Alex és én nem beszéltünk onnantól és ez a hangulatomra is rányomta a bélyeget. A vendégek köszöntése véget ért, így mehettünk a bálterembe. Középen egy asztal volt, amin egy hatalmas torta pihent csodaszép díszítéssel. Csak ámultam a látványon. Hirtelen Felix jelent meg, aki puszit akart adni Alexnek, de elfordította a fejét.

- Most hagyj! Képeket nézek instagramon- mondta Alex.

- Baszd meg a telefonodat!- morogta Felix és majdnem fellökte őt miközben távozott. Alex meg se próbált utána menni. Csak állt és a telefont bámulta. Már csak egy hajszál tartotta, hogy sírjak, de szerencsére végre lett egy értelmes társaságom.

- Felség!- lépett hozzám Justin és kezet csókolt.

- Jó estét Justin! Élvezi az estét?- kérdeztem egy erőltetett mosollyal.

- Jobban, mint ön- válaszolta, majd a kézfejemre adott egy csókot- Ugye most nem öli meg a ruha?

- Nem. Most már figyelünk arra, hogy kapjak levegőt- a szemem elől elfésültem egy kósza tincset és a színpad felé pillantottam, ahol Tony és Jaime a gitárokat hangolták, Vic pedig szórakoztatta a közönségét a saját kis stand up produkciójával. Justin egy pillanatra sem hagyott magamra, így nem kellett foglalkoznom azzal, hogy az orrom előtt gúnyolódik rajtam Britney és az ő fiatal arisztokrata lány hadserege.

- Alex, ide jössz hozzánk?- kérdezte Britney, Alex pedig eltette a telefonját és odament hozzájuk. Én ledöbbenve néztem, ahogy kedélyesen elbeszélget velük. Igaz, hogy már eltemettem ezt a barátságot, de fájt, hogy erre képes. Tudta jól, hogy Britney és én utáljuk egymást, erre oda megy haverkodni velük. Ide az a jelző nem elég, hogy kétszínű. Alex egy undorító patkány volt velem szemben és ez a kis jelenet kiölte a barátságunkba vetett hitemet. Ennyi volt! Akkor határoztam el, hogy a tanács elé állítom és egy jó indokkal elbocsátom a palotából. Nem teljesítette az udvarhölgyi kötelességeit. Szörnyű, hogy ezt kellett tennem, de nem volt erőm.

- Felség, ez a bál valami csodálatos- lépett hozzám kissé ittasan egy nálam jóval idősebb nő.

- Boldogan hallom- mosolyogva néztem rá, majd hirtelen megölelt. Én kicsit zavarba jöttem, de viszonoztam ezt a kedves gesztust.

- Az én drága barátnőm szeretné, ha a belépőjekor ön énekelne- közölte velem.

- Beszélek Victorral, de szerintem megoldható- mondtam, majd Justin felé fordultam- Kísérnél gitáron?

- Egy hercegnőnek nem illik nemet mondani. De nem is akarnék, mert rólad van szó- biztató mosollyal nézett rám. Elköszöntem a nőtől és a színpadra léptem, ahol már csak Vic volt.

- Victor- szólítottam meg hivatalosabb hangnemben- A királynő kérésére én fogok énekelni a bevonulásakor, Justin pedig gitáron kísér. Ha megkérhetlek, addig kölcsönadnád a színpadot?

- Miért ne? Legalább kimentem Alexet a ribancok rabságából- elvigyorodva lement a színpadról. Nem foglalkoztam vele, csak a mikrofonhoz lépve körbenéztem a tömegen.

- Jó estét!- szóltam a mikrofonba, mire mindenki rám pillantott- A királynő kért fel, hogy szervezzem meg ezt az estét és, hogy most itt álljak. A kérésére most eléneklem az egyetlen dalt, amit valaha írtam. Remélem, elnyeri majd a tetszésüket- erőltetetten elmosolyodtam és Justinra pillantva bólintottam. Szerencsére az alapot tudta, így nyugodtan elkezdtük játszani a dalt. Az emberek egy része megvetően nézett engem, de magabiztosan énekeltem. A nagy ajtó kinyílt és a királynő lépett elő. Mire leért a lépcsőn, a dalnak is vége lett, de addigra már nem engem figyeltek.

- Szép volt- lépett hozzám Justin.

- Köszönöm, de most mennem kell- megöleltem és már mentem is a nagymamámat felköszönteni. Átsétáltam a tömegen és elé érve meghajoltam.

- Maya! Az egész palota ragyog. Ezt hogy csináltad?- kérdezte.

