Azt hiszem nem lepek meg senkit, ha azt mondom, az eljegyzésem híre nagy port kavart. A tea-délutánon résztvevők egyesével gratuláltak nekünk, az újságírók és a riporterek tolongtak, hogy lekapjanak minket, vagy több információt szedjenek ki belőlünk. Persze a királynő nem engedte, hogy sokat mondjunk, így csak a nagyon alap dolgokat meséltük el a kapcsolatunkról. Igen, játszottuk a boldog párt, ahogy terveztem. Patric egy percre sem hagyott magamra, de mikor Alex felbukkant, kénytelen volt elengedni. Boldogan odarohantam, hogy átöleljem.

- Alex!- kiáltottam boldogan és majdnem elbőgtem magam.

- Vigyázz a sminkedre- ölelt szorosabban.

- Nem érdekel a sminkem. Végre itt vagy.

- Persze, hogy itt vagyok. Barátok vagyunk- mosolyogva elengedett.

- Köszönöm! Annyira sajnálok mindent, amit mondtam és tettem. Egyszerűen..

- Maya! Nem kell magyarázkodnod. Ebben én is nyakig benne voltam- amint kimondta, hirtelen az emberek sikoltozni kezdtek.

- Felség!- kapott el az egyik őr és elkezdett a palotába cibálni. Alex és Felix is jött, de ami zavart, hogy a királynő nem.

- Hol van a nagyi?- kérdeztem az őrt, de nem válaszolt, csak rángatott tovább- Parancsolom, hogy mondja el, hol van a nagymamám!- emeltem fel a hangomat.

- Merénylet történt- mondta, majd levezetett minket az alaksorba.

- Merénylet? És ha valami terrorista veszélyezteti a népet?- kitörtem az őr szorításából és elindultam vissza.

- Maya!- szólt utánam Alex- Ne menj! Veszélyes lehet.

- Nem állhatok itt tétlenül- válaszoltam- Felix vigyázz Alexre. Ne gyertek utánam!- elvettem az egyik falnak támasztott fegyvert és visszarohantam a pánikoló embertömegbe. Magam után bezártam az alaksor ajtaját, így az őr nem tudott megállítani a hősködésben. Körbenéztem és egy gyanúsan nyugodt embert pillantottam meg a tömegben. Odasiettem, de észrevett és menekülni kezdett. Magassarkúban kezdtem el üldözni őt, de meglepően jól ment. Egészen a trónteremig kergettem, mikor szembe fordult velem.

- Nahát, felség! Cameron jól mondta, hogy ön a legszebb nő akit valaha látott- alaposan végigmért.

- Ki vagy te és honnan ismered Cameront?- könnyek gyűltek a szemembe és közelebb lépve hozzá rászegeztem a pisztolyt.

- Cam a legjobb barátom volt és maga miatt halt meg. Most bosszút álltam és megöltem azt, aki önhöz közel áll- gonosz vigyorral egyenesen a szemembe nézett.

- Megölted a királynőt?- egyszerre több okból is megijedtem. Az egyik az volt, hogy elveszítettem a nagymamámat, a másik meg az volt, hogy nekem kell átvenni a trónt.

- Megöltem- vonta meg a vállát, majd a kezemet ellökte a fegyverrel együtt- És most te jössz!- a fejemhez tartotta a pisztolyát- Cameron mindennél jobban szerette önt és meg is halt. El se tudja hinni, hogy mennyire gyűlölöm magát. Hercegnő- mondta gúnyosan.

- Eresszen el!- morogtam és minden bátorságomat összeszedve a hasához nyomtam a pisztolyomat.

- Ugyan már! Az élete úgy se ér semmit. Tudok magáról mindent. Kellint nem akartam kinyírni, mert bírom a zenéit és nem tehetett róla, hogy egy ilyen kurvát szedett össze.

- Kellint hagyd ki ebből. Velem van bajod. Kínozz engem..

- Igaza van. A kínzás még élvezetesebb, mint a gyilkolás. Mától megkeserítem az életét- kuncogott, majd eltette a pisztolyát. Én képtelen voltam lőni, pedig bosszút akartam állni a királynőn.

- Hogy hívnak?- kérdeztem, hogy ki tudjam adni az elfogató parancsot.

- Nash Grier vagyok. Felség- vigyorogva közelebb lépett és a pisztollyal végigsimított az arcomon- Hirtelen érdeklődik irántam?

- Miért érdeklődnék egy piti bűnöző iránt?

- Mert jól nézek ki. Azt ne mondja, hogy nem tetszek.

- Ne haragudj, de vőlegényem van.

- Nyilván ezért bújsz ágyba egy másik faszival. Tudtad, hogy meztelen képei vannak önről? Nekem is megvannak- megkereste a telefonját és megmutatta az összeset- Jó érzéke van a fotózáshoz. Még én is megkívántam önt.

- Te perverz!- elvettem tőle a telefont és a földhöz vágtam. A telefon darabokra esett szét, de Nash meg se moccant, csak kiröhögött.

- A képeket bármikor át tudom másolni Kellin telefonjáról bárhova. Ez jól is jön, mert tudom zsarolni- nevetve elsétált mellettem és el is tűnt. Sosem éreztem magam ennyire sebezhetőnek.

- Maya!- kiáltott Patric és odarohanva átölelt- Már mindenhol kerestelek. Jól vagy?

- Igen. A királynő?

- A golyó a fejét találta el és azonnal belehalt. Sajnálom! Tönkre tették a napunkat- a homlokomra csókolt, majd elengedett. A háta mögött Alex és Felix könnyes arccal jelentek meg. Patrictől egyenesen hozzájuk mentem.

- Jól vagy Alex?- kérdeztem.

- Mi jól vagyunk. Te?

- A királynő gyilkosa valami Nash Grier volt. Engem megfenyegetett.

- Jaj, Maya!- mondta Alex szomorúan és átölelt- Nem lesz semmi baj. Én itt leszek.

- Köszönöm!

- Felség- szólított meg Felix hivatalosabb hangnemben- Kiadom az elfogató parancsot az ön nevében.

- Rendben- bólintottam, majd a trónra pillantottam- Azt hiszem, nagyobb gondom is lesz a szerelemnél- mondtam, majd egy nagy levegőt vettem. Patric és Alex aggódva nézték végig a drámai jelenetet, ahogy a trónra ülök.