Hiába jöttem rá mi történt Jiminnel, még mindig nem tudtam hol van.

JinAh, miután elhagyta a szülői házat Jiminnel, nem hallott semmit az apjáról, azt azonban tudta, hogy felszámolódott az addigi törzshelyük és máshol vertek tanyát.

Egy dologban azonban biztos voltam.

JinAh apja az, aki azokat a sebeket okozta Jimin hátán, és erősen gyanakodtam arra, hogy az eltűnése mögött is ő áll.

Az egyetlen értelmes magyarázat pedig az volt, hogy Jiminből próbálja meg kiszedni hol a lánya.

De hova rejtette őt?!

Egész éjjel nem tudtam aludni. Anyáéknak nem mondtam semmit, de még a barátaimnak sem. Csak egyetlen egy emberrel beszéltem erről.

-Megőrültél? – hüledezett Suga – JinAh apjával akarsz szembeszállni?! Valami szuperhősnek képzeled magad vagy mi a francnak?

-Segítened kell – mondtam határozottan – Te vagy az egyetlen, aki most segíthet.

-Hogyan? – kérdezte egy kis idő után – Nehogy azt hidd érted teszem! – emelte fel a hangját – Jimin a legjobb barátom. Csak miatta teszem.

-Hol találom JinAh apját?

Suga egy kis időt kért, amíg utánajár. Azóta se hallottam felőle semmit. Amint eljöttem JinAh-tól, visszamentem a suliba, ahonnan épp indulóban volt haza Suga. Akkor beszéltem meg vele.

-Már éjfél is elmúlt – suttogtam magamnak a sötétben – Miért nem derített ki még semmit?

Valamikor csak elaludtam, de nyugtalan álmom volt. Egy tengerparton álltam és tőlem távol, egy apró szigeten, tisztán kivehetően láttam, hogy Jimin áll rajta egyedül. A nevét kiáltottam mikor észrevettem. De ő nem felelt. Csak állt és nézett engem. Arca kifejezéstelen volt. Mintha észre se venne engem.

Csapzottan, levegő után kapkodva ébredtem. Körbenéztem szobámban, majd ekkor esett le, hogy csörög a telefonom. Valószínűleg arra ébredtem.

De ez sajnos csak az ébresztőm volt. Suga egész éjjel nem jelentkezett.

Muszáj voltam suliba menni. Ha másért nem, hát azért hogy megkeressem őt, vagy valaki olyat, aki tudja hol van JinAh apja.

-Láttátok ma már Suga-t? – szegeztem rögtön a kérdést Hoseoknak, aki először döbbenten pislogott rám. Mellette Namjoon félrenyelte a pogácsáját, HyeEun nem értette miről van szó, Minah, Eunha és Tae pedig még nem érkeztek meg.

-Miért akarod tudni? – kérdezte Hoseok.

-Mert megkértem valamire, de azóta nem jelentkezett – tártam szét karjaim tanácstalanul – Láttátok vagy sem?

Mindannyian tagadólag megrázták a fejüket.

-Lehet a barátai tudják – szólalt meg HyeEun.

-Jó ötlet! – kiáltottam, majd már el is rohantam.

Nem kellett sokáig keresnem, hamar megleltem azt, aki tudhat valamit.

-Jungkook! – kiáltottam neki távolról, mivel nem akartam közelebb menni. Egy halom srác meg hiányos öltözetű csaj körében ült a kerítésen, de mikor meghallotta a hangom csodálkozva nézett rám, majd felsőbbrendűen felnevetett.

-Talán akarsz valamit? – kiáltotta, mire ezen az egyáltalán nem vicces mondaton mindenki jót derült.

-Idejönnél esetleg? – kérdeztem türelmetlenül.

-Nem – fordult vissza barátaihoz, én pedig kénytelen voltam közelebb menni. Valahogy sejtettem, hogy ott nem éppen virág illat fog fogadni.

-Jó ég mikor fürödtetek ti utoljára? – fogtam be az orrom, majd léptem ahhoz a személyhez, aki tudomást se akart venni rólam – Figyelnél rám egy fél percre? – csak beszélt tovább a mellette ülőhöz, így elővettem a mérgesebbik oldalam - Jungkook hozzád beszélek!

-Mit akarsz már? – hajolt hirtelen felém fenyegetően és mérgesen meredt szemeimbe.

-Hol van Suga?

-Mit tudom én – rántott vállat nem törődően – Miért érdekel?

-Megkértem valamire, de azóta nem láttam.

