Hyun Ji POV:

Még ki se hozták az ételt, de már gondok voltak. Először Jimin rákacsintott a pincérnőre, aki emiatt elpirult és remegő kézzel tette le elénk az ételt, majdnem kiborítva azt. Miután elment apja megkorholta érte, a lányt pedig nem láttuk már utána. Gondolom észrevehette valaki a főnökei közül és másik asztalhoz küldték...

Aztán Jimin eltűnt. Azt mondta kimegy mosdóba, de tíz percig színét sem láttuk.

-Mi lelte ezt a gyereket? - morgott Woo Jin, mire anya megnyugtatóan karjára tette a kezét.

-Megnézem - mondtam úgy, mintha egyáltalán nem szívesen tenném, azonban nagyon is vágytam arra, hogy rajtakapjam valami rosszaságon. 

Woo Jin hálásan megköszönte, majd figyelmét ismét menyasszonyára fordította.

Én pedig kisétáltam a teraszra. Nem találtam ott senkit, így vissza akartam menni, hogy máshol keressem, azonban hirtelen észrevettem valamit.

Kicsit hátrébb léptem, hogy jobban lássam. A terasznak volt egy bemélyedése a falban. Mivel a nap már majdnem teljesen lement elég sötét volt, azonban tisztán ki tudtam venni egy mozgó alakot. 

Odasétáltam és rácsaptam az illető vállára.

-Á - kiáltott fel és hátrapillantott, így már láttam pontosan miben is tevékenykedett - Beléd meg mi ütött?!

-Örülj neki, hogy nem az apád kapott rajta - vetettem egy jelentőségteljes pillantást a pincérlányra, akit igencsak elfoglalt Jimin az imént, most azonban nagyon megijedt - Tűnj innen mielőtt szólok a főnöködnek - mondtam, mire a lány összegombolta blúzát, megigazgatta felgyűrt szoknyáját, majd gyorsan eltipegett.

-Te nem vagy komplett - kötötte meg újra a nyakkendőjét dühösen - Akkora egy r...

-Igen tudom szerinted egy ribanc vagyok, de mégis ki melyikünk a nem komplett, mikor egy nyilvános helyen akarsz szégyent hozni az apádra?! - mondtam halkan, de annál megsemmisítőbb hangon - Legalább egy estére kibírhatnád csajozás és botránycsinálás nélkül - indultam vissza, majd a vállam fölött még odavetettem - Gyere vagy megmondom, hogy mit csináltál.

Hirtelen megragadta a karom és visszahúzott, ahol az emberek nem látnak.

-El ne merészeld neki mondani - nézett szemeimbe dühösen, ám a félelmet tisztán ki tudtam olvasni belőle.

-Nem vagy olyan helyzetben, hogy fenyegess - mondtam majd kirántottam kezem szorításából.

-Kérlek - váltott át hirtelen arca könyörgőre.

-Neked meg mi bajod? - kérdeztem meghökkenve. Hova lett a fenyegetős Jimin? Aki képes megütni egy lányt, ha az felhúzta? Ez. Itt. Könyörög??

-Csak... Ne mondd el neki - keményedtek meg a vonásai és függönyt húzva maga elé takarta el érzéseit.

Hirtelen nem tudtam mit csináljak. Ennyire fél Woo Jin-től? De hát miért? Ahogy én megismertem ő nem ilyen.

-Nyugi már nem fog megölni - mondtam kifejezéstelen hangon.

Egy ideig hallgatott.

-Akkor nem mondod el?

Mit gondol ez?

-Nem - sóhajtottam végül, bár fogalmam sincs miért mondtam ezt...

-Kösz - biccentett megkönnyebbülten, majd már ment volna vissza, most azonban én húztam vissza.

-Csakhogy tudd - néztem a szemébe - Bármikor elmondhatom neki.

-De nem fogod - mondta mosolyogva.

Kis habozás után végül megkérdeztem.

-Miért félsz tőle?

-Az apámtól? - kérdezte és kicsit távolabb sétált.

Azonnal kaptam a lehetőségen hogy minél többet kiszedjek belőle, mert most a markomban volt. Olyan pillanat volt ez, amikor az ember könnyebben elmondja a titkait mint máskor. És én meg is ragadom az alkalmat...

-Igen - léptem a korláthoz és rátettem kezeim. Ő is odajött és a várost szemlélve dőlt a korlátnak.

-Miért akarod tudni? - nézett rám gyanakodva.

-Mert talán az anyámat készül elvenni? - kérdeztem egyértelműen - Érdekel, hogy a te szemszögedből hogy látod őt.

Kis ideig engem nézve gondolkozott, majd végül bólintott.

-Rendes ember - meredt a távolba - Anyám mindig igyekezett ellene hangolni, holott ő tartott el minket. De ez egy nyílt titok, szóval semmit nem tudsz a későbbiekben kezdeni vele - vetett rám egy oldalas pillantást.

-Én ezt egy szóval sem mondtam - feleltem a várost szemlélve.

-Az lényegtelen - fordult ő is abba az irányba, majd sóhajtott - De mivel tesók leszünk ezt úgy is meg fogod tudni. Apa ha egy ilyenen rajta kap megvonja minden támogatását egy hónapra. Szerinte engem csak így lehet nevelni - rázta meg a fejét.

-Miért? Talán nem használ?

-Azt hiszed igen? - nevetett fel megvetően, majd ellökte magát a korláttól - Ja és amúgy - nézett vissza - Attól még hogy ők összeházasodnak és egy házban fogunk élni. A suliban semmi közöm hozzád - indult befele.

