A levelet elolvasva csak a fürdőszobában való beszélgetést igazolta anya. Semmivel sem voltam előrébb, maximum annyival, hogy tudtam, hogy anya ezt az egészet sajnálja. A helyében mondjuk hasonló döntést hoztam volna. Az eddig elfojtott haragom viszont már nem rá, hanem a királyi családra irányult. Ennyire útban lettem volna nekik? Illetve csak a királynak. A királynő erről nem tehet, mert nem volt az esethez köze. Sőt! Ő hívott vissza. Ráadásul a király sem akadályozhatta a döntésében, mert már négy éve meghalt. Letettem a levelet az ágy melletti asztalkára és lefeküdtem. Ekkor viszont az ajtómon kopogott valaki. Az őr kinyitotta és láttam, hogy Felix az.

- A svéd herceg veled akar vacsorázni- közölte velem. Éreztem a hangjában Joseph iránt táplált gyűlöletét, amiről tudtam, hogy jogos.

- Mondd meg neki, hogy ne parancsolgasson, vagy az öklömet feltolom a seggébe egészen könyékig- mondtam a lehető legkedvesebb hangnemben.

- Gyere! Ezt meg akarom nézni- lépett be az ajtón izgatottan.

- Jézusom! Csak vicc volt- nevetve felültem.

- Francba!- morogta- Viszont tényleg ideje vacsorázni. Este kilenckor zár a konyha.

- Mi ez, menza?- felálltam és elindultam a szekrényem felé. Kivettem az unikornisos mamuszomat, amit felvettem.

- Ezt ugye nem gondoltad komolyan?

- De igen! És imádom- mondtam mosolyogva, mint egy kisgyerek. A fejét rázta, majd elindult velem az étkezőbe, ahol Joseph ült az asztalnál, de amikor meglátott, azonnal felállt.

- Hát elfogadta a meghívást?- kérdezte vigyorogva.

- Meghív vacsorázni az otthonomban? Milyen nagylelkű- mondtam megjátszva, hogy meglepődtem. Leültem az asztalhoz.

- További szép estét!- kiáltotta Felix és lelépett.

- Gyere vissza!- nyúltam utána, mintha el tudtam volna kapni. Csalódottan fordultam az asztalhoz és láttam, hogy Joseph a mamuszomat figyeli.

- Az ország jó nagy szarban van- jelentette ki- Unikornisos mamusz van önön, pedig szombaton lesz 18.

- És akkor mi van? Maga is értelmes szavakat használ, pedig mindenki tudja, hogy ostoba- mondtam visszavágva és be is talált.

- Még senki sem volt képes ilyen választékosan elküldeni a fenébe- elismerően bólintott és a tányérról, ami előtte volt, elkezdte enni a vacsoráját, amit nem tudtam beazonosítani. Én körbenéztem az asztalon és megláttam egy müzlit tartalmazó átlátszó edényt, mellette pedig egy kancsó tejet, így a saját tányéromba ezekből tettem.

- Azon kívül, hogy a születésnapom miatt jött. Mi másért van itt?- kérdeztem érdeklődve. Ha már így alakult, legalább próbáltam vele beszélgetni, mert reméltem, hogy nem olyan szar alak, mint amilyennek először megismertem.

- Az első akartam lenni a hercegek közül, aki összeismerkedik önnel.

- És eddig milyennek ismert meg?

- Szemtelen és elbűvölő. Ez a két szó illik önre- válaszolta.

- Hmm! Elbűvölő vagyok- mondtam magamnak büszkén és enni kezdtem.

- És maga mit gondol rólam?- a kérdésétől majdnem félrenyeltem. Azért azt mégsem mondhattam neki, hogy idegesítő és bunkó.

- Hát.. maga olyan izé.

- A beszéd mégsem tartozik az erősségei közé?- mosolyogva figyelt, ami ijesztő volt.

- De, csak olyan jelzők jutottak eszembe, amik nem publikusak- egy nagy kanál müzlit bekaptam és igyekeztem sokáig nem lenyelni, hogy ne kelljen beszélnem.

- Maga a legfurább ember, akit valaha ismertem- letette a kanalat a tányér mellé és hátra dőlve figyelt tovább. Kénytelen voltam lenyelni, mert már szenvedtem. A nyelési reflexem szinte könyörgött, hogy a müzlit juttassam végre a helyére. Mikor ez megtörtént, bekönnyeztem, mert nem egy kis falatról volt szó.

- Most bókolni próbál?- kérdeztem, mikor már nem akartam meghalni.