-Akkor majd szól, ha megvan – pattant le a kerítésről, majd egész baráti körével elvonult valahol máshol rontani a levegőt. Persze mind jól megnézett magának.

-Hogy ezek mekkora barmok - motyogtam dühösen.

Azonban történt valami. Valami, ami elvonta a figyelmemet Jiminről és amire egyáltalán nem számítottam, de eddig is ott lappangott a levegőben.

Azazhogy nem csak egy dolog...

Péntek lévén csak hat óránk volt, azonban a nap végére már full ideg voltam. Suga iskolába sem jött. Mi ez?! Kisgömböc? Mindenkit elnyel, aki Jimin keresésére indul?

Utolsó óráról rosszullétre hivatkozva kimentem a mosdóba. A tanár ugyan azt mondta menjek nyugodtan haza, én maradni akartam, mert arra vártam, hogy Suga üzenjen nekem valamilyen módon.

Lassan sétáltam végig a csendes folyosón. Csak az ajtókon keresztül szűrődött ki egy-egy tanár hangja, kié ideges, kié vidám.

Elhaladtam a tanári mellett is, majd a mosdóhoz értem. Kezem már a kilincsen volt, amikor furcsa hangokat véltem felfedezni odabentről.

Döbbenten pislogtam, majd próbáltam kivenni mégis mit mond odabent a lány, ennek érdekében pedig az ajtóra tapasztottam fülemet.

-Ígérem összeszedem a pénzt! – hallottam a lány kétségbeesett hangját – Kérlek csak egy kis időt adj még! Hétfőre meglesz esküszöm!

Miről beszél?!

-Már egy hete ígéred kis cafka.

Megrökönyödve nyíltak tágra szemeim és egyenesedtem fel.

Ez egy fiú hang! Mit keres ez a lány mosdóban?!

-Tudod jól nálunk mik a szabályok – folytatta a srác félelmetes hangon – A férfiak munkával, a lányok némi szolgálattal fizethetik vissza a tartozást.

-M-mi... Miféle... szolgálat? – szegény lány annyira meg lehett ijedve, hogy beszélni is alig tudott, azonban még vártam a közbeavatkozással. Tudnom kellett a srác válaszát.

-Szerintem tudod miről beszélek.

-Ne! Kérlek! Megteszek bármit, csak ne bánts!

-Ó nem én foglak angyalkám. Majd a vendégeinket. Azokat kell szórakoztatnod.

-Ne! Könyörgöm! Az apám gazdag, kérek tőle kölcsön, visszafizetem!

-Tudod. Nekem sokkal több hasznot hozol, ha azt teszed, amit mondok.

Nem bírtam tovább. Kezemet ismét a kilincsre helyeztem és be akartam nyitni, azonban az ajtó meg se moccant.

-Mi a... - csodálkoztam, majd ütni kezdtem az ajtót.

-Sh – hallottam még, majd mély csend.

-Hé! Minden rendben odabent? – kiáltottam, majd lépteket hallottam, így arrébb álltam.

A mosdó ajtaja kinyílt és egy flegma tekintetű fiú lépett ki. Lerítt róla, hogy a Jungkook félékhez tartozik. Mögötte pedig megláttam egy pompom lányt.

-Jól vagy? – kérdeztem.

-Persze – vágta rá szemrebbenés nélkül.

-Zaklatott? – kérdeztem.

-Dehogy – nevetett fel kínosan, mire a srác egy elégedett vigyorral egyszerűen tovább állt.

A lány is követni akarta, ám én megragadtam a karját és mutatóm ujjam szám elé téve jeleztem neki, hogy hallgasson.

Megvártam míg a fiú eltűnik a sarkon, majd elengedtem a lányt és faggatni kezdtem.

-Miért hazudsz? Tisztán hallottam mit mondott neked.

-Nem tudom miről beszélsz – felelte állát felszegve.

Ahogy jobban megnéztem felrémlett valami elmémben.

Pár napja találkoztam két hajrálánnyal a mosdóban. Az egyik szőke volt, erre tisztán emlékeztem. Az előttem álló lány is ugyanolyan szőke, és ha jól tudom ő az egyetlen a csapatban, aki ilyen színűre festi a haját. Mit is mondott? Amikor aznap beléptem a mosdóba mondott valamit...

-Már értem – bólintottam, mire a lány ijedt arcot vágott, majd nagyot nyelt – Legutóbb mikor láttalak a mosdóban azt mondtad nem tudtál összegyűjteni valamit.

