A zűrzavar

   A nagy baj még nem is a csókkal volt, hanem azzal, hogy az ágyában ébredtem. Itt kezdődött a valódi probléma.

     Az ágyban felülve egy ismeretlen helyen találtam magam. Fogalmam sem volt, hol lehetek, így gondoltam körülnézek, mégis hova kerültem, mert az biztos, hogy nem otthon voltam. Ám, amint oldalra néztem, megláttam a főnököm és a meglepettségtől felsikítottam.

-Mi az Isten?!-kiszöktem az ágyból és leszaladtam az emeletről. Ám, az nem járta át a fejem, hogy nem biztos, hogy ruha is maradt rajtam, így meztelenül álltam a nappali kellős közepén, immár a főnökömmel szemben, akin viszont volt egy alsó, hála a jó Égnek.

Hemmings, hirtelen felkapott és visszavitt az emeletre. Egy árva mukk nem jött ki a torkomon, így csak némán hagytam az egészet megtörténni. Elmentem felöltözni és épp indultam volna haza, mikor ő megfogta a karom és maga felé fordított.

-Emily?-mélyen a szemébe nézve, láttam valamit, amit nem kellett volna...érzéseket...irántam.

-Igen?-suttogtam és lassan kiszabadítottam magam kezei közül.

-Én...-nem folytatta tovább a mondatot, hanem egyszerűen csak magához húzott és vadul megcsókolt. Az eszem azt súgta, el kell mennem most azonnal, a szívem meg hogy maradjak, én pedig a szívemre hallgattam.

-Mit csinálunk?-kérdeztem, leginkább magamtól.

-Nem tudom, őrültség az biztos, de jó...vagy nem?-hangjában nem lehetett érzékelni aggodalmat, inkább amolyan szenvedély félét, amitől kirázott a hideg és belé sem mertem gondolni, hogy mi fog ebből kisülni.

-De, de te a főnököm vagy én meg a titkárnőd és...-nem tudtam folytatni, mert újra megcsókolt. Ezúttal az eszemre hallgatva óvatosan ellöktem magamtól és kimentem az ajtón.
    Nem egyenesen hazafelé vettem az  irányt, hanem sikerült betévednem ugyanabba a cukrászdába, ahol rám borította a sütit. Leültem egy ablakmelletti asztalhoz, rendeltem és miközben eszegettem, az ablakon kifelé bámulva gondolkodtam a történteken.
    Fogalmam sem volt, hogy tehettem ezt, egyszerűen megtörtént. Tetszik nekem, de valószínű, hogy én csak a játéka vagyok, egy a sok közül. Ugyan már! Ezer meg ezer nő áradozik egy ilyen férfi után, miért pont engem választana ki közülük? Mert én is tetszem neki? Ja! Egy eseménydús éjszaka erejéig, holnap meg már más nő fog feküdni az ágyában. Ezeken és ezekhez hasonló dolgokon törtem a fejem, amikor egy fekete Mazda állt meg az épület előtt és... és ő szállt ki belőle. Még arra sem volt időm, hogy kisuhanjak, így előkaptam a telefonom és nyomkodni kezdtem, mintha valamit intéznék, persze semmi ilyenről nem volt szó. Nem telt belé 2 perc és valaki leült velem szembe. Félve tettem el a telefonom és felnéztem. Persze, hogy ő ült előttem és azt hittem, elolvadok attól a nézéstől abban a pillanatban.
-Beszelnünk kell.-szólalt meg elsőként, halál komolyan.
-De...-nem engedte befejezzem mondandóm, közbevágott.
-Itt most nincs ,,de''. Kedvellek, Emily Henderson, az első találkozásunk óta.-hangja komolyabb volt, mint bármikor.
-Én is téged, Luke Hemmings, de ebből nem lehet semmi.-szóltam szomorúan és elkezdtem arról papolni, hogy mennyire ártalmas lehet a cégnek, ha kiderül, hogy az igazgató és a titkárnője együtt vannak. Hiba volt.
-Emily! Ne keverd bele a céget a magánéletünkbe. Itt most kettőnkről van szó, arról, ami a tegnap este történt. Döntenünk kell. Közösen.-a szemembe nézve az asztal felett megfogta a kezem, amitől kirázott a hideg. Igaza volt. Itt most nekünk kell dönteni, mert rólunk van szó.
    Az egészből végül az lett, hogy megpróbáljuk a dolgot. Hazaérve, az idegességtől remegtem és úgy döntöttem hirtelen felindulásból, hogy elutazok, semmi szó nélkül. Összepakoltam, egy levelet írtam Lukenak, amit az ajtóhoz letettem és elmentem. Fogalmam sem volt, hogy merre menjek és mit fogok majd csinálni ott, ahol kikötök, de el akartam menni innen minnél messzebbre.
    Lassan már esteledni kezdett, mikor a telefonom csengeni kezdett. Rápillantottam fél szemmel a kijelzőre és mikor meglàttam, ki az, azt hittem akkora féket nyomok, hogy kirepülök az ablakon. Megúsztam két dudàlàssal, meg, hogy milyen hülye vagyok szöveggel. 
    Pár kilóméter után úgy döntöttem, hogy megszállok reggelig egy hotelben, mivel már fáradt voltam. A szobába érve leraktam a cuccaim és ledőltem az ágyra egy kicsit, amiből végül az lett, hogy elaludtam. Este tízkor megébredtem, letusoltam, felvettem a hálócuccom és elmentem aludni. 

Hello guuuuyz! 😀😘 Elhoztam a harmadik részt. Kicsit sok időbe telt megírni, de itt van, csak nektek, csak tőlem. Jézus, mennyit dumálok!😂😂😂 Remélem tetszik majd nektek, további szép napot mindenkinek.

xoxo Zs.❤

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top