"Egy autó száguld nagy sebességgel az autópályán. Két fiú benne. Az anyós ülésen egy szemüveges fiú akit Norbinak hívnak, mellette a bátya Zoli."

Norbi: Nem gondolod, hogy lassítanod kéne. Ez nem a Forma 1.

Zoli: Ameddig az én autómban utazol, addig ne nyafogj nekem. Amúgy meg merre is kel tovább menni.

Norbi: A következő kanyarnál húzódj le. Onnan már gyalogolni fogunk.

"Miután az autóval leparkoltak, az erdő melletti kis ösvényen haladtak előre. Norbi és Zoli az új iskolájuk felé mentek miközben Norbi az iskola prospektusát olvasta."

Norbi: Remélem te is tudod, hogy most igencsak sokkal tartozunk húginak. Mivel ez nem egy szimpla magánsuli, ez egy elit iskola. De kettőnk közül te tartozol a leginkább. Mond nem gondolod, hogy talán túlzás volt felégetned a Drezdai palotáját?

Zoli: "kissé ingerülten."  Te is pontosan tudod, hogy menyire utálom ha valaki a múltamat úgy kezelik mint egy darab szart.  

Norbi: Tudom jól, de ez már túlmegy minden határon. "Sóhajt"  Mindegy, de ha lehet próbáld meg visszafogni magad, rendben? Nincs kedvem megint a boncasztalra kerülni, mert a te bőrödet próbálom megmentem.

Zoli: Mikor történt ilyen? "Kérdezte egy  idegesítő vigyorral az arcán."

"Norbi a zsebéből két papírt vesz elő."

Norbi: Az iskolák ABC sorrendjében vagy az évszám szerinti listát akarod, hogy olvassam.

" Eközben észre se vették, hogy egy hatalmas épület kezd tornyosulni előttük, amelynek kapuja előtt áll valaki."

?: Üdvözlet uraim.

" Mindketten a hang felé fordulnak. Egy idősebb férfi állt előttük."

Zoli: Maga meg ki a r...

"Zoli nem tudta fojtatni mondatát mert Norbi a gyomrába könyökölt."

Norbi: Jó napot Henson igazgató úr.

"Zoli a hasát fogva odahajol Norbihoz."

Zoli: Te meg mégis honnan ismered ezt a vén fószert.

Norbi: Hát ebből is látszik, hogy te szartál elolvasni a prospektust amit húgi adott.

Igazgató: Ha nem tévedek maguk a Koster testvérek Norbi és Zoli. Az anyuk már sok jót mesélt magukról.

Zoli: De hát nekünk ni...

"Norbi ismét gyomron veri."

Norbi: Ne is figyeljen rá, szegényt fejre ejtették mikor született.

Zoli: Kit ejtettek fejre te...

Norbi: "Norbi befogja Zoli száját." Látja?

Igazgató: Értem. Indulhatunk? "Az öreg tekintete hűvös és semmitmondó volt."

Norbi: Persze.

"Elindultak az épület felé közben Zoli Norbi fülébe suttog."

Zoli: Elmondanád, hogy most mi a rákért vágtál gyomron. Az anyánk már több mint ezer éve alszik abban a kibaszott koporsóban. 

Norbi: Ember, 100 év alatt hozzá szokhattál volna már ahhoz, ha valaki az anyánkat emlegeti az húgiról beszél. 

Zoli: Ja tényleg. Asszem még mindig maradt bennem abból a kevés rumból amit a tegnap este ittam.

Norbi: Amit te kicsinek nevezel, az egy átlagos ember számára halálos dózis.

"A két fiú követte az öreget. Bent az épületben több folyosón mentek keresztül s közben nem 1 diák mellet is elhaladtak, akik mind furán néztek rájuk. Kb a harmadik emeleten megálltak egy ajtó előtt."

Igazgató: Nos fiuk ez lesz a szobátok. Holnap a 6-os terem előtt várlak benneteket. Kellemes estét.

"Az igazgató magára hagya a két fiút . A szobában Zoli a csomagját az ágy mellé dobja majd az ágyra fekszik."

Zoli: Mond ügye te is érezted?

Norbi: Mármint a vámpírok jelenlété? Sajnos igen.

Zoli: Hát ennyit a te nyugodt gimis évekről.

Norbi: Inkább fogd be és feküdjünk le aludni.

Zoli: Na. Ez a nap legjobb ötlete.

"És mindketten lefeküdtek aludni."