2020.Szeptember.
Minden ebben az évben kezdődött. A világot természeti katasztrófák sújtották, globális felmelegedés történt emberek milliárdjai vesztek oda a tűzvészben, az éhinségben. Majd ezután még rosszabb következett, egy ismeretlen halálos vírus ütötte fel a fejét ez egy olyan vírus ami az agyat támadja, agresszív, kiszámíthatatlan, és gyógyíthatatlan. Aztán megjelent az Einstein kutatócsoport kinek a vezetője egy nő Dr. Caroline Campbell, a vírus kitörésekor minden gyermeket egy fallal elzárt, elkülönített bázisra vittek ahol folytonos vizsgálat alá vetették őket. Az én nevem Rose Robinson, és én is egyike vagyok azonak akiket elhurcoltak.

Tizenhárom évvel ezelőtt:

-Boldog Születésnapot kincsem-ölelt meg anya, és szemében szomorú könnycsepp csillant meg.

-Mami, miért sírsz? - kérdeztem lebiggyesztett ajakkal.

-Pici Rose, emlékszel mikor a bátyádat elvitték tőlünk? - kérdezte apa.

-Ühüm - bólintottam szomorúan.

-Téged is el visznek, hamarosan itt lesznek érted - mondta sírva apa. - De nem kell félned nem fognak bántani olyan helyre visznek ahol nem leszel egyedül, és biztonságban leszel.

-Ez mindig legyen nálad, így sosem fogsz minket elfelejteni - mondta anya majd felrakott nekem egy nyakláncot amin ezüst medál volt.

-Nagyon szeretünk téged picim -öleltek meg.

Majd ebbe a pillanatba az ajtót betörték fegyveres katonák jelentek meg, hátuk mögött egy szőke nővel.

-Rose, én Caroline vagyok velem kell jönnöd rendben - mondta miközben megfogta a kezem.

-Engedjen el! - kapálóztam sírva. -Nem megyek soha!

-Rose ne ellenkez! - szólt rám majd át adott a katonáknak akik egy furgonba vittek ahol szintén gyerekek voltak.

-Rose nem kell félned, mi nem fogunk bántani. Ez a világ már nem biztonságos számodra, egy olyan helyre megyünk ahol hozzád hasonló gyerekek vannak. Te vagy az utolsó reményünk pici Rose - mondta suttogva a mondata végét.

Ez lenne a prológus. Mit gondoltok róla?❤😊