Mivel én voltam az első, aki belépett a terembe, hozzám jött először a tánctanár, hogy kezet csókoljon. Válaszul csak biccentettem és a királynőhöz sétáltam. Ő kicsit ráncolta a homlokát, de ezt kivételesen nem én váltottam ki belőle. Alex és Felix folyamatosan nevetgéltek, ami már számomra is zavaró volt.

- Egy kis komolyságot kérek!- szólt a királynő és azonnal elhallgattak.

- Ne már! Tök jó dologról beszélgettünk- csattant fel Felix. Alex levakarhatatlan mosollyal sétált hozzám és megölelt.

- Annyira cuki! Azt mondta, hogy a bálon csak velem akar majd táncolni- újságolta Alex, aki teljesen odáig volt.

- Ez jót jelent- állapítottam meg büszkén és mindketten kuncogni kezdtünk.

- Hölgyeim! Kezdhetnénk a táncórát?- kérdezte a férfi és végül Alexnek is kezet csókolt. Szegényem elég fura fejet vágott, mert irritálta, ha idegenek így viselkednek vele. Mondjuk ki nem?

- Persze, hogy kezdhetjük- válaszoltam.

- Remek! Melyikük tud angol keringőzni?- tette fel a nagy kérdést, de mivel egyikünk sem tudott, csendben néztünk egymásra. A herceg volt olyan humoros és feltette a kezét.

- Én!- mondta büszkén.

- Identitászavarban szenved hercegem? Én a hölgyeket kérdeztem- mondta a pasi, ezzel beoltva őt. Felix csak fintorgott egyet és Alex mellé lépett.

- Azt hiszem, ma nem értékeli a humoromat- morogta nekünk.

- Milyen humorodat?- kérdeztük egyszerre mindketten, ami miatt Alex felém fordulva megcsapott.

- Ne utánozz!- kiáltott mérgesen, de én tudtam, hogy csak viccelődik.

- Ne haragudj, de egy élettelen kis lény vagyok- eltakartam az arcomat a két kezemmel.

- Adjak?- szólt közbe Felix, ezzel megzavarva a szokásos színjátékunkat.

- Jaj, ezt te nem értheted- legyintett Alex.

- Csajok- zárta le ennyivel a beszélgetést Felix és már kezdhettük is az órát.

- Nos! Tekintve, hogy a hölgyek nem tudnak táncolni, az elejétől kezdjük- kezdte a férfi.

- Én tudok táncolni- mondta Alex, de szinte azonnal megbánta.

- Akkor mutassa meg.

- Legyen. Maya nyomsz zenét?- kérdezte tőlem Alex.

- Még jó hogy!- előkaptam a telefonomat és elindítottam egy számot, ő pedig szégyenérzet nélkül táncolni kezdett. Én mindig jót nevettem rajta. Nem azért, mert gáz, hanem, mert olyan aranyos volt az önbizalma tánc terén.

- Ilyenkor mit érez?- lépett hozzám Felix.

- Nem tudom, de én bírom- mondtam halál komolyan, ő pedig kiröhögött.

- Egy idióta ez a csaj. Kell nekem- jelentette ki, ami miatt kénytelen voltam felnézni rá.

- Hogy mi?- kérdeztem azt remélve, hogy rosszul hallottam.

- Még akkor is állati jól néz ki, ha így táncol. Szerintem beleszerettem.

- Jézusom!- a szemeimet forgattam és kinyomtam a zenét.

- Na!- kiáltott fel Alex- Még nem is volt vége a számnak.

- Eleget láttam- jelentette ki a férfi- A bálon nem ilyen táncnak nem nevezhető akármit fognak művelni, szóval most azonnal párba állunk és nekiállunk.

- Az én párom ki lesz?- kérdeztem a pasit figyelve.

- Ne aggódjon felség, majd én táncolok önnel.

- Remek!- mosolyogtam erőltetetten és ő intett, hogy kapcsoljanak zenét. Abban a pillanatban indult is a lehető legnyálasabb szám, amit valaha hallottam. Elém lépett és a szemembe nézett.

- A kezét kérem- utasított, én pedig vonakodva, de megtettem, amit kért- És most tegye a másik kezét a vállamra- ezt is megtettem, erre ő a derekamra tette a kezét.

- Ez a bálon is ilyen fura lesz?- kérdeztem.

- Ne féljen, akkor egy herceggel fog majd táncolni.

- Most megnyugtatott- mondtam ironikus hangnemben. Elmondta, hogy hogyan lépjek, de nem figyeltem és ráléptem a lábára.

- Felség!- kiáltott fel fájdalmában.

- Bocsánat!- kínosan mosolyogtam és megpróbáltuk újra. A kezdés még ment, de mikor elengedett, hogy táncoljam körbe, a lábaimat figyelte.

- Képzelje magára a ruhát, amit viselni fog. Ilyen nagy léptekkel el fogja szakítani.

- Igyekszek- sóhajtottam és kisebbeket léptem.

- Fogjuk rá- legyintett és Alexékre nézett- Most maguk.

- Jézusom! Meg fogok halni- mondta Alex kétségbeesve.

