Éppen az ágyamban ültem és gondolkoztam az olvasottakon.
Akár Nina is lehetne egy képességgel bíró. Nagyon okos így előnyére lenne egy erő.
Ekkor azonban megrezzent a telom.

Rómeó❤😂: Szerelmem, ráérsz?
Júlia❤😘😂: Igen.
Rómeó❤😂: Nézz ki az ablakodon.
Júlia❤😘😂: Minek? Már sötét van.
Rómeó❤😂: Csak csináld.

Odasétáltam az ablakomhoz, majd kinyitottam és kihajoltam rajta. A házunk előtt ott ált Lucas kocsija, az említett személy pedig nekitámaszkodva figyelt engem.
-Te mi a francot csinálsz itt?-kérdeztem hangosan.
-Gyere le velem. Mutatok valamit.-mosolygott rám.
-Nem. Sötét van és isten tudja mit akarsz.
-Nem foglak megerőszakolni egy fánál. Ha csak nem akarod.-kacsintott rám, mire paprika vörös lettem.
-Lemegyek.-válaszoltam bosszúsan majd becsuktam az ablakot. A szekrényemhez léptem, majd kinyitottam azt és válogatni kezdtem a sok ruha közül. Végezetül csak ki tudtam nézni valahogy. De szegény Lucas szerintem már gyökeret eresztett a kocsijánal.

Gyorsan megnéztem, hogy a szüleim alszanak e. Szerencsére mélyen aludtak a szobájukban, összebújva.
FUUUJ. NE AKKOR AMIKOR A HÁZBAN VAGYOK.
Szó szerint leestem a lépcsőn. Szó. Szerint. Kb 5 lépcsöfok volt hátra, mikor úgy döntöttem, hogy én most elesek. Remek. Mozdulatlanul vártam hogy majd a szüleim lejönnek és leszidnak, ez azomban nem jött el.
Huhh.
Felkeltem a padlóról, majd leporoltam magamat.
Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.
Próbáltam minnél halkabban kiosonni az ajtón, ami úgy ahogy sikerült is. Mikor kiléptem rajta, a kocsinál a vigyorgó Lucas fogadott.
-Zajos sikert arattál.-nevette el magát, mire tőlem csak egy szemforgatás volt a válasz. Illedelmesen kinyitotta előttem a kocsi ajtaját, amin én be is ültem. Hamarosan ő is csatlakozott hozzám.
-Azért jól vagy?-kérdezte, miközben alaposan, talán túl alaposan is, végigmért.
-Igen, köszi.-válaszoltam és az utcát keztem fikszírozni. Ő elindította a kocsit.
-Hova megyünk?-kérdeztem néhány perc után.
-Meglepetés.-válaszolta mosolyogva, azonban rám sem nézett.
-Nem szeretem a meglepetéseket.-fontam keresztbe a karjaimat magam előtt.
-Miért?
-Mert nem! Utálom, hogy nem tudok valamit.-válaszoltam.
-Aranyos vagy.-mosolyodott el. Ismét elpirultam, azonban most észre is vette.-Ennyire zavarba hozlak?
-NEM HOZOL ZAVARBA!-vágtam rá, a kelleténél talán kicsit hangosabban. Válaszul csak egy öntelt vigyort kaptam, ami elég is volt ahhoz, hogy tudjam; Visszatért a seggfej Lucas. Ujfent megforgattam a szememet, ezután pedig csak bámultam a semmibe.
Már épp kezd nem seggfej lenni, erre ez. Nem tudok kiigazodni rajta.

