Helló mindenkinek!

Tudom már lassan megkövezést érdemelnék, mert egész nyáron egy darab rész nem volt, de meg tudom magyarázni! :'DD

Nyáron két hónapot dolgoztam, aztán tábor, költözés pihenés meg egy csomó minden, de ma nekiültem és már van előre megírva 5 rész, és már csak kettőt kell, szóval (ezzel együtt) már csak 7 rész lesz ebből a könyvből, és úgy fogom csinálni, hogy reggel is és este is teszek fel egy-egy részt, mert már nem akarlak titeket tovább nyúzni, így is már páran meg akartok ölni :'DD

Na nem húzom tovább. Jó olvasást! ^^

-Suga! – fordultam meg és léptem hozzá – Tegnap óta arra várok, hogy jelentkezz! Megtudtál valamit?

-Ne itt – ragadta meg a karom, majd mindenki döbbenetére elvezetett valahova máshova.

-Na? - kérdeztem türelmetlenül az épület sarkánál megállva.

-Két hírem is van – mondta idegesen, majd miután körbenézve meggyőződött arról, hogy senki nem hall minket, nekikezdett – Megtudtam hol van JinAh apja.

-Nagyszerű – sóhajtottam boldogan és legszívesebben ugráltam volna örömömben, ám ő folytatta, de az amit mondott, teljesen megrémisztett.

-A másik viszont az – vett mély levegőt – hogy a barátaid nagy bajba keveredtek.

-T-tessék? – kiáltottam levegő után kapkodva.

-Miről beszélsz? – kérdeztem döbbenten – Suga mire célzol ezzel?

-Szerintem már te is érzékeled – intett fejével magam mögé.

Nem más volt arra, mint a park, ahol épp az előbb verték össze Joon Woot. Szívem összefacsarodott, mikor ismét belegondoltam milyen állapotban rakták a mentőbe. Szörnyű látvány volt. Még az ellenségeimnek sem kívánnék ilyet.

-Kifejtenéd bővebben? – kértem halkan. Valamiért nagyon, nagyon rossz érzésem támadt.

Suga már nyitotta volna a száját, azonban ekkor valaki kirontott az udvarra vezető ajtón és kiabálni kezdett.

-Hol egy tanár?! Azonnal hívjatok egy tanárt, mentőt, akármit! Shin Binek valami baja van! – kiabált halálra rémülten egy lány, azzal visszarohant az épületbe.

-Mi?! – kerekedtek ki szemeim, de ekkor Suga indult meg abba az irányba és elsietve mellettem bevetette magát az épületbe.

Pislogva indultam utána, majd az épületbe érve kezdtem keresni.

-Anyám milyen gyors ez a cukor – prüszköltem, de ekkor egy kisebb tömeget vettem észre az egyik lánymosdónál. Ijedten suttogó lányok álltak ott tanácstalanul. Azonnal odasiettem és köztük átvágva vettem is észre Shin Bit. A lányt, akinek már sejtettük, hogy valami baja van. A szemei mindig vörösek voltak, ami nem természetes, hisz nincs allergia szezon és a kontakt lencséit is hordja.

-Suga! – kiáltottam meglepve.

Mint, aki nem is hallotta, a földön térdepelve tanulmányozta tovább a lány arcát, aki a padlón feküdt eszméletlenül. Pillantásom végigfutattam a padlón, ekkor vettem észre valamit.

-Mindenki menjen ki – fordultam meg, de mintha a falnak beszélnék – Azt mondtam kifele! – kiáltottam, mire zsörtölődve kezdett oszlani a tömeg – Ha megérkezett a mentő irányítsátok ide! – mondtam még, azzal becsaptam a mosdó ajtaját és a sarokba sietve felemeltem a földről a kanalat, a tűt, az öngyújtót meg minden eszközt, amire csak szüksége volt egy drogosnak. Üres tekintettel bámultam a kezemben lévő, egyáltalán nem ennek a lánynak való dolgokra.

-Te tudtad... Igaz? – kérdeztem nagyot nyelve.

-Épp el akartam mondani – sóhajtott, majd térdét ütögetve gondolkozott – De nem ő az egyetlen – fordult felém, mire szívem kihagyott egy ütemet.

-Mi folyik itt? – fordultam a fal felé elkeseredetten.

-Hierarchia – ez volt minden, amit mondott.

-Tessék? – kaptam rá tekintetem értetlenkedve.

-Amint engedtétek, hogy az újak barátkozzanak az idevalóakkal, valójában aláírtátok a háború kiindítását – motyogta.

-Milyen háború? – ráztam a fejem hitetlenkedve – Ez egy középiskola! Nem háborús zóna!

-Azzal, hogy minket szétosztottak más helyekre – folytatta kifejezéstelen arccal – Megindította a hatalomért folyó harcot. Mivel az egész iskolának egyetlen feje volt, és ő nem ide került, megüresedett a helye. Mindenki arra pályázott és valaki meg is szerezte – hajtotta le a fejét, majd sajnálkozva kezdte simogatni a lány arcát – Eleinte ez az ember Jimin volt.

