Másnap délután Alex és én éppen a tea-délutánra készülődtünk April segítségével. Tanult a születésnapi esetből, így a ruhámat nem húzta meg annyira. A sminkasztalnál ülve néztem a telefonomat, hogy Cameron írt-e az sms-ekre, amikkel elárasztottam őt. Eléggé aggódtam miatta, mert egy ideje már meg se nézte.

- Baj van?- lépett hozzám Alex miközben a nyakláncának a csatjával küzdött.

- Semmi baj, csak Cameron még mindig duzzog- sóhajtva elvettem a nyaklánc két végét és összecsatoltam.

- A palota két gyönyörű hölgye, akire mellesleg az egész udvar var- lépett be a szobába Felix. Alex mosolyogva odarohant és a nyakába ugrott.

- Állati jól nézel ki- mondta Alex, majd egy puszit nyomott az arcára.

- Igyekszek- vonta meg a vállát. Én a ruhámat igazgattam magamon.

Nem akartam ezt a teadélutánt, de nem ellenkezhettem. Az iskola igazgatója is jelen lesz, ahova járni fogok. Egy elég jó hírű intézmény, ahová az eddigi felmenőim is jártak. Sőt! Felix is oda jár. Szóval ezen a délutáni rendezvényen dőlt el, hogy felvesznek-e. Felix és Alex elindultak, én pedig utánuk mentem kissé bizonytalanul. Izgultam az igazgatóval való találkozás miatt, így a legyezőmmel hevesen legyezgettem magam, hogy kompenzáljam a sápadt arcomat, amin az alapozó sem tudott segíteni. Az ajtó előtt megálltunk és Felix előre tolt, hogy én lépjek ki elsőként. Mikor ez megtörtént, egy kis tömeg fogadott. Hátul a színpadon, amit a bálon nem tudtunk kihasználni, mert eléggé rossz időt mondtak akkorra és azért volt bent a bál. Lényegtelen. A színpadon Kellin és Vic láthatóan vitatkoztak valamin. Mindketten öltönyt viseltek, ahogy a két banda többi tagja is, akik a büféasztalnál keresték az alkoholt. Gabe épp a csészéje tartalmát szürcsölte, de nem számított arra, hogy tea van benne, így kiköpte. A mellette álló Justin cipőjére, aki azzal viszonozta, hogy valami krémes sütit nyomott az arcába. Vicces volt, de nem volt időm nevetni, mert a királynő lépett elém egy középkorú férfivel az oldalán.

- Maya! Szeretném bemutatni neked Mr. Mark Snell, az iskolád igazgatója- mondta a királynő és a férfire mutatott, aki azonnal kezet nyújtott.

- Örvendek a találkozásnak hercegnő! Sok pozitívat hallottam önről- mondta gusztustalanul nyálas hangon és kezet csókolt nekem.

- Öhm.. Ja.. Én is- válaszoltam egy kelletlen mosollyal és elhúztam a kezemet.

- Ne haragudj Mark, Maya nem a szavak embere- magyarázkodott a királynő.

- Az nem gond! Néha a tett többet ér a szónál- mondta, én pedig igyekeztem nem kimutatni, hogy az első szava után megutáltam.

- Távozz angolosan- súgta Felix és megkerülve minket elment, ahogy Alex is, aki mosolyogva a szemembe nézett egy pillanat erejéig. Én hallgattam a hercegre, így szó nélkül távoztam onnan. A színpad felé vettem az irányt, ám ekkor a másik hercegbe botlottam. Nem láttam, így a lábára léptem.

- Jézusom! Bocsánat! Elnézést!- kezdtem bele, de ekkor találkozott a tekintetünk és fintorogtam egyet- Ja, csak te vagy az?

- Kedves!- fintorogva bólintott egyet- A tegnapit szerettem volna megbeszélni.

- Nincs mit megbeszélni ezen. Te egy pöcs voltál, én pedig finoman utaltam arra, hogy ha te lennél az utolsó férfi a földön, inkább egyedül lennék.

- Szeretem benned, hogy mindig az etikett szerint tudsz elküldeni a picsába- mosolyogva a szemembe nézett.

- Nem kérek a szarkazmusodból- ismét a legyezővel kezdtem magamat legyezni, a lehető legfinomabb mozdulatokkal miközben elfordultam tőle.

- Ide figyelj...- elkapta a kezemet, de ekkor egy ismerős hangot hallottam.

- Valami gond van?- kérdezte Kellin.

- Nincsen semmi gond, csak a hercegnek megártott az angol levegő- mondtam és Kellin karjába karolva elindultam a színpad felé.

