A manga szempontjából az egyik legfontosabb döntés a megfelelő keret megválasztása. Itt nem csak a panel alakjáról van szó, hanem, hogy mi kerül pontosan a kereten belülre.
A panel maga egy ablak, amin keresztül olvasóink szemlélhetik a történetünket, ami a kereten kívül esik, azt ők nem láthatják, ezért mindig meg kell fontolnunk, hogy a jelenetben mikor és hova helyezzük el a keretet.

A távolság

A leglényegesebb részleteket kell bemutatnunk, így el kell döntenünk, hogy közelről figyeljünk a pillanatot:

Vagy épp mennyire távolodunk el: 

Az ilyen totál képek esetében, mikor az olvasó is a maga teljességében láthatja a pillanatot, de nem irreális magaslatokból szemlélődik, olyan érzése támadhat, mintha ő maga is ott állna a szereplők mellet az adott pillanatban.

Itt szükséges döntenünk róla, hogy pontosan milyen benyomást szeretnénk kialakítani az olvasóinkban a világról, és arról, hogy mi az ő helyük benne.

Az olvasók szeretik a változatosságot, ezért mindannyiunkban meg van a kísértés, hogy minden egyes képkockával ütős hatást érjünk el, ám nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy adott esetben a cselekmény, vagy a szöveg a hangsúlyos.
Látványos pillanatokban szükséges a nézőpontváltás, mert ezzel mi is irányítjuk olvasóink tekintetét, egyben fokozzuk az élményt, de mellette ügyelnünk kell rá, hogy ne essünk túlzásba.

Ennél a képsornál például váltunk az egyik szereplő szemszögéről a másikra, hisz szeretnénk érzékeltetni a pillanat kínosságát. Nincs párbeszéd, teljesen a cselekmény uralja a jelenetet.

Ennél a képnél viszont nagyon is a szöveg a hangsúlyos, ráadásul teljesen felesleg váltani a panelek között, mert egyetlen kockán belül is elmesélhető.

Természetesen bizonyos párbeszédek, vagy pusztán a ritmus gyorsítása érdekében egyes jelenetek megkövetelik a keret gyakori változásait. Ennél a képsornál például biztosan ti is gyorsabban kapkodjátok végig a tekinteteteket.

A perspektíva

A másik lényeges momentuma a keret megválasztásának perspektíva (a kép térbeliségi érzetét keltő ábrázolásmód sík felületen), ugyanis nem kell mindent szemmagasságból mutatni.

A békaperspektíva a legapróbb szereplőket is félelmetesnek, és fontosnak mutathatja.
Ilyen esetekben talaj közeléből készül a kép (mintha egy béka szemszögén át figyelnénk a világot), ami az ég felé tekint, így a közelebb eső dolgokat nagyobbra rajzoljuk, és minél magasabb, vagy távolabb lévő dolgokat annál apróbbnak.
Például, a lenti képen szereplő lába túlzottan nagynak van ábrázolva, ha összemérnénk a fejével közel ugyanannyira széles a kettő. Holott ez a valóságban lehetetlen, de így ültetjük el olvasóinkban a békaperspektíva érzetét.

Ám, ha fölülről tekintünk a jelenetre madártávlatból, rengeteget megtudhatunk a helyzetről ráadásul az olvasók is azt érezhetik, hogy „felette állnak" a jelenetnek. Így átláthatják az egész helyszínt.

Az ideális kezdés

A jelenetről jelenetre átmenetben ideális a beállító kép használata. A beállító kép nem más, mint mikor időben és térben elhelyezzük az olvasót a történetben.

Néhány kép kockával nagytotálban a jelenetváltások legelején, könnyen behatárolhatjuk a helyszínt. Ezt követően egy-egy szereplő bemutatása következik premier plánban (arcközeli), esetleg fél közeliben.

Épp ilyet láthatunk ezen az oldalon is:

Mivel az olvasók nagyon is tudni szeretnék, hol játszódik a történetünk, fokozhatjuk azzal a feszültségüket, hogy késleltetjük a fent említett beállító képet, és a szereplő gondolataira fókuszálunk, míg a háttérből semmit nem láttatunk.
Ez sejtelmessé teszi a kezdést, ami biztosan berántja a pillanatba olvasóinkat.

Megtehetjük persze, hogy részletekben gazdag beállító jelenettel kezdünk.
Itt helyszínt és a szereplőt egyszerre mutatjuk meg olvasóinknak, és bár időigényes munka megéri a belefektetett energiát, mert mély benyomást kelthetünk vele a környezetről.

A képkockáinkra tekinthetünk kameraként is, talán ez a legtalálóbb metafora, amivel igazán el tudjuk képzelni, hogyan is kéne használnunk a kereteket.
Remek játék, ha elképzeljük, hogy ott állunk a történetünk közepén egy kamerával, és azokat a pillanatokat vehetjük fel, amiket meg szeretnénk örökíteni, mert fontosnak tartjuk elmesélni. Ezek azok a jelenetek, amiket meg kell rajzolnunk.

Keretek formája

A mangákban gyakran előfordul, hogy a panelek kerete változik. Itt gondolok a nagyságukra, alakjukra és elhelyezésükre is.

Régen az amerikai képregényekben (gondoljunk itt akár DC, akár Marvel alkotásokra) általában az állított és fektetett téglalap formát használták a történetek során. A mangáknál ez csak és kizárólag a shounen vagy seinen történetekre jellemző. Ezek a műfajok elsősorban fiúknak, férfiaknak szólnak, többnyire akciódús, vagy mély elgondolkodtató témákat boncolgatnak.

A shoujo és josei történetek, amiknek nők a célközönségei sokkal több szokatlan formájú keretet használunk, sokszor úgy tűnik kevés rendszerrel kerülnek bele erőltetésre a kockák a többi panel közé. Még a szöveg, gondolatbuborékok alakja is változik.

Történetünk célközönségének és műfajának kiválasztásakor, rengeteg szabály közé szorítjuk magunkat és a mangánkat is, ezért is olyan fontos még a legelején eldönteni kiket is szeretnénk megszólítani vele.

Komponálás

Erről a képek kapcsán részletesebben is fogunk beszélni, de feltétlenül meg kell ezt említenünk a keret használatánál is, ugyanis a képünkre eső távolságot az alapján fogjuk meghatározni a panelben, hogy: mi az, amit láttatni akarunk?

Olvasóink figyelme, szinte kivétel nélkül a középpontban elhelyezett alakra esik majd, ez garantálható, hisz annak tulajdonítunk jelentőséget. Megtehetjük azt a szívességet, hogy a legfontosabb elemet középre helyezzük, mint például itt:

De ma már ez igen idejét múlt megoldás. A manga alkotók sokszor a kevésbé nyilvánvaló ám jelentősebb mozzanatokra irányítják a figyelmet, mert ezzel is pörgetik olvasóik gondolatait, és erősen oda koncentrálják a figyelmet.

Ilyen például a legyőzendő távolság:

már megtett távolság:

esetleg a szereplő figyelmének tárgyára, amelyet mi nem látunk.

A fenti esetekben a művész megteheti, hogy nem középre komponálja a képet.

A következő fejezetben arról fogunk beszélni, mi mindenre kell figyelnünk, amikor megalkotunk egy képet a kereten belül. >>>