------------------------------------
Kb fél óra múlva:
Már vagy 30 perce kocsikáztunk. Kezdem azt hinni, hogy direkt kerülőt tesz, vagy csak visz körbe körbe. Az okát még nem tudom de ki fogom deríteni.
-Lucas. Mond meg hova viszel.-néztem rá türelmetlenül.-Körbe körbe megyünk.-nagyot sóhajtott majd válaszolt.
-El viszlek egy helyre, ami tényleg meglepetés. Ott el kell mondanom neked valamit. Aztán a másik hely is ehhez kötődik. Tudom, hogy nem sok info és ezek is elég zavarosak. De kérlek bízz meg bennem.-válaszolta.
-Hogy bízzak valakiben, aki gyűlöl.-fordítottam el a fejemet. Azonban a következményekkel nem számoltam. Hirtelen lefékezett, pont az erdő mellett, majd megszólalt.
-Nem gyűlöllek. Épp ellenkezőleg. Niki én.......-Ekkor azonban a kocsi teteje megrázkódott, mintha valami ráugrott volna.
-Lucas.....
-Ne mozdulj.-tettem amit kért. Nem is tudtan volna megmozdulni. Túlságosan féltem. Lucas megfogta a kezem.-Ha szólók fuss, ahogy csak tudsz.-bólintottam. Hirtelen minden elcsendesedett, azonban csak egy pillanatra, ugyanis ekkor valami kiszakította az én oldalamon lévő ajtót. Felsikítottam, amint megláttam hogy egy vörös szemű, véres szájú árnyalak lebeg a kocsitól nem messze.
-Fuss!-kiabálta Lucas. Én egyből kiugrottam az autóból és az erdő irányába kezdtem futni, azonban valami megfogta  a vállam. Amikor hozzámért reszketni kezdtem, nagyon fáztam és úgy éreztem menten összeesek.
Ez a valami nem volt benne a könyvben. Kössz. Sok segítség volt az a könyv.
Térdre rogytam és köhögni kezdtem. Életemben nem fájt még valami ennyire. Mintha tűkkel szurkálnák a tudőmet. Csak annyira emlékszem hogy egy morgás jött a hátam mögül, majd egy sikoly és elsötétült minden.
------------------------------------

Furcsa hangokra ébredtem. A szememet nem tudtam kinyitni, túl nehéz volt. A hallásom kitisztult, így tisztán hallodtam a beszélgetést amit Lucas és egy öreh ember folytatott le.
-Nagyon veszélyes volt!! Hogy tehetted?-kiabált vele az öreg.
-Értsd meg! Nem bírtam tovább!-kiabált vissza Lucas.
-Én megértem. De tudtad, hogy a Bestiák rá vadásznak! Egyből ide kellett volna hoznod, nem pedig előtte flörtölgetni vele!-válaszolta az öreg.
-Hülye voltam, tudom! Veszélybe sodortam az életét....
-Igy van.-helyeselt az öreg.
-Pontosan tudod, hogy ez mennyire fáj. Hogy így látom őt.-éreztem, hogy legugol mellém, majd simogatni kezdte az arcomat.
-Mindenesetre elég szemrevaló.-Mondta vidáman az öreg.
Nahh. Erre mit fog válaszolni?😒
-Igen az.-hallodtam Lucas mosolygós hangját.
Öhm......ez egy kicsit váratlanul ért.
Úgy éreztem, hogy nincs kedvem ezt hallgatni tovább, így lassan nyitogatni kezdtem a szemeimet. Amint ez sikerült, három dolog tűnt fel.
1: Lucas vigyorog mint a vadalma.
2: a háttérben egy öreg faszi furán néz minket.
3: egy barlang " padlóján" fekszem, pontosan 2 méterre a tűztől.
-Szia. Jól vagy?-kérdezte Lucas.
Őszintén? Bazdmeg! Egy ismeretlen öreg faszi úgy néz rám mint aki most élt túl egy atombomba robbanást. Gőzőm sincs mi történt és hogy mire véljem azt a párbeszédet amit az előbb "teljesen véletlenül" meghallodtam. Persze, jól vagyok.