-Jimin?! – kiáltottam levegőért kapkodva – De... Hogyan?! És miért?!

-Az apja miatt is, az anyja miatt is, JinAh és annak az apja miatt is – sorolta száját elhúzva – Ezért volt ilyen az ebédlőben is mikor megvert téged. Biztosítani akarta a helyét.

-De... Azt mondtad csak eleinte volt ő – értetlenkedtem – Mi történt?

-Te – nézett szemeimbe, mire szívem hevesebb ütembe kezdett ettől az egyetlen szótól – Jimin rájött, hogy ez így nem jó – folytatta még mindig szemeimbe nézve – Próbált másokat is meggyőzni, de nem igazán ment neki. A régi suliban mi is ilyenek voltunk. Mind szülők nélkül, az utcán nőttünk fel – rántotta meg a vállát – Nem volt veszíteni valónk.

-Itt a doki – rontott be ekkor valaki, mögötte pedig rögtön megjelent két mentőorvos.

-Ne gyertek be – csuktam be utánuk az ajtót, majd az éppen lányt vizsgáló orvoshoz guggoltam és megmutattam neki mit találtam.

-Ezek voltak mellette – suttogtam, mire ő csak nagyot sóhajtott, majd infúziót kötött rá és hordágyra fektetve vitték ki.

Mindenki döbbenten és sajnálkozva figyelte a közöttük fekvő lányt, akit miután beraktak a mentőbe, egy tanár kíséretével kórházba is szállították. Egyértelműen túladagolta magát. Ma már másodjára hagyja el ezt a helyet egy mentő...

-Azzal, hogy megmutattad neki – kezdte Suga a távolodó mentő után nézve – elintézted, hogy a rendőrség fülébe jusson.

-Pontosan ez volt vele e célom. Ha már az igazgató nem tesz semmit, akkor majd ők fognak.

Szemem sarkából láttam, hogy rám néz, majd halványan elmosolyodik.

-Ti aztán hasonlítotok – mondta.

-Kik? – néztem rá meglepve.

-Jiminnel – felelte, majd fogta magát és levágta magát egy közelben lévő padra, majd fejét hátravetve élvezte a napsütést.

Lassan bár de követtem. Előző szavai nagyon jól estek, de előbbi beszélgetésünket még nem fejeztük be. Leültem mellé és pár percnyi hallgatás után rákérdeztem.

-Mi történt pontosan? Jimin közölte, hogy vegye át a helyét valaki vagy mi?

-Senki nem mer vele szembeszállni – felelte – Ezért a pozíció „üres" – rajzolt a levegőbe, majd hitetlenkedve elnevette magát – Sokan próbálták kitölteni az elmúlt napokban, amióta Jimin eltűnt.

Hirtelen hatalmas lelkiismeret furdalásom támadt. Jimin még mindig valahol JinAh apjának a fogságában szenved én meg itt ücsörgök.

-Említettél valami háborút – suttogtam kezeimet tanulmányozva – Mire gondoltál?

-Arra, hogy mivel engedtétek keveredni a régieket az újakkal – vett mély levegőt – igazából azt engedtétek meg, hogy befolyásolják őket. Egyre több dologra vették rá őket. Egy ember minél több diákot tudott rávenni erre, annál nagyobb király lett. Az itteniek nem így nőttek fel, nekik ez nem való. Drogot árultak nekik, pókerezni hívták őket, majd ők is árulni kezdték a cuccot, függők lettek stb – dörzsölte meg homlokát fáradtan – És persze mindenki tartozik az uzsorásoknak. Mivel nem ismerik az utcai életet nagyon könnyű őket átverni... Ahogy Shin Bit is – nyelt nagyot, majd fejét elfordítva nézett el a távolba.

Ledöbbenve emésztettem a hallottakat.

-De akkor Jimin miért akarta annyira, hogy ti barátkozhassatok velünk? – kaptam rá tekintetem.

-Azt hitte kézben tudja tartani a dolgokat, de az irányítás egyszerűen kicsúszott a kezei közül – felelte – Pedig ő csak a többieknek akart jót. Remélte, hogy megváltoznak, de fordítva sült el a dolog – kezdte a földet kaparni lábával.

Mindeközben a diáktömeg eloszlott. Az edzést nézték, de láttam, hogy mind suttog a mellette lévővel. Megrázta őket az eset.

-Húzzunk innen – pattant fel hirtelen, majd kezemet megragadva húzott magával.

-Te meg mit művelsz? – kiáltottam rá döbbenten miközben a motorja felé igyekeztünk – Hova viszel?

-El innen – nyitotta fel az ülést, majd két sisakot kapott ki belőle és az egyiket felém nyújtotta, de én csak gyanakodva meredtem rá, így sóhajtva mondta – Ha tovább maradunk az igazgató behívat, mert mi voltunk ott Shin Bi mellett. És mert te találtad meg azokat a cuccokat...

-Induljunk – kaptam ki a kezéből meg se várva, hogy befejezze, fejembe nyomtam a sisakot, majd vártam, míg felült, én pedig mögé.

Nem vonakodtam. Körbe öleltem derekát, majd már indultunk is.

