Hyun Ji POV:

Miután sikeresen leráztam a nyomulóst otthon nem várt meglepetés várt.

Anya egy nagyon elegáns fekete ruhában sminkelt és engem is gyors készülődésre intett.

-De hát miért? - kérdeztem csodálkozva.

-Vacsorázni megyünk. Csipkedd magad - sétált ki magassarkújában a szobájából - A ruhád az ágyadon van, siess.

-Vacsorázni? - néztem az eltipegő anyám után, aki ma a szokottnál is vidámabb és frissebb volt és... vékonyabb??

-Anya - mentem utána gyanakodva - Te fogytál?

-Bele kell férjek majd a menyasszonyi ruhámba - vont vállat miközben kis táskájában matatott.

-De ugye nem fogod halálra éheztetni magad?

-Nem. A fekete karcsúsít, csak azért tűnök vékonyabbnak - mosolygott rám - Na nyomás. Woo Jin mindjárt itt van Jimin-nel.

-Jajj ne - kezdtem el nyávogni - Az is jön?!

-Na ide figyelj - vette elő szigorú oldalát és csípőre tett kézzel nézett rám - Ha nem leszel vele kedves megvonom a zsebpénzed és a kocsit.

-Anya - háborodtam fel - Az a gyerek megütött és ráadásul ő egy drogdíler és már volt börtönben!

-Woo Jin meg is büntette érte ne félj, és csak egy éjszakára volt börtönben és már egy éve nem nyúlt droghoz - mondta.

-Attól még, hogy ő nem drogozik, attól még árulja másoknak - ráztam a fejem - Anya nem megyek, ha ő is jön.

-Most azonnal menjél öltözni, vagy ebben a farmer-póló-sportcsuka összeállításban foglak odavonszolni abba az igen elegáns étterembe és egyedül fogsz enni egy másik asztalnál, míg mi együtt élvezzük majd az ételt és ünnepeljük meg az eljegyzésünket - mondta.

Kinéztem belőle, hogy megteszi, így kislányosan toppantottam egyet, majd felvonultam a szobámba.

Tudom nem volt éppen érett viselkedés de... Az a gyerek szétverte Tae-t, akit egyébként ehelyett a vacsora helyett terveztem meglátogatni a kórházban, nem pedig ezzel a drogossal menni bájcsevegni...

Felvettem tengerkék ruhám, ami kiemelte fekete hajam, majd mint ahogy aznap reggel is egy vastag smink segítségével eltüntettem Jimin öklének nyomait, végül felkaptam fehér magassarkúm.

És Woo Jin már meg is érkezett. Felkaptam ruhámhoz illő kis neszesszerem és vártam két percet, hogy kellően tudják köszönteni egymást.

Végül Anya felkiáltott nekem, hogy menjek le.

Akkor kezdődhet a móka... pff...

Lementem a lépcsőn. Woo Jin remekül festett öltönyében.

Köszöntöttük egymást, majd kimentünk a kocsihoz. Jimin már bent ül a hátsó ülésen.

Anyám... Azt senki nem mondta, hogy ilyen jól néz ki öltönyben... 

Meglepettségemnek Anya hangja vetett véget.

-Nem szállsz be drágám? 

-De - vágtam rá, ugyanis Woo Jin már kinyitotta nekem az ajtót, így megköszönve azt beszálltam hátra. Jimin a másik oldalt ült.

Telefonjából felpillantott, majd végigmért. Ááá kicsit sem zavart...

-Ne bámulj - vágtam oda rá se nézve.

-Nem bámullak - fordult vissza telefonjához.

Woo Jin anyát is besegítette, majd beszállt és elindultunk.

-Megkérhetlek titeket valamire? - kérdezte a kormánynál ülő.

-Nem rajtam múlik - vágtuk rá egyszerre a választ Jimin-nel a fel nem tett kérdésre.

A két felnőtt csak sóhajtott egyet, majd beszélgetni kezdtek. Én az ablakon kibámulva figyeltem a várost. Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez. De ez most anyáról szólt. Ha ő boldog, akkor én is. 

Előkaptam telefonom és írtam Tae-nek. 

Én: Hogy vagy? :(

Nem kellett sokat várnom a válaszra.

Bratyó <3 (igen, így szerepel a névjegyeim között): Jobban :)

Én: Engem nem versz át!

Bratyó <3: Tényleg jobban :) ne aggódj hugi ;)

Én: :) Meg akartalak látogatni :( ne haragudj, de anya eljegyzési vacsija ma van... ígérem amint tudok bemegyek :)

Bratyó <3: És Ő is ott van?!

Természetesen Jimin-re gondolt. Feldühített a gondolat, hogy itt ülök egy kocsiban azzal a személlyel, aki megverte a barátomat. A testvéremet! Az egyetlen testvéremet, akinek a helyébe senki nem léphet! Főleg nem ez a drogos!

Még tegap este írtam Tae-nek bánatomban és örömömben, hogy Woo Jin megkérte anya kezét és mindenki örült neki, mert kedvelték őt. Azonban mikor elmondtam, hogy ki is a fia...

Nagyot sóhajtottam, majd bepötyögtem a választ.

-Megtennétek, hogy elteszitek a telefonokat? - kért meg anya - Örülnék, ha nem azon lógnátok egész este.

Kelletlenül tettünk eleget kérésének.

-Hyun Ji milyen volt a suli? - kérdezte Woo Jin mosolyogva rám pillantva a visszapillantóban.

Apró mosolyra húztam a számat.

-Volt egy kis gond az öntözőrendszerrel - mondtam.

Jimin csak felhorkantott mellettem. Úgy tűnik az apja közelében nem mer beszólni. Persze máskor milyen nagy a szája!

-Igen hallottam róla valamit - mondta - Jimin motorja is csurom víz lett - rázta a fejét - Már el is vittük a szervizbe. Milyen gondnokotok van nektek?

-Ó nagyon jó fej - mosolyogtam - Mindenki nagyon szereti.

-Értem - bólintott - Igaz nem egy osztályba jártok?

-Hála az égnek nem - vágta rá a mellettem ülő.

-Jimin - szólt rá élesen az apja - Viselkedj!

Ő nem válaszolt, csak ült tovább.

Nem sokára meg is érkeztünk az étteremhez. Egy fiatal srác szaladt az ajtómhoz, hogy kinyissa, majd megfogta kezem, hogy kisegítsen.

-Köszönöm - mosolyogtam rá, mire ő egy édes mosollyal ajándékozott meg.

Anya Woo Jin-be karolva indult a bejárat felé, mi pedig mint jól nevelt gyerekek (haha) egymás mellett sétálva mentünk utánuk. 

Az asztalunkhoz vezettek minket, ami kicsit távolabb volt a többitől és a terasz közelében volt. 

Woo Jin kihúzta anyának a széket és segített neki leülni. Én magamnak akartam kihúzni, ám egy pincér odalépett és megtette Jimin helyett. Mosolyogva köszöntem meg a segítséget.

Woo Jin mérges pillantást küldött fiának a bunkóságáért, ám ő úgy tett mintha nem venné észre és az étlapot kezdte tanulmányozni. Szerintem a két felnőtt nem tudja mire vállalkoztak.

Sziasztok! :)

Tudom lemaradt a lényeg, bocsánat :(( De ígérem megpróbálom minél hamarabb hozni ^^ Remélem azért tetszett a rész :)