~Maya~

Másnap reggel az ezredes érkezésére teljes mértékben készen álltam. A királynő, Felix és én a trónteremben együtt vártuk, de mivel egy magánbeszélgetést terveztem, ledumáltam velük, hogy ne legyenek ott sokáig. Persze a királynőt nehezen tudtam meggyőzni, de végül rá tudtam venni.

- Maya- szólalt meg a nagyi- Ha az ezredes távozott, szeretnék kicsit beszélgetni veled.

- Már megint mit tettem?- háborodtam fel gondolkodás nélkül.

- Semmit. Most másról van szó. Úgy döntöttem, hogy már vagy elég érett, hogy beavassunk.

- Azt ne mondd, hogy a palota alatt van egy átjáró valami szuperbiztos épületbe, ahol a világ vezetői találkoznak és megbeszélik, hogy éppen ki haragszik kire- mondtam nevetve, de Felix és a királynő nem nevettek.

- Igazából ilyesmiről van szó, de a vége nem volt pontos- mondta Felix.

- Szívattok!- néztem rájuk csodálkozva.

- Az ezredes megérkezett- szólalt meg az egyik őr.

- Köszönöm fiam, de itt már ismernek minket!- mondta a férfi, aki belépett. Az oldalán Gary Fox volt, aki az osztálytársam volt. Meglepődve néztem rájuk.

- Maya! Jó újra látni önt- csókolt kezet Gary.

- Hasonló képp. De ön miért jött?

- Az ezredes az apám és el szerettem volna kísérni.

- Értem. Ebben az esetben szeretném, ha ön is részt venne az ezredessel való beszélgetésemben.

- Ezer örömmel- biccentett.

- Felség!- lépett hozzám az ezredes, majd kezet csókolt- Megtisztelő, hogy a palotába hivatott. Kíváncsian várom, hogy megtudjam az okát.

- Nem kell sokat várnia ezredes. Nekem most el kell mennem, Felixnek pedig pihennésre van szüksége- mondta a királynő. Az ezredes és Gary szalutáltak, majd a távozásukat követően kimentünk a teraszra, ahol már fel volt szolgálva a tea és az apró sütemények. Gary kihúzta nekem a széket, hogy helyet foglaljak.

- Köszönöm!- mondtam illedelmesen.

- Ez csak természetes- mondta Gary miközben leült az apja mellé.

- Nos- kezdtem bele- Gary maga ismeri Joseph Graceffa herceget.

- Igen felség. Egy aljas patkány, akár a testvére.

- Graceffa? A svéd herceg és a hercegnő?- kérdezte meglepetten az ezredes.

- Igen. A herceggel volt egy kis konfliktusom és háborúval fenyegette az országot. Azt mondta, hogy amint királlyá koronázzák- magyaráztam, de csak Gary vett komolyan.

- A király egy ideje betegeskedik, a herceg pedig már fel lett készítve az uralkodásra- gondolkodott hangosan Gary.

- A Graceffa család tisztességes emberekből áll. A király és a királynő igazságos, Joseph herceg és Britney hercegnő pedig illedelmes, jóra való utódok. Egy szerelmi ügy miatt nem robbanna ki háború két barátságban álló ország közt- háborgott az ezredes.

- Apám, nem akarom megsérteni, de van valóság alapja, amit a hercegnő mond. Joseph herceg egy beképzelt és önző, elnézést a kifejezésért, de egy idióta. Az iskolában is hangoztatta már, hogy Maya bűnhődni fog- állt mellém Gary. Az ezredes a szemembe nézett és reméltem, hogy komolyan vesz.

- A fiam biztosan nem fogná az ön pártját, ha nem lenne igaz. Megígérem önnek, hogy a katonákat felkészítjük, ahogy csak lehetséges.

- Köszönöm! A napokban szeretnék részt venni egy seregszemlén- mondtam határozottan.

- A katonák biztosan szívesen látnák önt. Így tudni fogják, hogy kiért kell küzdeniük. Egy ilyen bájos arc éppen elegendő- mondta Gary elmosolyodva.

- Ez kedves- viszonoztam a mosolyát, majd felálltam.

- Levélben értesítem önt a seregszemléről- mondta az ezredes és ők is felálltak.

- Jó volt újra beszélni önnel- mondta Gary és az etikettnek ellent mondva átöleltük egymást.

- Köszönöm, hogy mellém állt- suttogtam, majd elengedtem. Ezt követően az ezredesék távoztak, ami egyet jelentett. Két dögunalmas óra a magántanárommal. A társalgóban lezavartuk és már mentem is ebédelni. Túl sok étvágyam nem volt, de letuszkoltam pár sütit.