- Dehogy fogsz!- mosolygott Felix és ők is elkezdtek táncolni. Szegény Alex nem volt felkészülve, hogy a herceg hirtelen felkapja tánc közben, így mindketten a földre estek. Alex Felix mellkasára érkezett, aminek majdnem csók lett a vége, de a királynő megköszörülte a torkát és mindketten felkeltek.

- Ne haragudj!- mondta Alex elpirulva.

- Ugyan! Jó voltál- kacsintott Felix és folytatták a táncot. Mi is csatlakoztunk, de már szerencsére nem volt onnantól baleset. Leszámítva, mikor véletlenül levállaltam a tánctanárunkat. Pár óra elteltével Alex és én a földön feküdtünk.

- Ez holnap fájni fog- nyöszörögtem zihálva a fáradtságtól.

- Az jó, mert holnap pihentetőbb feladatok várnak rátok. Legyezőhasználat, étkezés és a ruhaválasztás a bálra- sétált hozzánk a királynő, mi pedig összenéztünk.

- A kajás rész tetszik- mondta Alex.

- Az nekem is.. Meg a ruha is- mondtam miközben felültem.

- Holnap reggel várlak titeket lányok. Most mehettek. A tánc már remekül megy- mondta a királynő, mi pedig felálltunk. Felix Alex mögé lépve valamit suttogott a fülébe, ami miatt elpirulva kuncogni kezdett.

- Akkor holnap csajok!- mondta hangosan Felix és lelépett. Alex és én elindultunk haza, mert minél hamarabb ágyban akartunk lenni.

- Mit suttogott az a hülye?- kérdeztem kíváncsian.

- Csak azt, hogy a ruha alatt ne legyen rajtam semmi. Olyan hülye.

- Hát az!- bólintottam- De lenne egy kérdésem.

- Mi az?

- Kellin most komolyan el fog válni?

- Igen. Állítólag már beadták a papírokat. Honnan jött ez a kérdés?

- Onnan, hogy.. Várj! Nem mondtam még?

- Nem. Mit?- nézett rám értetlenkedve Alex.

- Úr isten! Elfelejtettem mondani, hogy Kellin ott lesz a szülinapomon.

- Komolyan?- kiáltott fel és elkezdte csapkodni a vállamat- Miért nem mondtad előbb?

- Elfelejtettem..

- Egy ilyen fontos dolgot? Most nem beszélek veled egy percig- jelentette ki duzzogva.

- Nem fogod kibírni- nevetve figyeltem őt és közben hülye fejeket vágtam. Beszélni tényleg nem beszélt, de folyamatosan nevetett.

- Olyan hülye vagy- csapott még utoljára a vállamra és ez után hazakísértem.

- Kihagytam még azt is, hogy Vic is eljön. Ne üss meg!- védekező pózba álltam, de nem ütött meg.

- Nem ütlek meg, de máskor előbb közöld velem. Amúgy a két banda is jön, vagy csak ők ketten?

- A két banda- bólintottam és megint kaptam a vállamra- Ezt miért kaptam?

- Miért ne?- kuncogva széttárta a karjait, hogy megöleljem búcsúzóul.

- Baszódj meg!- nevetve odaléptem, hogy megöleljem. Miközben viszonozta, észrevettem Cameront az út túloldalán sétálni. Füles volt a fülében, így tudtam, hogy hiába kiabáltam volna neki, nem hallotta volna meg.

- Holnap reggel megyek érted- mondta Alex és bement a házba.

- Oké!- mondtam és elindultam haza, ahol Anne néni éppen a ruháimat pakolta össze.

- Szia!- köszönt, mikor észrevett.

- Szia! Te mit művelsz a ruháimmal?

- Ez kell ugye?- emelte fel a Sleeping With Sirens pólómat, ami kicsit ki volt szakadva a nyakánál.

- Igen!- azonnal elvettem tőle és megöleltem, mint egy kisgyerek- Tönkretennéd a kapcsolatomat?

- Egy pólóval?- kérdezett vissza nevetve- Nekem mindegy! Sok boldogságot.

- Köszi!- mosolyogva leültem mellé a földre- Holnap elviszik a cuccaimat a palotába, vagy nekem kell?

- Jön majd a számodra kijelölt sofőr és ő majd segít.

- Saját sofőrt kapok?

- Limuzinnal- bólintott.

- Ez mekkora királyság- mondtam eltátva a számat, hiszen még mindig szoknom kellett ezt a helyzetet.

- Ugye?

- És veled mi lesz?

- Én megélek majd egyedül. De ugye benézel néha hozzám?

- Még szép- mosolyogva megöleltem- Nem foglak elhanyagolni.

- Olyan gyorsan felnőtt lettél- igazgatta a hajamat miközben az arcomat figyelte.

- Dehogy lettem! Csak kinézetre.

- Ott a pont. De most menj pihenni. Hosszú napod lesz holnap- javasolta, én pedig felálltam.

- Jó éjt!- intettem neki és elindultam a szobámba. Az utolsó alkalommal aludtam ott, így igyekeztem kihasználni minden pillanatot.