- Igen. Viszont most megyek aludni. További szép estét hercegnő!- kacsintott, majd felállt az asztaltól- Meg ne fulladjon a müzlitől- mondta és sietve távozott. Én csak csendben ettem tovább, mert még bőven volt még a tányérban. Mikor ezzel végeztem, elindultam vissza a szobámba. Miközben végigsétáltam a hosszú folyosón, megnéztem a festményeket a falon. Mind egy-egy csatajelenetet ábrázolt, kivéve egyet, amin egy nő volt, aki egy sárkánnyal küzd. Beleillett a jelenet a kedvenc sorozatomba, ami miatt nagyon szimpatikus lett a festmény. Jókedvűen beléptem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Nem tudtam mit kezdeni magammal, így a hasamon kezdtem el dobolni. Tíz percet töltöttem ezzel, mikor hallottam, hogy az ablakomon valami zörög. Szerencsére kellő mennyiségű horror sztorit hallottam már, hogy halálra rémüljek. Az ablakhoz mentem és kinéztem. Hát olyan sok dolgot nem tudtam kivenni, mert a szobában égtek a villanyok, kint pedig már egy ideje sötét volt. Kinyitottam az ablakot, hogy az üveg ne akadályozza a kilátást. Nem láttam semmit, ami zörgést idézhetett volna elő. Már csuktam volna be, amikor egy apró kavics homlokon talált. Mérgesen kihajoltam az ablakon és megláttam egy sötét alakot.

- Ki van ott?- kiabáltam le, mert a szoba ablaka elég magason volt.

- Joseph vagyok- kiabált vissza.

- Maga megveszett? Az utolsó kővel, amit dobott, sikerült engem eltalálnia.

- Ne haragudjon hercegnő- elkezdett felkapaszkodni a falra erősített rácson, amire a futórózsákat futtattak.

- Mit csinál? Még meghal. Nem fogok tanuskodni- magyaráztam neki, de úgy tett, mintha nem hallotta volna. Egészen az ablakomig felmászott, majd felült a párkányra.

- Meglepetés!- vigyorogva nézett a szemembe, amit nem tudtam hova tenni.

- Miért jött?- kérdeztem kicsit halkabban, mert az őr folyamatosan figyelt.

- Csak jó éjszakát akartam kívánni- a rácsról leszakított egy rózsát és elkezdte leszedni a tüskéket.

- Ezt már megtette a vacsoránál.

- Tudom. De stílusosan akartam megtenni- felém nyújtotta a rózsát, amit mosolyogva elvettem.

- Azt hiszi, hogy ezzel levesz a lábamról és kevésbé fogom utálni?- kérdeztem.

- Tudja mit? Kezdjük újra és kevésbé leszek bunkó önnel.

- Legyen- bólintottam, ő pedig kezet csókolt nekem.

- Joseph herceg vagyok- mutatkozott be, mintha nem ismernénk egymást.

- Maya hercegnő vagyok- utánoztam őt egy kedves mosollyal. Bevallom, még mindig nem volt a szívem csücske, de értékeltem, hogy legalább igyekszik.

- Holnap jöjjön el hajnalban az istállóhoz és menjünk ki lovagolni- javasolta.

- Ott még nem voltam, de ott leszek- bólintottam egyet.

- Szép álmokat hercegnő!- vigyorogva elkezdett visszamászni, így becsuktam az ablakot. Elég furán éreztem magam a történtek hatására, így inkább befeküdtem az ágyba és írtam Alexnek.

Maya: Nem fogod elhinni, mi történt :O Joseph elhívott lovagolni. Eddig tök izé volt, most meg felmászott az ablakomba és egy rózsával elhívott randizni. Ez randi? Ugye nem?! ><

Szinte azonnal jött is a válasz.

Alex: Én nem tudom :O ki az a Joseph?

Maya: A svéd herceg..

Alex: Menj vele lovagolni. Én elmennék :D

Maya: Jó, de én még életemben nem csináltam :C

Alex: Az a titka, hogy ne ess le ^^

Maya: Ez most megnyugtatott hallod ><

Alex: Rám számíthatsz :*

Maya: Tudom :D

Letettem a telefonomat és a takaró alá mászva magamhoz öleltem a plüssmacit, amit Anne nénitől kaptam. Valamiért Joseph jutott eszembe és olyan jó érzés fogott el, hogy a maci orrára nyomtam egy puszit és lehunyt szemekkel öleltem. Elaludni viszont nem tudtam a nagy csendben, így a telefonomon elindítottam egy zenét Ariana Grande-tól. Kicsit lehalkítottam és már sokkal jobb volt. A zene segített elaludni és még az izgalmamat is csillapította minimálisan.