"Este Norbi mindent elmesélt Zolinak D-röl."

Zoli: Hát nem is tudom mit mondjak. Elég bizar az egész, és még csak az arcát se láttad.

Norbi: Hát ja. De egy dologban igaza van. Senkiben se bízhatunk meg. Legyünk óvatosak. Ez vonatkozik a csajodra is.

Zoli: Kiről beszélsz, tán nem Lucáról?

Norbi: Ki másról?

Zoli: Ö nem a csajom, csak a baráton.

Norbi: Nálad az egy és ugyanaz. De én akkór sem bízom benne. De most hatjuk ezt és feküdjünk le.

Zoli: Rendben.

"Éjszaka Norbibak furca állma volt. A szobáját láta amint egyhelyben áll és vele szenbe egy lány énekelt. Majd követi. Ebben a pilanatbam Zoli ébresti fel."

Zoli: Ember ébredj már fel.

"Norbi a fejét fogva támaszkodik fel az ágyból."

Zoli: Már megint látomásod volt?

Norbi: Igen.

Zoli: És kiről szolt?

Norbi: Rólam. Ugy, hogy ebbe ne avatkoz bele. De ha minden igaz, és az ösztöneim nem csalnak. Nagy szarban leszünk.

Zoli: "kissé meglepetten" Na miért. Utopjára akkoelr mondtad ezt mikor a spanyol Luna törzs vérfarkasai akartak minket likvidálni.

Norbi: Még az is ha jobb volna ha keresztre akarnának feszíteni, mivel azt hiszem van egy szirén a diákok közt, és rám fáj a foga.

Zoli: Bazd meg. Ez rohadt nagy baj.

Norbi: Egyeenlöre csak játszuk, hogy semit se tuduk, aztán meglásuk de azért légy este készenlétben.

Zoli: Rendben.

"Egész nap nyugisan telt el agészen estig mob kor is Norbi egyedül volt a szobájában. Kopogást hallot.

Norbi: Sabad. " közben egy széken ült háttal az ajtónak."

"Mia lép be rajta, becukja magamögöt az ajtót és énekelni kezd. Hangja gönyörü volt. Miután befejezte az éneklést határozottan megszólal."

Mia: Most pedig állj fel és köves.

Norbi: Nincs kedvem hozzá.

Mia: Hogy mi?

"Norbi felál a székből, majd a lány elé sétál."

Norbi: Mondom ninc kedvem.

Mia: De ez lehetetlen. "Kicsit rémülten."

Zoli: Semmi sem lehetetlen aranyom. "Mondta Zoli miközben a lány mögötti szekrényböl mászit ki. Megragadja karjait majd hátra csavarja."

Norbi: És most jól figyelj rám. Ha mátol kezdva, nem foksz nekünk beszámolni arról, hogy mit terveznek ellenünk akkor a következmények nem leaznek valami kellemesek.

Mia: Én nem leszek spicsli.

"Norbi komojan néz rá."

Norbi: Hé Zoli. Van kedved megkóstólni milyen egy szirén vérét?

Zoli: Szives örömest.

"Zoli a nyakához hajol. A fogai hegye épp, hogy a böréhez értek mikor felkiált."

Mia: NEEE. RENDBEN, LEGYEN. Csak ne szívd ki a vérem.

Norbi: Enged el. "Zoli elengedi. A lány a csuklóját fogja. Zoli túlverősen sorította meg." Nos Mia. Mátol egy csapat vagyunk. Most pedig meny.

"Mia gyorsan kisiet a szobából."

Zoli: Tudod nem illik hizád ez az erőszakos stílus. Minta magamat látnám.

Norbi: Tudom. De most tegyük el magunkat holnapra.