„-...nem tudtam összegyűjteni. Ugye nem fog engem is..."

-Mit akarsz már tőlem Hyun Ji? – kérdezte idegesen.

-Tartozol neki igaz? Miért? Az apádnak hatalmas cége van. Miért tartozol te neki? – kérdeztem értetlenkedve. Ennek nem volt semmi értelme. A családja kőgazdag.

-Semmi közöd hozzá – lépett egyet hirtelen felém fenyegetően – Nem hallottál semmit, nem is láttál te engem itt. Maradj ki ebből.

Azzal megfordult és eltűnt a sarkon.

Na tessék. Még egy dolog amiért aggódhatok. Mi a fene volt ez?!

Mikor az órának vége lett visszamentem a teremben a cuccomért.

Hobiék ott vártak rám és aggódva kérdezték minden rendben van-e.

-Történt valami elég furcsa – rágtam a szám gondolkozva – Minah – fordultam barátnőmhöz – A húgod pompom lány. Van ma edzés?

-Igen. De mi történt Hyun Ji?

-Menjünk el megnézni a húgod – ragadtam meg a karját, majd a többiek is követtek minket.

Egész végig kérdezgettek, de én nem válaszoltam. Hirtelen eszembe jutott valami.

-Menjetek előre – intettem nekik az udvarra vezető ajtó előtt megállva. Az edzést mindig odakint tartják a füvön. A többiek gyanakodva bár, de kimentek, én pedig Minahval lemaradva követtük őket.

-Emlékszel Shin Bire? – kérdeztem barátnőm.

-Jaj tényleg! – csapott a fejére, majd velem szemben megállt – A húgom azt mondta ő is észrevette milyen vörösek mindig a szemei, de ő csak a kontaktlencséire fogja, holott ugyanúgy hordja őket, nem veszi fel a szemüvegét. Ha valóban azok okoznák, akkor nem bírná a szeme és folyton könnyezne. De neki csak szimplán vörös.

-Ennyi? – kérdeztem, mire ő csak bólintott.

Lassan továbbmentünk az edzés helyszíne felé. Nem tudtam kiverni a két lányt a fejemből. Közben Jiminért is aggódtam, na meg ott volt még Suga. Miért nem történik már valami?!

Mintha csak erre várt volna a sors, történt is valami.

-Hyun Ji! Hyun Ji! – hallottam magam mögül egy kétségbeesett hangot – Hyun Ji! Hoseok!

-Mi történt? – fordultam meg és néztem az ijedt lányra.

-JoonWoo – mondta levegő után kapkodva – A fiúk... Halálra akarják... verni – mondta már félig sírva. Ekkor ismertem fel benne JoonWoo barátnőjét.

-Micsoda? – lepődtem meg – Hol?

-A közeli parkban – mutatott a suli háta mögé – Tartozik nekik a póker miatt és most addig verik, amíg nem fizeti ki – fakadt sírva, majd a földre rogyva engedett utat könnyeinek.

Eunha máris mellette termett Minahval együtt és elkezdték vigasztalni.

-Hoseok – szóltam a mellettem állónak, aki figyelmesen fordult felém – Hívj erős fiúkat. Lehetőleg focistákat.

-Máris – rohant el én pedig a többiek lelkére kötve, hogy maradjanak ott, elindultam.

Futva közelítettem meg a kihalt parkot. Gondolom mikor elkezdték JoonWoot verni mindenki menekült amerre látott, nehogy neki is baja essen. Ez az a park, ahova általában csak a sulinkból járnak ki ide, meg néhány kutya gazdi. Mások nem nagyon.

Nem volt egy nagy park, de ők direkt egy eldugottabb részén vertek tanyát.

Abba az irányba indultam, amerről a hangokat hallottam.

Egy nagyobb facsoport mögött meg is pillantottam egy nagy kört, ami fiúkból állt meg körülöttük néhány lány is ott strázsált, miközben hangosan szurkoltak és röhögtek. Mind a mi iskolánkhoz tartoztak. Régiek és újak.

Feldühített a látvány. Hogy lehet egy másik ember szenvedésén így mulatni?! Mi ebben a szórakoztató?!

-Azonnal hagyjátok abba! – ordítottam türelmemet vesztve, mire meglepetten fordultak mind felém.

Megláttam középen feküdni egy mozdulatlan testet, ami nagy valószínűséggel JoonWoo volt.

Mérgemet próbálva lenyelni közeledtem feléjük.

