A mai napom az előzőhöz képest semminek tekinthető. Buli, találkozás, munka, minden összekeverve.
   Reggel a szokásos dolgok elvégzése után, elindultam munkába. A mai nap sem volt eseménytelen. Rengeteg papír, hívás, mindenféle egyéb dolog. A borzasztó meleg miatt alig bírtam az irodában még két légkondival is. Ma a reggeli kávémon kívül négy kávét ittam, hogy valahogy kibírjam. Az ablakokat is kinyitottam, de alig lehetett bírni, főleg egy helyben ülve. Azt hittem, hogy soha nem telik el a mai nyolc óra, de nehezen eltelt.
   Ahogy kiértem az épületből azonnal leintettem egy​, taxit, mert nem bírtam volna hazáig gyalogolni ilyen hőségben. Ebéd után elmentem a közeli strandra, ahol sikerült jól leégnem, hála annak, hogy a fáradtság miatt elaludtam. Tökéletes nap!
    Hazafelé beültem egy cukrászdába, gondolva arra, hogy a mai nap után igazán megérdemlem. Kár volt.
Nyugodtan leültem, már rendeltem is, mikor egy férfi elment mellettem és a kezében lévő tésztát rám borította.
-Jaj Istenem! Elnézést! Ne haragudjon!- olyan hangja volt, mint Hemmingsnek! nagy bocsánatkérések közepette segített a tésztát összetakarítani.
-Semmi baj. A mai napom már rosszabb nem lett ezzel.-mormogtam, miközben próbáltam kiszedni a tésztát a ruhámból.
-Tényleg sajnálom.-mondta és felnézett. Na, ekkor fagytam le, ugyanis a főnököm állt előttem.
-Mrs. Henderson?-megmozdulni se tudott a meglepettségtől, akárcsak én.
-I...igen.-mondtam ki végül rákvörös fejjel.
-Nos, hát én tényleg sajnálom.-mondta és elhúzott, mintha semmi sem történt volna.
   Ezúttal azonban gyalog mentem haza, az estémet tervezve. Rég nem voltam egy igazi buliban és azt hiszem, eljött az ideje kikapcsolódni.         

   Otthon egyet tévéztem, rendet raktam egy kicsit a házban és utána lepihentem a nappaliban lévő kanapéra, nyolcig aludtam. Mondjuk, nem is csoda hiszen mostanában elég keveset pihentem és éjjel sem aludtam jól, amit pótolni kellett valamikor, ami ebben az esetben a mai délutánra esett.
   Egy hívásra ébredtem fel, 8 óra lehetett. Félig kinyílt szemekkel fogadtam a hívást, ami a legjobb barátnőmtől jött, Jessicatól.
-Háló.-szólaltam meg két ásítás között
-Szia, Mrs. Hemmings.-Jess hangját hallva egyből kiszökött az álom a szememből.
-Jessi?-lassan feltápázkodtam a kanapéról és elindultam kávét meg egy kiadós vacsorát főzni a konyhába.
-Szolgálatodra.-mondta nevetve.
-Mióta lettem Mrs.Hemmings?-kérdeztem értetlenkedve.
-Amióta a harmadik leggazdagabb embernek vagy a titkárnője, aki egyben rohadtul helyes és akinek a felesége leszel nemsokára. Na! Vége a csevegésnek! Ma este bulizunk, mert itt vagyok és ha beengedsz még jobb lesz, mert segítek elkészülni.-e szavak hallatán még a kávét is félre nyeltem és eszementen futottam a kapuig.

Legjobb barátnőkhöz híven segítettünk együtt készülünk a buliba.

-Mit szólsz ehhez a fekete selyem ruhához?-kérdezte és mire bármit is tudtam volna mondani, hozzám mérte és önelégülten mosolygott rám, jelezve, hogy jó munkát végzett a ruhával kapcsolatban
-Nekem tetszik.-böktem ki végül vállat vonva
-Az jó, mert hiába ellenkeztél volna, úgyis rád adtam volna ezt.-mutatott a ruhára
Nevetve elvettem tőle és besiettem a fürdőbe átöltözni. Miután sikerült magamra venni a darabot kisiettem.
-Na, ebben aztán még magát az elnököt is elcsábítanád.-mondta miután alaposan végigmért a ruhadarabban

  Miután készen lettünk, el is indultunk a buliba. Teljesen kikapcsolódva táncoltunk és jól éreztük magunkat. A nagy meglepetés akkor ért, mikor kezeket éreztem a derekamon. Na ugyan nem ez volt a baj, mert hát buliztunk és táncoltunk, hanem akkor, mikor megfordultam, merthogy a főnökömmel találtam szembe magam. Nem elég az, hogy vele találkoztam, hanem, hogy drága barátnőm otthagyott egyet ránk kacsintva. Már nem mintha félnék egy férfitól is, csak meglepett, hogy egy ilyen kevésbé jó hírnévnek örvendő helyen találkoztunk.

-Emily?-nézett rám meglepődve

-Úgy látszik.-mondtam kinosan nevetve és próbáltam volna elmenni, de kezeivel egyre jobban magához húzott, mig alig volt pár centi ajkaink között és...és megcsókolt.

Isten tudja, hogy történt, de megtörtént én pedig..én pedig csókolóztam a főnökömmel! Te jóságos Isten! Itt lesz  galiba, az már biztos.Nagy nehezen sikerült elválnunk egymástól, csakhogy nem annyira, hogy külön menjünk haza. A nagy helyzet még csak nem is a csók volt.