Reggel az ébresztőm hangjára riadtam fel, amit az este elfelejtettem kikapcsolni, ezért balszerencsémre felébresztett, hogy ne késsek el. Várjunk! De honnan is késnék el, mikor valahol a várostól messzebbecske egy szállóban vagyok? Mindegy! Szóval totálisan holdkóros fejjel a fürdőben a kagyló feletti tükörben bámultam magam, azon gondolkodva, hogy mit is kezdjek magammal.
  A főnököm ágyában ébredtem, aki már annélkül is látott ruha nélkül, hogy lefeküdtem volna vele, ráadásul csókolóztunk és érez is valamit irántam. Már nem mintha én nem éreznék iránta vonzalmat, de ez elég fura kapcsolat lenne. Dús gazdag, csak úgy úszkál a pénzben én meg egy egyszerű titkárnő vagyok, egyszerű élettel és nem úszkálok a pénzben. Az ilyenek mindig akarnak valamit az ilyen kicsit szerencsétlenebb lányoktól mint, én, ő mégis azt állítja, hogy belém zúgott. Már csak az a kérdés, hogy vajon, ő is az ,,ilyenek" csapatát erősíti vagy tényleg komolyan gondolja a dolgot, mert hát én igen. Mármint én tényleg azt érzem, amit érzek. Jézus! Zagyválok össze-vissza!
   Miután befejeztem a tükör előtti magammal folyatott beszélgetést, ami hál' Istennek magamban zajlott le, letusoltam, fogat mostam és felöltöztem. Még ilyenkor sem volt fogalmam arról, hogy mit kezdhetnék magammal, vagy inkább ezzel az egész szituációval, így végül úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Tudom, mit gondoltok...milyen összezavarodott ember képes ekkora marhaságot elművelni, hogy elvonul egy kicsit, hogy rendbe tegye a fejében lévő káoszt és hazamegy? Nos, én jelentkeznék.
    Kijelentkeztem a szállodából és miután bepakoltam a cuccaim a kocsimba, elindultam haza. Őrült vagyok! De azt egy szóval se mondtam, hogy normális lennék.
    Nem várhattam ezek után lufikat meg WELCOME HOME írással díszített tortát, így megértettem Luke kiborulását és azt, hogy mikor befejeztük a beszélgetést, amit inkább hangoskodásnak neveznék, elment, jól becsapva maga után az ajtót. Könnyeim lassan kibuggyantak a szememből, majd egyre gyorsabban, mígnem sírásban törtem ki és összerogytam a nappali kellős közepén. Tudom, az én hibám! Azt is tudom, hogy nem kellett volna ezt tennem, na meg azt is, hogy senki nem baltázott volna el egy ilyen lehetőséget. Már nem mintha nekem Luke csak lehetőség lenne, de vele minden rendbe jöhetett volna, csak én vagyok ekkora észlény, hogy ezt tegyem. Miután kiürítettem a könnycsatornáim, feltápázkodtam a padlóról és leültem a kanapéra. Elgondolkodtam, hogy most mit tehetnék, amit a telefonom csörgése zavart meg, bár nem jutottam sokra. A kijelzőn Luke neve jelent meg, amitől majd' kiugrott a szívem a helyéről. Köszönés nélkül beszélni kezdett.
-Átmehetek?-kérdezte lágy hangon, mintha egy órával ezelőtt nem is veszekedtünk volna.
-Pe-persze.-csak ennyit tudtam kibökni, ő pedig a választ meghallva lecsukott.
Sietősen megmostam az arcom és visszamentem a nappaliba. Pár perccel később az ajtóban állva állva egymást, aztán hirtelen nekem ugrott, na nem úgy, mint egy oroszlán a prédájának, és vadul csókolni kezdett. Nem félbeszakítva a csókolózást, bementünk a házba, ahol ledöntött a nappali kanapéjára és karjaival felettem megtámaszkodva belemosolygott a csókunkba, ami ezennel félbeszakadt. Később már beszélgetve ültünk egymás melletti. Karjaival szorosan maga mellé húzott és adott egy puszit a hajamba.
-De, ugy-e tudod, hogy haragszom rád?-kérdezte kuncogva, mire felnevettem és még jobban hozzábújtam.
-Tudom, de én is haragszom rád.-mondtam és próbáltam komoly arcot vágni, amin ő nevetni kezdett.
-Mennyire is? Nem emlékszem.-vállat vonva megcsókolt.
-Nagyon, de nagyon.-válaszoltam és elhúzódtam tőle egy kicsit, amit egy szemöldök összehúzással díjazott és visszahúzott magához.
-Tényleg haragszol rám?-kérdezte komolyan
-Dehogy.-válaszoltam.-És te tényleg haragszol rám?-kérdeztem boci szemekkel nézve őt.
-Ami azt illeti, egy kicsit igen.-válaszán nem lepődtem meg. Lehajtott fejjel bámultam magam elé, mígnem meleg keze felemelte lehajtott fejem és mélyen szemembe nézett.
-Mivel tudnálak kiengesztelni?-kérdeztem megbánó pillantásokat vetve rá.
-Egy puszival.-válaszán meglepődtem, de megtettem, amit kért. Adtam az arcára egy puszit, mire furcsán rám nézett, így adtam a másik felére is, direkt nem a szájára. Most a szemöldökét felvonva bámult rám, így adtam egyet a homlokára is. Láttam, hogy kellőképpen felmérgelődött, de a következő lépést nem vártam tőle. Megfogta a csuklóm, magához húzott és vadul megcsókolt.
-Még meddig szándékoztál kínozni?-kérdezte tettetett durcizással.
-Hááát... jó sokáig.-feleltem nevetve.
-Szégyelheted magad!-mondta durcásan és elfordította a fejét, de azt még láttam, hogy halványan mosolygott.
-Nem fogom.-mondtam én is bedurcizva és épp felálltam volna, mikor két kéz visszarántott.
-Hova méssz?-kérdezte meglepetten.
-El.-feleltem vállat vonva.
-Azt már nem!-mondta határozottan és elkezdett csikizni, amitől a kanapéra estem.
   Sokáig elvoltunk lent a nappaliba. Sötétedni kezdett, mikor eszembe jutott, hogy reggel munka mindkettőnknek, de nem szóltam, mert szerettem volna, hogy itt aludjon.
Az órájára pillantva megtörte a csendet, ami két perccel ezelőtt kezdődött.
-Szeretnéd, hogy maradjak?-kérdezte, én válaszul csak bólintottam.
       Nem sokkal később letusoltunk és elmentünk aludni.