Hajnalban kicsit kótyagosan ébredtem, de ez nem gátolt meg abban, hogy felkészüljek a találkozóra a herceggel. Az ágyamból egyenesen a szekrényemhez léptem és igyekeztem olyan ruhákat összeválogatni, amik mennek a lovagláshoz. A szerencsés darabokat az ágyra tettem és a fürdőszobában gyorsan megcsináltam a hajamat és a sminkemet. Fogalmam se volt, hogy mit várjak ettől az egésztől, de azt tudtam, hogy Joseph valamit nagyon el akar érni. Felix sem ok nélkül utálta.

- Jó reggelt hercegnő!- köszönt egy számomra idegen hang, ami felkeltette a figyelmemet. Az őr helyén egy másik férfi volt, aki valamivel szimpatikusabbnak tűnt.

- Jó reggelt! Maga lesz nappal?- kérdeztem miközben szolidan ráböktem a mutatóujjammal.

- Igen hercegnő- kedvesen mosolygott.

- Remek- bólintottam és az ágyhoz lépve a pulcsimat befújtam parfümmel.

- Elfordulok amíg öltözik- mondta, majd a szavai szerint cselekedett.

- Köszönöm! Ezt értékelem- gyorsan átöltöztem és a biztonság kedvéért még tettem fel egy kis szájfényt.

Egy darabig a tükör előtt állva figyeltem magam és a pulcsit igazgattam hátul. Ha lehúztam, akkor nagynak láttam a fenekemet, de ha felhúztam, akkor túl kihívónak éreztem.

- Lehet egy megjegyzésem?- szólalt meg az őr.

- Igen.

- Szerintem maga akárhogyan húzogatja azt a pulcsit, ugyanolyan csinos.

- Köszönöm! Maga nagyon aranyos, hogy próbál segíteni, de az izgalomtól már szinte lepereg rólam a dicséret- a homlokomat vakargatva lefeküdtem a földre.

- Kivel találkozik, ha szabad kérdeznem?

- Joseph herceggel.. Elvisz lovagolni... Basszus!- hirtelen felpattantam, mert eszembe jutott, hogy fogalmam sincs, hogy merre van az istálló.

- Mi történt?- kérdezte ijedten szegény őr.

- Nem tudom, hogy hol van az istálló..

- Én tudom. Ahogy kimegy a hátsó ajtón, menjen egyenesen és a kert végében megtalálja.

- Köszönöm!- mondtam boldogan és szinte rohanni kezdtem kifelé. Időpont nem volt megbeszélve, de attól féltem, hogy elkések. Végigfutottam a palotán és a hátsó ajtón kilépve kicsit megálltam, hogy kifújjam magam. Nem akartam izzadtan menni. A levegő még hűvös volt, így arra is alkalmam adódhatott volna, hogy összeszedjek egy kis megfázást így a bál előtt. Lassan sétáltam végig a kerten és ahogy az őr mondta, az istálló ott volt. Az épület előtt pedig már ott állt Joseph két nagy lóval, amik a frászt hozták rám.

- Jó reggelt Maya!- köszönt Joseph, én pedig a karomat dörzsölve odamentem hozzá.

- Jó reggelt Joseph!- köszöntem vissza a lovakat figyelve.

- Fél a lovaktól?

- Dehogy!- legyintettem egy kínos nevetést megelőzően.

- Ült már lovon?

- Nem- ráztam a fejemet. Erre az egyik lovat kikötötte, majd a másik mellé állt.

- Felnyergeltem mindkettőt, szóval ezzel nem kell bajlódnia- mosolyogva a kezét nyújtotta, amit viszonoztam, hogy fel tudjon segíteni. Alextől már eltanultam a felülés technikáját, viszont alkalmazni csak negyedjére ment. Mikor már biztonságban éreztem magam, Josephre néztem.

- És most?- kérdeztem, ő pedig elkezdte nekem magyarázni, hogy mit hogyan csináljak. Mentünk egy kört, hogy szokjam a lóval való közlekedést. A végén már egyedül mentem.