Ezer éve nem ültem már motoron és abban a pillanatban nem is érdekelt milyen veszélyes is ez. Jól esett az erős légáramlat, ahogy hátracsapta a hajam és bebújt ruháim alá. Végre alkalmam nyílt tisztázni magamban pár dolgot.

Az a pompom lány valószínűleg szintén drogos, ezért tartozik a srácnak. Joon Woo pókerproblémába ütközött, Shin Bi pedig szintén drogfüggő lett. Vajon kik vannak még?

Már értettem miért voltak Shin Bi szemei vörösek és miért volt furcsa Joon Woo miután együtt menekültünk el verői elől.

Jimin pedig a jó ég tudja hol van...

Azazhogy!

Suga tudja!

Megböktem Suga vállát, de vezetés közben nyílván nem tudott velem beszélgetni, így sajnos várnom kellett. Pedig már nagyon tudni akartam hol lehet.

Pár perc múlva behajtott egy elhagyatott utcába, ami inkább sikátornak tűnt, majd mikor megállt sisakjainkat levéve leszálltam és elé álltam.

-Tudod akkor hol van Jimin? - szegeztem neki a kérdést.

-Nem – támaszkodott a kormányra, mire minden erőm elszállt – De JinAh apjának megtudtam hol az új törzshelye.

-Hol?! – támadt fel bennem ismét a remény.

Ő csak megrázta a fejét.

-Nem neked való hely az.

-Azt majd eldöntöm én! Mondd már! Hol van?

-Hagyd inkább ránk. Jiminnek nagyon sok barátja van.

-De Kooknak azt mondtad nem tudsz mit csinálni – nyeltem nagyot szemeibe nézve.

Ajkait beharapva nézett félre. Tudtam, hogy csak meg akart nyugtatni.

Mikor lett egyáltalán Suga ilyen? Egyértelműen változott. Ahogy Jimin is. Csak nem szeretik kimutatni.

Hirtelen megcsörrent Suga telefonja. Kicipzározta motoros dzsekijének zsebét, majd előhúzva vette fel azt.

-Szevasz Jin – köszönt bele, majd rövid hallgatás után felkuncogott – Kösz haver. Hálám üldözni fog a sírodig... Nyugi nem halsz még meg – azzal letette a telefont majd rám nézett – A diri minket keres. Látod? Én megmondtam.

-Jó, köszi, de azt is megmondhatnád, hogy hol van JinAh apja – tettem karba kezeim és próbáltam minél szúrósabban ránézni.

-Jimin soha az életben nem bocsátaná meg nekem – rázta meg a fejét.

-Van ötleted egyáltalán mit csinálj, hogy megtaláld?! – kiáltottam rá hirtelen – Miért nem szóltatok már régen a rendőrségnek?! Ha bármi baja lesz – léptem közelebb hozzá – Az a ti hibátok lesz.

-Szerinted a rendőrség mégis mit tenne? – kiáltott ő is elkeseredetten – Mindannyiunknak van priusza! Jiminnek is! Ha egy ilyen ember tűnik el nem mozdítják meg a hájas seggüket! Az se érdekli őket, ha meghal! Az nekik csak eggyel kevesebb probléma – mondta megvetően.

-De hát az apja bankár! – rökönyödtem meg – Szinte mindenki ismeri, látta már tévében meg minden!

-És az kit érdekel? – vont vállat – Woo Jin azt se tudja, hogy Jimin eltűnt.

-Tévedsz – ráztam a fejem – Ő mon...

-Lehet, hogy ő mondta neked – vágott közbe – De ő sem foglalkozik vele. Úgy van vele, hogy biztos egyedül akar lenni.

-De ha tudná, hogy most nem erről van szó akkor aggódna érte! – kötöttem az ebet a karóhoz.

-Akkor is késő már! – kiáltott az eddigieknél is hangosabban, mire tettem egy lépést hátra. Suga nagyokat lélegezve folytatta – Jimin már majdnem egy hete nem adott életjelet magáról! – gyűltek könnyek a szemébe – Ő a legjobb barátom – nyelt nagyot - Mindig kihúzott a csávából. Amikor összevertek elvitt hozzátok. Ha valamelyikünknek nem volt pénze ő mindig kész volt adni a sajátjából, még ha neki sem volt sok, vagy tenni valamit azért, hogy legyen. Nem ismerek nála jobb embert – hallgatott el a betont bámulva.

Sose gondoltam volna, hogy én egyszer így látom majd őt. Most nem az a keménykedő srác volt, aki simán beszólt a tanárnak vagy összeverte egy iskolatársát. Szívem összefacsarodott a látványtól. Lassan hajoltam látószögébe és igyekeztem szuggerálással rávenni, hogy engem nézzen.

-Akkor épp itt az ideje viszonozni neki mindezt.

Meglepetten kapta rám tekintetét.

-Van ötleted?

-Kezd megfogalmazódni bennem valami – kacsintottam.

A kövi részt holnap valszeg korán reggel teszem fel, mert megyek strandolni B) XD

Remélem tetszett a rész ^^

Saranghae!!

WM