Aki Cameron mellett ült, átadta a helyét. Illedelmesen megköszöntem, majd helyet is foglaltam. Unottan a tanári asztalra pillantottam, amin egy női táska volt, mellette pedig egy naptár, amit a diákok felé fordított, hogy biztosan tudjuk, hogy még szeptember van. Hirtelen kicsapódott az ajtó és egy platina szőke lány lépett be a terembe. Olyan volt, mint egy élő Barbie baba. A feje tetején ott díszelgett a tiara jelezve, hogy ő is hercegnő. Mikor megpillantott engem, fintorogva végigmért, majd elém lépett.

- Nahát! Csak nem Miss. Windsor tisztelte meg az iskolánkat a szánalmas jelenlétével?- kérdezte lenézően.

- Bocs, de nem ismerlek- vontam vállat, aminek az lett a következménye, hogy a teremben mindenki hangosan huhogni kezdett.

- Ch!- húzta fel az orrát a lány- A nevem Britney Graceffa. A bátyámat már ismerheti. Joseph. A születésnapján is ott voltam. Sőt, a tea partin is- elővett egy legyezőt és kinyitotta- Milyen kínos volt, ahogy az a szakadt férfi visszautasította önt- kuncogni kezdett a legyező mögött. Én királyi méltósággal felszegeztem az államat, majd úgy néztem a szemébe.

- Azt hiszem a te életed kurva unalmas, ha az enyémmel foglalkozol. Fogd az udvarhölgyedet és ülj el a picsádra!- mondtam higgadtan, bár kicsit sem illendő szavakkal. Britney összecsukta a legyezőt, ami nagyot csattant, majd felém bökött vele.

- Nekem legalább van udvarhölgyem.

- Na!- pattant fel Alex és mellém állt- Én vagyok az udvarhölgye és a legjobb barátnője.

- Anglia elveszett- mondta unottan Britney, majd gúnyolódva meghajolt előttem- Sikeres uralkodást. De előre szólok. Legyen akármilyen magas a rangja, ön csak egy közönséges kis senki marad- azzal a mögöttem lévő padba ült. Én megalázva, de büszkén kihúztam magam. A szemeim viszont megteltek könnyekkel, mert mélyen belül tudtam, hogy Britney szavai mögött több az igazság, mint reméltem. Legnagyobb szerencsémre a csengő megszólalt és az ajtón beléptek az osztálytársaink, mögöttük pedig egy szigorú tekintetű idős nő. Letette a naplót az asztalára és végignézett a termen.

- Miss. Windsor?- kérdezte, amire csak egy biccentés volt a válaszom- Örömmel látom, hogy csatlakozott hozzánk. Én Anabell Winter vagyok, az osztályfőnöke. Átadok egy jelentkezési lapot, amin kötelező jelleggel választhat, hogy mivel segíti az tanárokat és az iskolát- egy lapot tett le elém, amin egy lista volt. Pontosan le volt írva, hogy erre miért van szükség és hogy a különféle elfoglaltságokról való kérdéseinket kiknek kell feltenni.

- Tényleg ott voltál a tea partin?- kérdezte egy hang, de nem nekem szánták.

- Igen. Most képzeld el. Tanúja voltam a világ legnagyobb beégésének- válaszolt egy másik hang, ami Britneyhez tartozott- Ha egy szakadt kis zenésznek nem kell, akkor ki lesz a szerencsés palimadár, aki elveszi?

- De a bátyád szereti őt, nem?

- Ne nevettess! Csak azért próbálkozott nála, mert le akart vele feküdni. Mint az a Kellin akárkicsoda- mindketten hangosan nevetni kezdtek. Én mérgesen aláhúztam hármat a listáról és aláírva beadtam. Inkább beletemetkezek a tennivalókba, csak ne maradjak egyedül a gondolataimmal.

- Nahát! Ön az egyetlen jelentkező a könyvtári foglalkozásra- nézte a lapot Mrs. Winter- A gyerekek szeretni fogják önt- erre a mondatra Alex hangosan röhögni kezdett, én pedig rá pillantottam. Az arcomról le lehetett olvasni, hogy mennyire nem akartam gyerekekkel lenni.

- Mrs. Winter kérem! Azt mondta, hogy idén is az én feladatom lesz vigyázni a kis szörnyetegekre. Illetve a gyerekekre- szólalt meg Britney.

- Miss. Graceffa! A lapján nem találtam aláhúzva ezt a tevékenységet, így ön idén ebből kimarad- válaszolta az osztályfőnökünk. Britney felhúzta az orrát és fújtatott egyet.

- Pedig én mondtam, hogy ezt a feladatot egyedül szeretném vállalni.

- Hát ezt beszoptad- mondtam higgadtan, de túl hangosan, mert az egész osztály röhögni kezdett.

- Miss. Windsor, kérem! Tisztelettel beszéljen másokkal- szólt rám Mrs. Winter, de a szemében láttam, hogy tetszett neki, amit mondtam. Ez után elkezdtük az órát, ami biológia volt. Alex szerencsére kisegített egy füzettel és egy fél tolltartóval, mert a táskám otthon maradt a nagy sietségben. Szorgosan jegyzeteltem, amikor egy levél esett le elém. A nevem volt rajta, mellette pedig egy szív, így kinyitottam.

"Szia! Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk suli után"

Cameronra néztem, de nem nézett rám. A teremben elkezdtem forgolódni, hogy ki lehetett az, de a tanár rám szólt, így abba kellett hagynom. Kicsengetéskor Eric lépett a terembe és elkezdett fontoskodni.

