Elrabolva
"Norbi ép Zoli után akart szaladni , hogy megállítsa, de valaki fejbe veri és elájul. Mikor Norbi kinyitotta a szemét, egy pincében találta magát egy székhez kötve. Kissé sötét volt de biztos volt benne, hogy ez az iskola pincéje."
?: Hát fel ébredtél Csipkerózsika.
"A hang ismerős volt számára de nem tudta kivel azonosítani. Hirtelen egy erős fény világított a szemébe. Valaki egy kis éjjeli lámpával világított az arcába."
Norbi: Ki vagy te és mit akarsz tőlem?
?: Hát nem ismersz fel? "Félre tolta a lámpát, hogy látható legyen az arca. Nikolet volt az. Kit mindenki csak Nikonak hív.
Norbi: Niko! Te teljesen meg vagy húzatva?
Niko: Nem. csak azért hoztalak ide, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.
Norbi: Erre most nincs időm!
Niko: Tudok a látnoki képességeidről.
Norbi: "Kissé félre nézve" Nem tudom, hogy miről beszélsz.
Niko: "Niko a fiú ölébe ül. Két kezét a vállaira helyezi." Na most jól figyelj mutatok valamit ami érdekes lesz a számodra. "Két keze a tarkója köré csavarodik majd megcsókolja."
"Norbi becsukja szemeit. Hirtelen elöző látásának képei jelennek meg előtte de ez alkalommal sokkal tisztábak és érthetőbbek voltak számára a képek. Miután a lány ajkai eltávolodtak az övétől, kinyitotta a szemét."
Niko: Nos ha nem tévedek egy régebbi látomásod tért vissza csak most egy kicsit másként. Nem igaz?
Norbi: De ez, hogy lehet? Hisz erre csak egy múzsa lenne képes. Tehát akkor...
Niko: Ninfa vagyok, csak egy fogadás által szereztem meg egy múzsa képességeit. Nos íme az ajánlatom amikor szükséged van a képeségeimre szolsz ész jövök, cserébe elég ha elfogadsz engem mit társzat.
Norbi: Rendben. Ismerem a ninfák szokásait így meg sem lep, hogy ez az alku tárgya.
Niko: Remek! Alig várom a közös munkát.
"Miután Niko eloldozta Norbit ő egyből az erdőbe szaladt de kifelé jövet belebotlik Zoliba."
Zoli: Ha azért jöttél, hogy megállíts elkéstél. Én már...
Norbi: Nem azért jöttem, hogy megállítsalak. Csak... Sajnálom amit tettem, de akkor amikor a kezbe adtad a hamis követ, volt egy látomásom, miszerint ha megszerzed a követ megtébojulsz, és nem akartam elveszíteni a testvérem.
Zoli: És most mi ez a nagy változás? Honnan tudod, hogy nem tébojodom meg. "Ironizál."
Norbi: Legyen anyi elég, hogy egy músza megcsókolt. Na szent a béke.
Zoli: Ha fizetsz nekem 10 kört a kocsmába igen.
Norbi: Rendben. Akor megyünk?
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top