- Rendeltem fényeket, de téged nem ragyog túl még ez sem- mindketten felnevettünk, majd mikor már nem figyeltek az emberek, elkomolyodva rá néztem- Nagymama, a lehető leghamarabb szeretnék intézkedni egy személyes üggyel kapcsolatban.

- Jaj, kedvesem! Ma este nem kívánok foglalkozni komoly ügyekkel.

- De ez életbevágó. A család jó hírét veszélyezteti..

- Te már tönkre vágtad a családunk jó hírét- vágott a szavamba.

- Az udvarhölgyemet ki kell rúgni. A herceg hivatalos kedvese, épp most is Victor Fuentes karjaiban van, mikor mellettem lenne a helye. Nem teljesíti udvarhölgyi feladatait és még az unokatestvéremet is megcsalja. Szerintem ez már említésre méltó.

- Nyugodj meg! Holnap délután összehívom a királyi tanácsot, hogy jogosnak ítélnék Alex kirúgását. Sok papírmunka lenne. Ne feledd, hogy általunk van eltartva.

- Hát ez a baj! Biztosítjuk neki a fényes életet, cserébe meg szarik a fejünkre magasról- mondtam kiakadva, de mivel nem akartam elrontani a kedvét, inkább csak vettem egy nagy levegőt és lenyeltem a haragomat- Holnap még délelőtt hívasd össze a tanácsot, kérlek- azzal ott hagytam, hogy élvezhesse az estét. Egy eldugottabb helyre mentem, ahol hevesen legyezgetni kezdtem magam a fekete csipke legyezőmmel. Pár elejtett könnycsepp után visszatértem és egy ismerős arc bukkant fel a tömegben.

- Miss. Windsor!- lépett elém Joseph.

- Mr. Graceffa!- mondtam köszönésül, majd újra előkaptam a legyezőt- Meglep, hogy itt látom. Azt hittem, hogy a bosszút tervezgeti ellenem.

- A terv már megvan, de valaki véghez vitte. A szívét akartam összetörni. Hallottam, az élete pocsék volt, amíg nem voltam itt.

- Jól hallotta. De most egy újabb dráma közepén vagyok az udvarhölgyem miatt.

- Kár, hogy nem láthattam, ahogy összekapnak. De jöjjön táncolni, közben meg tudjuk beszélni, hogy milyen gonoszak az emberek- nyújtotta a kezét. Elfogadtam a felkérést, így a tánctér közepére mentünk és ott folytattuk. Mindent elmeséltem neki, de csak úgy, hogy ne tudja ellenem fordítani a szavaimat. Nem használtam jelzőket, mert tudtam, hogy Britney fülébe fog jutni, onnan pedig Alexéba. A véleményemet megtartottam magamnak. Mikor meguntuk a táncot, hirtelen ismerős dallam ütötte meg a fülemet. A színpad felé fordultam és megláttam Kellint. A "Herione" című dalukat énekelte, ami ijesztően hatott a hirtelen elhalványuló fényektől. Éreztem, hogy a dolgok csúsznak ki a kezeim közül. Körbenéztem, de szinte mindenki a saját dolgával foglalkozott. Alex és Vic nyilvánosan csókolóztak, Britney és a barátnői rajtam röhögtek. Kellin a színpadról lesétált és felém tartva énekelt egyre rémisztőbben. Olyan volt, mint valami rossz horrorfilm. Az embereknek feltűnt, hogy hirtelen minden megváltozott és ismét felém irányult a figyelem. A dal befejezésével elsötétült minden és egy kéz megragadva elkezdett kihúzni a teremből. Alig láttam valamit. Az út a kertbe vezetett, ahol észrevettem, hogy Kellin vitt oda.

- Ismét egy szülinapi bál?- kérdezte vigyorogva- Csak remélni merem, hogy úgy ér véget, ahogy az előző.

- Vegye le rólam a kezét!- léptem hátrébb, de megragadta a derekamat és megcsókolt.

- Maya! Tudom, hogy ennyi idő elteltével is szeretsz- suttogta a fülembe- És örökre engem fogsz szeretni- lehunyt szemekkel lehajtottam a fejemet.

- Szeretlek Kellin. Jobban, mint azt akarom. Egész eddig ki akartalak verni a fejemből, de nem megy. Senki sem volt rám olyan hatással, mint te. Inkább élek abban a tudatban, hogy a tiéd vagyok, csupán egy órát, minthogy nélküled kelljen leélnem száz évet- felnéztem rá és egy könnycseppet elejtve az arcára simítottam.

- Én is szeretlek- suttogta. Tudtam, hogy hazudik, de abban a pillanatban őszintén tudtam mosolyogni és végre boldognak éreztem magam.