- Hát akkor mehetünk- felült a másik lóra és odaügetett hozzám. Az alattam levő lovat simogattam mikor mellém ért.

- Szerencséje van velem, mert könnyen tanulok- nevettem fel hangosan.

- Egy hercegnő legyen találékony- mondta és el is indultunk egy kellemes túrára.

- Maga mióta lovagol?- kérdeztem az utat figyelve.

- Még gyerekkoromban kezdtem. Nyeregben könnyebb elviselni a tényt, hogy egyszer egy egész országért leszek majd felelős- ő rutinos volt, így lazán rám tudott nézni félelemérzet nélkül- És ön hogy viseli?

- Van támogatásom, így egyre könnyebben. Bár kezelni még nem tudom. Nem szoktam hozzá, hogy kiszolgáljanak. Engem kifejezetten zavar és tehetetlennek érzem magam- mondtam őszintén. Amikor a fák alatt haladtunk el, a herceg felemelte a kezét és leszakított két almát. Az egyiket átnyújtotta nekem.

- Egy kis vitamin- kacsintott miközben elvettem tőle.

- Köszönöm!- mosolyogtam, majd egy kicsit megtisztítottam a pulcsimmal- Lehet egy kérdésem?

- Persze- bólintott miközben elkezdte enni az almát.

- Az első találkozásunkkor elég bunkó volt. Mi vezérelte arra, hogy hirtelen udvarolni kezdjen nekem?

-Igazából ön. Meg az, hogy a két ország kapcsolata nem a legjobb. Talán, ha mi ketten összefogunk, lezárhatjuk a háború közeli helyzetet. A legjobb barátom katona és évek óta nem látta a családját.

- Oh!- lehajtottam a fejemet egy pillanatra, majd az utat kezdtem figyelni- És hogyan tudnánk összefogni?

- A legdurvább út a házasság- közölte, mintha természetes lenne.

- Házasság? És akkor a két országból egy lenne?

- Lényegében igen, de nem szándékozok megnősülni. Kivéve, ha nem rabolja el a szívemet- a szavai miatt a szemeimet kezdtem forgatni.

- Eddig komoly kapcsolatom csak az unikornisos mamuszommal volt és ez így is fog maradni- mondtam és beleharaptam az almába, ami még félig éretlen volt belül, így eldobtam.

- Magának csak egy igazi férfi kell, aki megmutatja, hogy milyen szeretni- mondta és megfogta a kezemet.

- Joseph, ez egy nagyon gyenge próbálkozás- jegyeztem meg, de a fákat magunk mögött hagyva elém tárult egy kis tisztás, ahol le volt terítve egy pléd és egy kis kosárka volt mellé rakva. A lovakkal megálltunk és értetlenkedve néztem a mellettem levő szemébe.

- Meglepetés!- vigyorgott és leszállt a lóról. A legközelebbi fához kikötötte, majd mellém lépett.

- Ez ugye nem randi?

- Csak akkor, ha maga ezt akarja- mosolyogva nyújtotta a kezét, amit elfogadtam. Leszálltam a lovamról és mag vártam, hogy Joseph őt is kikösse.

- Ez egy nagyon szép hely- jegyeztem meg miközben körbenéztem. A fák között már látni lehetett a napot, de még nem volt ereje.

- Sokan elfelejtik, hogy Anglia tele van varázslatos helyekkel. Ráadásul a legtöbb tündéres történet is innen származik- miközben magyarázott, odasétált mellém- Felkérhetem egy táncra?

- Zene nélkül?

- Úgy gondolom, hogy önnek ez nem befolyásoló tényező- megfogta a kezemet.

- Keringőzni szeretne?

- Igen- bólintott és mindketten beálltunk a kezdő pozícióba. Szerencsére ugyanazzal a lábbal léptünk, így elkerültük a kínos lábtaposást. A tánc remek volt, de még mindig kételkedtem Joseph viselkedését illetően. Egy nap alatt nem változhat ekkorát senki.