-Hogy merészeltek így bánni vele?! – kiáltottam eléjük állva – Ki jogosított fel titeket?! He?!

-Ne üsd bele az orrod te boszorka – köpte felém a szavakat egyikük – Nem a te dolgod. Menj vissza és játszd valahol máshol a hőst.

Nem foglalkozva vele indultam meg határozottan, ám karjukkal elállták utamat.

-Hyun Ji! – hallottam magam mögül Hoseok és Hwan Gun hangját.

-Ezek a focisták – suttogták mögöttem páran rémülten. Kihasználtam az alkalmat és utat törtem magamnak köztük.

Rémülten guggoltam le JoonWoohoz.

Eszméletlen volt. Talán jobb is. Addig is nem érez fájdalmat. Rémesen festett. Pólója szanaszét szakadt, rálátást engedve ezzel zöld-lila foltos testére. Szájából vér csorgott, szeme alig látszott, annyira feldagadt máris.

-Húzás srácok – mondták páran, majd már el is kezdték húzni a csíkot.

-Ne nem nem! – álltam fel és ragadtam meg kettőnek is a gallérját – Most legyetek nagyfiúk, nem csak akkor mikor meg kell verni egy védtelent!

Hwan állt hirtelen mellém és átvette tőlem őket.

Valaki hívhatta a mentőket, mert már hallottam is a szirénáját.

Mintha legalábbis egy vészkürtöt fújtak volna meg, mint menekülni akart. Rögtön csetepaté is keveredett belőle, azonban valahogy mindig sikerült egyre messzebb kerülniük JoonWootól, így féltem, hogy el tudnak majd menekülni. Egyre beljebb haladtak az erdőben. Ott könnyedén elbújhatnak.

A mentő elvitte az eszméletlen JoonWoot, akit barátnője kísért el.

-Aish de furfangosak – tért vissza Hwan és dühösen verte az összes fát, ami mellett elhaladt miközben felém közeledtek.

-Megléptek? – kérdeztem megrökönyödve, majd fáradtan sóhajtottam egyet.

-Mind – dühöngött Hwan még mindig – Szerintem ezek erre lettek kitalálva. Régóta űzhetik a szakmát.

Együtt indultunk vissza az edzésre, ahol a többiek már aggódva vártak.

Elkezdtem nekik mesélni mi történt, mire mind lesokkolva hallgatott.

-Hyun Ji – hallottam hirtelen magam mögül, mire szívem nagyot dobbant örömében.

-Suga! – fordultam meg és léptem hozzá – Tegnap óta arra várok, hogy jelentkezz! Megtudtál valamit?

-Ne itt – ragadta meg a karom, majd mindenki döbbenetére elvezetett valahova máshova.

-Na? - kérdeztem türelmetlenül.

-Két hírem is van – mondta idegesen, majd miután körbenézve meggyőződött arról, hogy senki nem hall minket, nekikezdett – Megtudtam hol van JinAh apja.

-Nagyszerű – sóhajtottam boldogan és legszívesebben ugráltam volna örömömben, ám ő folytatta, de az amit mondott, teljesen megrémisztett.

-A másik viszont az – vett mély levegőt – hogy a barátaid nagy bajba keveredtek.

-T-tessék? – kiáltottam levegő után kapkodva.

Sziasztok!! :D

Ha végre beköszönt a nyár minden szabad percem írással töltöm! 😂😂 Az majd kiderül, hogy sikerül-e betartani :/ XD

Na de remélem tetszett a rész és hogy azért észre lehet venni mik zajlanak a suliban és mit akarok kihozni belőle.

Na de.

Szeretnék egy kisebb szavazást indítani, hogy melyik sztoriba kezdjek bele hamarosan. Összesen 7 piszkozatom van, ebből 3-at kiválasztottam barátnőim segítségével. Kérlek válasszatok egyet :D ^^
 

Törpe a zsebemben (Jimin FF)

[A borító valószínűleg változni fog]
Ez egy humorosabb fici lenne, amiben Jimin összemegy. A történetben a fiúk középiskolásokként szerepelnek és lesz benne egy nagy tanulság is.

My Mother (V FF)

Egy kislány meséli el szülei történetét. Egy süket lányról szól, aki megismeri V-t, V pedig a nem hallók világát. Szólok előre a történet végén a lány meghal! Éppen ezért meséli el a lánya a történetüket.

Hear my voice! (Kook FF)

Ez egy olyan lányról szól, akin az apja kísérletezik, majd megszökik és a határon is átjut, de mivel illegálisan, nem tud hova menni...