-Ebben egyetértünk - mondtam hátra se fordulva.

Egy perc múlva én is követtem őt be.

Az ételt már kihozták és anyáék elkezdték nélkülünk. Woo Jin kíváncsian pillantott ránk. 

-Hol voltatok eddig? - hangja visszafogott volt.

-Levegőztünk - feleltem egyszerűen, majd leültem és falatozni kezdtem.

A beszélgetést fonalát egyértelműen a két jegyes vitte, de én is meg-megszólaltam néha, azonban túlságosan is élvezték egymás társaságát, úgyhogy kezdtem unatkozni. Az étel nagyon finom volt, ám mit ér ez, ha nincs kivel megosztani? Hiába ültem ott három ember társaságában, hatalmas volt az unalom. Anyáék az esküvőt tervezték, amihez én nem igazán értettem. Virágokról beszélt, amiknek a felének még a létezéséről se hallottam, de állítólag minden esküvőn ott a helye, akkor olyan emberekről is szó volt, akiknek már a neve is arra utalt, hogy őskövületek és még az őskorból maradtak ránk, így tuti élvezhetetlen társaság lesz majd az esküvőn, és persze a helyszín. Minden elegáns rendezvénytermet meg kisebb régi palotát felvetettek, de mindegyikkel volt valami gond.

Halálra untam magam. Örülök, hogy egybe kelnek, de muszáj ezeket most megbeszélni? Jimin is egyre feltűnőbben unatkozott, ugyanis állandóan a pincérlányt kereste tekintetével, de mintha annak nyoma veszett volna. Mondjuk elég nagy étterem volt, szóval lehet csak nem erre van dolga...

-Elnézést - álltam fel mikor már nem bírtam tovább és a mosdóba akartam menni, de valaki hirtelen nekem jött hátulról, én pedig Jimin-nek estem, akinek a kezében lévő borospohár tartalma fehér ingére ömlött.

-Basszus! - ugrott fel és öltönyére meredt.

-Annyira sajnálom - mondta a vendég (igen egy hapek volt a tettes, gondolom nagyon élvezte a hátra fele való sétálást, aminek következtében nekem jött)

-Nem tud vigyázni?! - kelt ki magából Jimin, mire az apja felállt és megragadta a karját.

-Menj a mosdóba és ne csinálj jelenetet - mondta fenyegető hangon, mire fia dühösen kikapta karját szorításából, mérges pillantást vetett a férfira, majd elillant.

A férfi még párszor bocsánatot kért, majd elment. Nagyot sóhajtva indultam Jimin után, ugyanis nekem is épp mosdóba kellett mennem. Ám hirtelen eszembe jutott valami, így a főpincérhez léptem, mondtam neki valamit, mire bólintott egyet és eltűnt. Két perc múlva egy inggel tért vissza.

Megköszöntem, majd elindultam a mosdók felé.

Épp kijött valaki a férfi mosdóból, így láttam, hogy Jimin a tükör előtt áll és az ingével szenved. Nagyon idegesnek tűnt.

Szemeimet forgatva léptem a helyiségbe. Ő addigra levette ingét, így szemem elé tárult felső teste...

-Jesszus - ejtettem le a tiszta inget meglepettségemben és kezem a számhoz kaptam - Veled meg mi történt?

Jimin megrökönyödve nézett rám.

-Talán transznemű vagy? - mért végig felhúzott szemöldökkel.

-Álmodban - vágtam rá, majd közelebb mentem - Mik ezek a sebek és hegek? - kérdeztem rámutatva hátára, ami tele volt friss meg régi sebekkel. Mint, akit hetente péppé vernek...

Leeshetett neki mire gondolok, mert hirtelen felkapta a földről az inget, amit leejtettem és gyorsan magára öltötte.

-Jimin mik azok a sebek? - kérdeztem erőteljesebben.

-Semmi közöd hozzá - mondta dühösen, majd begombolta és betűrte az inget.

-Jimin ezek nem akármilyen sebek - néztem a szemébe, de ő csak kifejezéstelen tekintettel nézett vissza rám.

-Hol szerezted őket? - támaszkodtam neki egyik kezemmel a mosdónak, hogy jelezzem, addig nem megyek innen, míg el nem mondja.

-Miért akarod tudni? - kérdezte villámló tekintettel.

-Akár hiszed akár nem, ember vagyok és érdekelnek mások.

-Igazán? - nevetett fel megvetően - Csak egy ribanc vagy, akinek túl nagy a szája - köpte a szavakat - Ne próbálj meg a közelembe férkőzni semmilyen módon - hajolt közelebb, majd fülembe súgta - Vagy azt akarod hogy még egy haverodat összeverjem?

Kirázott a hideg közelségétől és az iránta érzett haragom újra fellobbant.

-Vadállat - sziszegtem - Soha ne merészeld bántani őket, vagy nagyon megbánod - adtam bele minden haragom egyetlen gyilkos tekintetbe, amire elcsodálkozott én pedig kimentem a mosdóból. 

Azonban nem az asztalunkhoz mentem, hanem megkértem a recepciós hölgyet, hogy hívjon nekem egy taxit. Szerencsére mindig áll egy-kettő az étterem mellett, így már mehettem is. A hölgyet megkértem, hogy mondja meg anyámnak, hogy elmentem, de ne aggódjon, időben otthon leszek.

Megadtam a sofőrnek a címet, mire csodálkozva nézett rám, de végül vállat vont, majd elindult.

Ha Jimin azt hiszi megijedtem tőle vagy a barátaitól, hát nagyon téved.