- Maya, kérlek egyél rendesen- szólt rám a nagyi.

- Nem tehetek róla, nem kívánok mást, csak édességet- mondtam az utolsó falatot is elfigyasztva.

- Lehetetlen vagy- ingatta a fejét- Ha végeztünk, öltözz át és indulunk.

- Rendben. Mellesleg, Patric hol van?

- Az eljegyzésetek bejelentését szervezi. Remélem, képes leszel megtartani ezt a fiút.

- Én annyira nem- motyogtam.

- Hogy mondod?- kérdezett vissza.

- Azt mondtam, hogy én is.

- Helyes!- biccentett. Hálát adtam az égnek, hogy ilyen könnyen tudtam neki hazudni. Mivel végeztünk az ebéddel, felálltam és elmentem a szobámba készülődni. Éppen a ruháimat válogattam, amikor megcsörrent a telefonom.

- Igen, itt Maya- szóltam bele a telefonba.

- Szia! Alex vagyok. Csak azért hívtalak, hogy rákérdezzek, hogy igaz-e az a pletyka, hogy Patric megkérte a kezedet- meglepetten bámultam magam elé, mikor meghallottam az ismerős hangot.

- Igen, igaz. De honnan tudsz róla?

- Ezzel van tele az internet, de sok infó nincs.

- Értem. Akkor te tudod meg a részleteket először. Patric tegnap kérte meg a kezemet egy nagyon szép ezüstgyűrűvel. A közepén egy lila kő van, körülötte pedig fehér és rózsaszín apró kövekkel van kirakva. A bejelentés még nem tudom, hogy mikor lesz, de ugye eljössz?

- Nem hagynám ki. Felix hogy van?

- Teljesen magába van fordulva. Nem evett még semmit, mióta elmentél. Kérte, hogy beszéljek veled és hozzalak vissza.

- Jaj, szegény. Ne mondd neki, hogy hívtalak. Nem akarom, hogy még többet szenvedjen miattam.

- Rendben. Te hogy vagy?

- Szarul. Britney folyton baszogat.

- Beszéljek vele?

- Felesleges! Viszont már bánom, hogy barátkoztam vele.

- Figyelj Alex! Én itt leszek, ha szükséged van valakire.

- Köszönöm! Nem tudom, hogy hogy lehetsz ilyen rendes azok után, amiket a fejedhez vágtam.

- Bocsánatot kérni könnyebb, mint megbocsátani- vontam meg a vállam.

- Igaz- nagyot sóhajtott- Figyelj, jó volt újra beszélgetni, de mennem kell tanulni.

- Menj csak. Nekem is dolgom van. Ugye hívsz még?

- Természetes- mondta, majd letette a telefont. Én valamivel jobb kedvvel válogattam tovább a ruháimat. Végül sikerült megtalálnom a tökéletes ruhát.

A királynő értem jött, mikor végeztem, így azonnal mehettünk is. Az alaksor alá mentünk le, ahol kötelező volt felvennünk egy-egy köpenyt. A kapucnit a fejünkre húzva mentünk tovább négy őrrel. Nem tudtam, hogy mi ez a nagy titkolózás, de éreztem, hogy ez komolyabb, mint eddig bármi. Az alagút egyre szűkebb lett, de még nem kellett lehajolnunk. Az őrök a folyosó legvégén kinyitottak egy ajtót és egy hatalmas terembe léptünk, aminek a közepén egy kerek asztal volt. A nagyi levette a kapucnit, így én is ezt akartam tenni. Egy őr viszont megfogta a kezem és jelezte, hogy nekem még nem szabad. A nagyi beszélt pár emberrel, majd intett, hogy odamehetek. Az amerikai elnök lépett hozzám, aki lehúzta rólam a kapucnit.

- Név?- kérdezte szigorúan.

- Maya Gloria Windsor- mondtam.

- A tagok közül már van egy Maya, így a hivatalos neve a Gloria lesz- közölte és intett valakinek. Ez a valaki Joseph herceg volt. Egy serleget hozott- Britney hercegnő!- szólt az elnők és már jött is az említett személy egy bársonypárnával, amin egy kés volt.

- Mit akarnak?- kérdeztem.

- Felavatjuk önt. A világ összes vezetője jelen van, illetve az örökösök. Ők is megtették már ezt. Felvágjuk a csuklóját és a serlegbe csepegtetjük a vérét. A vért pedig még alvadás előtt tintaként felhasználjuk. Aláírja a listát, amin az eddigi tagok nevei sorakoznak- magyarázta az elnök, én pedig majdnem sokkot kaptam. Tehát nem városi legenda, hogy létezik ez a fajta alvilág.