Aprót bólintottam, mire a vigyora még szélesebb lett.
-Hol vagyunk?-kérdeztem, miközben körbenéztem.
-A nagyapámnál.-válaszolta egyszerűen.
-A nagyapád egy remete?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Lucas elnevette magát, az öreg a háttérben azonban csak megforgatta a szemét, de láttam, hogy ő is elmosolyodik.
-Nem.-válaszolta nevetve Lucas.
-Akkor? Elmagyaráznád mi folyik itt?-ültem föl, azonban nem kellett volna mert rögtön megszédültem. Ez azonban nem jelentett akadályt, így továbbra is kérdőn néztem Lucasra. Nagyot sóhajtott majd belekezdett.
-Erre a helyre akartalak elhozni, azonban még előtte akartam máshova is menni......ami mostmár lényegtelen.-ekkor gondolom a nagyapja cinkosul elvigyorodott.- Azért akartalak idehozni, hogy biztonságban legyél.
-Tudod?-kérdeztem, mire egy aprót bólintott.-Honnan?
-Csak rád kell nézni.-mondta miközben egy kósza hajtincset a fülem mögé tűrt. Én azonban ellöktem a kezét.
-Folytasd.
- Az a lény ami ránktámadt egy Bestia volt. Nincs benne abban a könyvben amit szereztél...
Ez megfigyel engem?
.....A Bestiák olyan lények amik kicsit ebben a síkban, kicsit pedig a szellemek síkjában léteznek. Meg tudnak érinteni minket, azonban arcuk nincs, csak egy felvágott szájuk. A táplálékül az emberi lélek, a harapásuk fájdalmas azonban nem különösebben árt, azonban az érintésébe akár bele is halhatsz.
-Azért volt az a szúró érzés a tüdőmben.
-Igen.-válaszolta a nagypapa.-És ezért csodálom, hogy még élsz.
Ezután csönd telepedett a barlangra. Lucasra néztem. Én arra vártam, hogy elmondja, ő meg arra, hogy megkérdezzem.
Vicces szitu. Muszály lesz egyikünknek megszólalni.
-Mi vagy te?-kérdeztem meg végül. Végig a szemébe néztem. Pontosan tudtam a választ és ezt ő is tudta. De tőle akarom hallani.
-Vérfarkas.-válaszolta.
-Te voltál a fekete farkas a táborban.-mondtam, mire bólintott.
-Nagy veszélynek tette ki magát azzal, hogy átváltozva emberek közelébe ment.-szólalt meg a nagyapa.
-Miért jöttél oda?-kérdeztem meg azt, ami már régóta szöget ütött a fejembe.
-Nah asszem én távozom.-ment ki szórakozottan az öreg. A percek csak úgy teltek, de egyikünk sem szólalt meg.
-Miattad.-mondta végül a szemembe, a számomra megdöbbentő választ. Mintha közeledni kezdett volna felém, ekkor azomban a nagyapó visszajött.
-Megjött! Megjött!
A férfiak is menstruálnak? Nem is tudtam. Fránya biológia tanár!
-Gyere!-nyújtotta felém a kezét Lucas. Én elfogadtam így Lucas felsegített a földről. A kezemet azonban elfelejtette elnegedni. Kihúzott magával a barlangból, ahonnan kiérve, mit ne mondjak, jéggé fagytam. Észre sem vettem, hogy ismét reszketni kezdek, csak akkor akikor Lucas átkarolta a vállamat.
Úgy tűnik ő nem fázik. Hm....de jó illata van.
A barlang előtt áltunk, mint akik várnak valamire. Hamarosan ki is derült mire, ugyis egy kb 30 éves férfi sétált felénk.
-Szia apa.-köszönt neki Lucas.

