszem a fejembe hogy megakarok szökni akkor még most is biztonságos körülmények között aludnánk. Halkan felültem majd ki vettem a táskámból a képet, és nézni kezdtem a rajta lévő élettel teli mosolygós kislányt.

-Miért nem alszol? - kérdezte felülve Jake.

Nem tudok aludni, bárcsak ne jöttünk volna el, ez mind az én hibám - mondtam halkan.

-Nem a te hibád, nem tehetsz róla. És ha ott maradtunk volna akkor nem tudnánk keresni embereket akik életben vannak, viszont most itt az alkalom rá hogy találkozzunk más túlélőkkel, és te is megtalálhatod a bátyjád - mondta majd közelebb jött, és megölelt én pedig el ejtettem pár könnycseppet. Reggel Jake karjaiban ébredtem lassan lehámoztam karjait magamról majd költeni kezdtem mindenkit.

-Srácok ébredjetek, nappal van el kell indulnunk - mondtam majd fel vettem a táskám.

Az érzés, amikor kiléptünk olyan volt, mintha egyenesen egy sütőbe kerültünk volna. Tűzött a nap, körülöttünk minden homok volt, sivatag. Tehát ez a Perzseltföld. A távolban egy lerobbant város, és hegyek körvonala rajzolódott ki. Már egy egész napja gyalogolunk a homokos sivatagba, már nem voltunk messze a várostól amikor Olívia hirtelen összeesett.

-Nem bírom tovább - mondta fáradtan.

-Miről beszélsz? - kérdeztem. Majd felhúzta pólóját a hasán ahol egy hatalmas kékfolt éktelenkedett fekete erekkel körülvéve, abban a pillanatba tudtam hogy Olíviának mi a baja.

Megfertőzödtem, már nem tudtok segíteni rajtam - mondta hörögve és bőrszíne percről percre változott.

-Nem ez nem lehet - mondtam sírva.

-Induljatok tovább, itt kell hogy hagyjatok - mondta majd a kezemért nyúlt. - Rose olyan voltál nekem mint egy igazai testvér. Adam és Jake nem ismertem nálatok jobb barátot, vigyázzatok Rose-ra mondta könnyáztatta szemekkel. - Még valamit szeretnék kérni adjatok nekem egy fegyvert nemsokára átváltozok, és én nem szeretnék olyan lenni inkább megölöm magam.

-Mindig emlékezni fogunk rád -mondta neki Adam majd egy fegyvert adott a kezébe.

-Most pedig menjetek kérlek titeket menjetek - mondta szomorúan.

Majd elindultunk már fél útnál jártunk amikor fegyverdörrenést hallottunk. Olívia végzett magával. Az égen felhők gyűltek össze, ezzel lehűtve egy picit a légkört, már talán csak öt percre lehettünk a várostól, amikor hirtelen dörgött az ég, majd elkezdett esni az eső. Szaladni kezdtünk hogy minél hamarabb menedéket tudjunk találni, ám ez nagyon nehezen ment, mivel a szél egyre jobban süvített. És akkor egy hatalmas villám sújtott le egyenesen közém és Adam közé, sikítottam egyet de nem álltam meg hiszen már nem voltunk messze a céltől. Már majdnem ott voltunk amikor éreztem, hogy valami nincs rendben. Pont előttem csapott le egy villám. A sokktól hátra estem, és hirtelen meg sem tudtam mozdulni.

-Rose! Vigyázz! - kiáltott Jake majd arréb lökött a földön.

-Jól vagy? - kérdezte arcom fogva. Amire csak egy bólintást adtam.

-Srácok! Ott van egy épület be kell mennünk! - kiabált Adam a süvítő szélben.

Majd sikerült be érnünk egy épületbe, mindhármunk a térdén támaszkodva probálta normálizálni légzését. Amikor ki fújtuk magunkat lassan körbe néztünk, és megdöbbenve figyeltük hogy buggyantak vannak ki láncolva.

-Ti meg kik vagytok? Mit kerestek itt? - kérdezte egy fiatal fiú.

Ez lenne a második rész, remélem tetszeni fog😊❤❤