- Hercegnő, nagyon fontos és halaszthatatlan dologról van szó. Egy gróf fia szeretne önnel megismerkedni- hadarta izgatottan. Én nagy szemekkel felnéztem rá, de nem mondtam semmit- Ez fontos kapcsolat lehet a jövőjére nézve.

- Köszönöm, hogy szóltál. Üzenem neki, hogy ma délután szabad vagyok- mondtam, majd vártam a lépését.

- Remek! Egyeztet pontos időpontot is?

- Négykor várom a palota társalgójában- mondtam, majd felírtam a füzet hátuljába az időpontot és az eseményt. El se hittem, hogy hirtelen ennyi dolgom lett. Bevallom, örültem, hogy nem kell Kellinnel foglalkoznom. Eric sietősre vette a figurát és távozott. Ezzel egy időben Alex felé fordultam és elmosolyodtunk mindketten.

- Olyan, mintha fontos ember lennél- jegyezte meg Alex.

- Az is vagyok- mondtam viccből nagyképűsködve. Ezen jót nevettünk, de hallottam Britney megjegyzését, amivel inkább nem törődtem. A következő óra alatt igyekeztem kideríteni a levél küldőjét, így egy cetlire írtam.

"Ki vagy?"

A másik oldalamon ülő lánynak adtam, hogy adja annak, akitől előző órán kaptam. Követtem a cetli útját és a sarokban ülő fiú nyitotta ki. Végigmértem elég rendesen. A haja szőke volt és rendezetlenül volt bezselézve. Egy szürke garbót viselt az iskolai ing helyett. Felnézett a cetliről egyenesen rám, így zavarba jöttem, bár nem tudom mi okom volt rá. Nem volt az esetem. Elkezdett írni egy másik cetlire, majd elküldte. A tanár azonnal kiszúrta és elvette.

- Miss. Windsor és Mr. Fox az igazgatói előtt várjanak meg. Ott megbeszélhetik a randijukat- mondta szigorúan.

- Na ne basszon már ki velem! Az első napomon nem kerülhetek bajba- háborodtam fel.

- Aha! Szaktanári figyelmeztetés, a tiszteletlen beszéd miatt- megkereste a nevemet a naplóban, majd odafirkantott valamit.

- Tanár úr, kérem! A hercegnő nem tett semmit. Én küldtem csak levelet. Ő ártatlan ebben az ügyben- állt fel a fiú, majd komolyságot tükröző testtartást vett fel.

- Remélem tudja, hogy a házirend tiltja, hogy levelezést kezdeményezzen, illetve folytasson- a tanár és a fiú pár pillanatig szemeztek, végül a tanár feladta. Levette a szemüvegét és az orrán a szemüveg nyomát masszírozgatni kezdte, miközben felsóhajtott- Tekintve, hogy az apja nyomdokaiba szándékozik lépni, nem rontom el a jó hírét egy ilyen kis ostobaság miatt. Máskor találja meg Miss. Windsort a szünetben- zárta le az ügyet végül.

- Így lesz Mr. McDonald- mondta a fiú. A tanár nevét hallva Alex odahajolt hozzám.

- McDonald's? Ne már! Most éhes lettem- suttogta, majd mindketten halkan nevetni kezdtünk- Szerinted ehetek órán?

- Tegyél egy próbát- vontam vállat. Alex szó nélkül kivett egy szendvicset a táskájából és beleharapott.

- Jó étvágyat!- mondta gúnyosan a tanár.

- Köszönöm!- mondta Alex és még egyet harapott a kajába.

- Tanár úr!- tettem fel a kezem- Alacsony a vércukra és ezért kell ennie- a szavaim hallatán a tanár bólintott.

- Rendben! Ha jobban van, akkor jegyzeteljen tovább- mondta, majd a táblára kezdett el írni mindenféle történelemmel kapcsolatos hülyeségekről.

- Maya- bökött oldalba Alex.

- Hm?- fordultam legjobb barátnőm felé.

- Köszi! Most hála neked, minden órán ehetek- csak mosolyogva előrefordultam és írtam tovább az egyetlen füzetbe, ami a birtokomban volt. Kicsengetéskor a fiúhoz mentem, aki éppen olvasott.

- Bocsánat!- szólítottam meg bátortalanul. Ő letette a vastag könyvet, majd félmosollyal az arcán rám emelte a tekintetét.

- Miben segíthetek felség?

- Csak meg akartam köszönni, hogy megvédett- leültem az előtte levő üres padba.

- Igazán semmiség- legyintett- A hölgyeket meg kell védeni az olyan sárkányoktól,mint Mr. McDonald.

- Van benne valami. Viszont a tanci bá említette, hogy az apja nyomdokaiba akar lépni. Mivel foglalkozik?- kérdeztem kíváncsian. A mosolya hirtelen eltűnt és éreztem, hogy nem kellett volna felhoznom.

- Az apám katona volt és ezredesi tisztségig küzdötte magát. Két évvel ezelőtt viszont egy gyakorlat során halálos sebet kapott. Küzdöttek az életéért, de végül már csak a temetésén láttam viszont.

- Jaj, én nem akartam felszakítani ezt a sebét. Ne haragudjon- a szívemhez kaptam.

- Nyugalom felség! Apám lát engem fentről és végig fogja nézni, ahogy végigmászok a ranglétrán. Önnel pedig azért akartam beszélni, hogy biztosítsam, hogy ha királynő lesz, én hűséges katonája leszek.

- A kitüntetést pedig én szúrom fel majd az egyenruhájára- mosolyogtam a szemébe nézve. Ez volt az első alkalom, amikor érezzem, hogy királynő akarok lenni. Ez a fiú megérdemli, hogy büszkévé tegye az apját. Remélem én is büszkévé tehetem a királyi családot és a barátaimat.