- Ha gondolod, leütöm..

- Semmi szükség rá Kellin- nyugtattam mosolyogva. Mondjuk megnéztem volna, ahogy agyonveri a herceget.

- Csak egy szavadba kerül- mondta és a kezemet az ajkaihoz emelve, rácsókolt.

- Köszönöm!- egy kicsit elpirultam a szavaitól, ezt abból tudtam, hogy kezdtem érezni, hogy a szokottnál melegebb az arcom.

- Imádom, amikor elpirulsz- suttogta Kellin, ami még jobban zavarba hozott.

- Hercegnő!- kiáltott mindenki, mikor odaértünk.

- Halkabban! A királynő elküld titeket, ha hangoskodtok- szóltam rájuk, de csak vigyorogtak.

- Hallod!- lépett elém Vic- Mi a kedvenc dalod?

- Mármint kitől?- kérdeztem vissza.

- Akárkitől- tárta szét a karját türelmetlenül.

- Jelenleg nem tudok megnevezni csak egyet. Ha meg sorolni kezdeném, itt lennénk évekig- nevettem, majd végül elmondtam hármat, amit szeretek.

- Remek! Ezeket mi is ismerjük- bólintott Mike és fellépett a színpadra.

- Ugye nem terveztek semmit?- kérdeztem, de nem kaptam választ senkitől, csak egy-egy sejtelmes mosolyt. Kellinre néztem, aki inkább maga elé nézett, szóval nem tudtam meg, hogy mit akarnak kihozni ebből az egészből. Vic, Mike, Tony és Jaime elkezdtek zenélni és az összes általam megnevezett dalt eljátszották akusztikus verzióban. Végül egy olyan dal csendült fel, amire nagyon nem számítottam. A Szépség és a szörnyeteg főcímdala. Vic hangján sokkal szebb volt. Már éppen elmerültem volna, mikor egy kéz a derekamra simult és kizökkentett.

- Felkérhetem?- hallottam a halk suttogást. Azt hittem, hogy Kellin, így mosolyogva felé fordultam.

- Persze- mondtam, ám ekkor Joseph arcát láttam meg, ami nagyon meglepett. Már igent mondtam, így meg kellett tennem. Mindenki előtt táncolni kezdtem vele.

- Haragszol?- kérdezte.

- Ez most komoly? Szívből gyűlöllek...

- Akkor feleslegesen beszéltem le a fiúkkal, hogy ezt a dalt eljátsszák?- a szavaira meglepetten néztem a szemébe.

- Te voltál? De honnan tudtad, hogy imádom ezt a dalt?

- Fél füllel hallottam, hogy a kedvenc meséd és gondoltam, megleplek.

- Hát ez sikerült- mosolyogva közelebb léptem hozzá tánc közben- És ha a Herkules lenne a kedvencem? Meg dala jobban illene ide.

- Gonosz vagy- ezen mindketten nevetni kezdtünk.

- Köszönöm!- közelebb húzott és éreztem, hogy gond lesz. Nem mertem nagyon ellenkezni, mert az nem lett volna a leghelyesebb út.

- Ezzel már pár napja tartozol- suttogta és megcsókolt. Az emberek tapsolni kezdtek, leszámítva a fiúkat, a királynőt, a legjobb barátnőmet és a herceget. Hátrébb léptem és már nem tudtam visszafogni az indulatomat. Kapásból felpofoztam és már indultam a palota felé.

- Hercegnő!- szólt a mikrofonba Kellin szívbemarkoló hivatalos hangon. Visszafordultam és felnéztem a színpadra- Kérem énekeljen el egy dalt. Azt hallottam, hogy gyönyörű hangja van.

- Miért hall mindenki mindent?- morogtam magamnak és felsétáltam a színpadra. Az egyik székre ültem a mikrofon elé. Kellin mellém ült és felkapta a gitárt- Van egy saját dalom, ha esetleg az megfelel.

- Nekem igen- bólintott. Elhajoltam a mikrofontól és odahajoltam hozzá.

- Kellin kérlek ne haragudj. Az a barom csak úgy a semmiből letámadott.

- Nem haragszok- egy hazug félmosollyal nézett rám. Sóhajtottam egyet és visszahajoltam a mikrofonhoz.

- A dal címe Nervous girl- mondtam és már játszott is Kellin a gitáron. Szerencsére a dal alapja nem volt kidolgozva, így bármilyen hangot játszott, tökéletesen illett a hangomhoz. Néha ránéztem, de nem tudtam leolvasni semmit az arcáról. Féltem, hogy egy életre elveszítettem őt Joseph miatt.