Hasonlít rá. Ugyanolyan szép a szemük, és csillog a hajuk és azok az izmok....
Mondtam! Mondtam, hogy belezúgtál Lucas-ba.
Kuss.

-Lucas.-biccentett felé.-Ő lenne a vetítő aki a p..... -ezt azonban nem mondhatta végig, mert Lucas szó szerint morgott egyett.-értem.
-Igen ő az.-válaszolta, miközben mosolyogva nézett le rám. Visszamosolyogtam rá, majd ujra az apjára néztem.
-David vagyok.-nyújtott kezet.-ő Harry-mutatott az öreg úrra.-Te pedig nyilván a híres Niki vagy.
-Igen.-fogadtam el a kezét.-Híres?-kérdeztem, mire Lucas megköszörülte a torkát.
-Párszor már hallodtam a neved.-válaszolta szórakozottan David.-gyere. Elviszünk a falkához. Ott pedig megtanítunk használni az erőd.-mondta miközben elvezetett abba az irányba, amiből ő jött. Ismét egy kocsihoz értünk, azonban ez jóval nagyobb volt mint Lucas-é. David és Harry ültek előre, míg én és Lucas hátra, pontosabban egymás mellé. Ahogy a kocsi haladt előre, Lucas keze úgy változtatta a helyét. Néha a kezemet fogta, néha a derekamat karolta át, néha pedig a vállamat. Kb 1 órán át ment ez így, míg végül a kocsi lefékezett. Kinéztem az ablakon, és egy óriási, faházakból álló falut pillantottam meg. Azonban, mintha teljesen kihalt lett volna. Senki nem volt ott. Legalábbis ezt hittem. Azonban, amint kiszáltam Lucas behúzott az egyikbe, ahol egy nő éppen a konyhában tevékenykedett.
-Szia anya.-köszönt Lucas az ajtóból. A nő mosolyogva ide nézett, és mikor meglátott engem, ez a mosoly még nagyobb lett.
Mivan? Valami mosolygás drog van rajtam vagy mi?
-Te lehetsz a híres Niki. Lucas már rengeteget mesélt rólad.-nézett rám a nő.
-Anya!-kiabálta Lucas, mint valami sértődött kisfiú. Szórakoztató látványt nyújtott, amint az anyukájára néz, úgy mintha az elárulta volna.-Néhányszor említettem, hogy osztálytársak vagyunk.
-Ahha.-válaszoltam ,mint aki egy szavát sem hiszi el. Ekkor azonban kiszaladt egy kislány, szó szerint a semmiből.
-Lucas!-ekkor azonban meglátott engem és felcsillant a szeme.-Egy lány! Ő a barátnőd? Ő az a lány akiről áradoztál nekünk?
-Dia!-nézett ismét mérgesen Lucas, azonban mostmár a kishugára.-Kinek kell ellenség, ha ilyen családom van.
-Ha nem akarod, hogy elfecsegje az összes titkod akkor menjetek a szobádba. Hamarosan viszek valamit enni.-Mondta az anyukája. Lucas egyből magával húzott és beterelt az egyik szobába, majd bezárta az ajtót. Amint felém fordult megszólaltam.
-Áradoztál rólam?-kérdeztem vigyorogva.
-Néhányszor említettelek. A gyerekek túloznak.-válaszolta félválról, majd lazán elterült az ágyán.
-Ahha-ültem le mellé.
-Hidd csak el. Így volt.-bizonygatta tovább.
-Persze.-válaszoltam. Ekkor azonban egy sunyi mosoly villant meg Lucad arcán. Elkapta a derekamat, majd ledöntött az ágyra és csikizni kezdett. Nevettem és nem kaptam levegőt. Könyörögtem neki hogy áljon le, de csak nem akart, így muszály volt cselekednem. Egy váratlan pillanatban, nagy lendületet véve fordítottam a helyzetünkön, így en ültem a derekán.
-Fordul a kocka.-vigyorodtam rá, majd én is elkezdtem csikizni. Úgy vergődött mint valami partravetett hal. Ekkor azonban az anyukája bejött egy tálca sütivel. Egyből leugrottam az ágyról és a szerelmemhez, a sütihez rohantam.
-Köszi köszi köszi köszi😍😍.-mondogattam folyamatosan.
-Nincs mit. Jó étvágyat.-mondta mosolyogva, majd kiment a szobából. Lucas is felkelt az ágyról, majd elvette tőlem a tálcát.
-Még lógsz nekem egy csókkal.-vigyorgott rám.
-Szájra puszi.
-Határozottan csók.
-Mondtam, hogy megkapod. Valamikor.-válaszoltam, majd a tányér után kaptam. Egy sütit sikerült ellopnom, amit be is tömtem, a többi azonban Lucas kezében maradt. A süti csokis volt, kis csokidarabokkal.
Több kell.
Ránéztem Lucasra aki még mindig az " adóságom visszafizetését" várja.
-Ha ideadod a sütiket megkapod.-nyújtottam a tálcáért a kezem. Odaadta a tányért amin, hamarosan már egy süti sem volt. Letettem a tányért az egyik szekrényre majd beugrottam az ágyba. Lucas ugyígy tett? Ami nagyon megijesztett.
-Hülye. Azt hittem rám esel.-csaptam a melkasára a kezemmel.
-Én? Rád? Soha.
-És visszatért a seggfej.-mondtam nagyot sóhajtva.

Miért nem csókolod meg? Te is akarod.
Igen akarom. De akkor sem. Félek.
Ő mondta, hogy csókold meg.
Ez is igaz.
Akkor mire vársz? Hajrá.

-Min gondolkozol? És mi az hogy seggfej vagyok?-nevetett.
-Az vagy. Ne is tagadd.-nevettem fel én is.
-Figyu. Sajnálom, hogy piszkáltalak. Csak tudod, általában azt bántjuk akit szeretünk.-nézett a szemembe.
-Mi?
-Jól hallodtad. Szeretlek. Amikor a suliba jöttél már akkor éreztem, hogy van valami benned. De a kiránduláson.......noss akkor.....tudod......
-Vagyis én vagyok a te..........
-Párom.-fejezte be helyettem a mondatot.-De én nem kényszerítelek semmire. Ha nem akarod akkor elmehetsz. Nem foglak visszatartani.-nézett rám szomroúan. Én azonban csak halványan elmosolyodtam, és közelebb hajoltam hozzá, majd megcsókoltam.