...elindultam a szobámba.

Azonban hangokat hallottam a vendégszobából.

Jimin nem is alszik!

Óvatosan az ajtaja elé léptem és hallgatózni kezdtem.

Hyun Ji POV:

-Halkan - ez Jimin.

-Nem rajtam múlik Hyung - ajj de ismerős hang...

-Tegyük az ágyra - ismét Jimin.

Nyögést hallottam, majd lépteket. Senki nem jött ki,hanem  bent tevékenykedtek valamit.

-Most mi lesz?

Jungkook! Ez ő! Vajon mit keres itt?

-Megnézem tiszta-e a levegő - indult Jimin feltehetően éppen felém.

Lenyomtam a kilincset, majd benyitottam. Jimin rémült tekintetével találtam szembe magam.

-Ó bocsi felébresztettelek? - tettem kezem a szám elé, majd kissé gonoszan felnevettem  - Woo Jin szerint elaludtál, de - néztem háta mögé, de a félhomályban csak egy ágyon fekvő alakot láttam, majd a mellette álló Jungkook-ot - Úgy látom nagyon is éber vagy. Kit hoztál már ide? - böktem az ágy felé - Csak szólok előre, hogy ha összeköltözünk nem fogsz semmilyen nőcskét a...

-Állj már le! - mondta erélyesen, de nem hangosan, ám így is meglepődtem. Arca kissé meggyötört volt és aggódó.

-Mi bajod van neked? - kérdeztem döbbenten. Ma már másodjára látom ilyennek! Ilyen... meggyengültnek!

Idegesen nézett a háta mögé, látszólag valamin nagyon törte a fejét.

Már sejtettem, hogy nem egy lány fekszik ott, ugyanis láttam, ahogy megmozdul, majd hangosan felnyög.

Döbbent pillantást vetettem Jimin-re, majd ellépve mellette siettem az ágyhoz. Így hogy közelebb mentem már láttam ki és milyen állapotban fekszik ott.

-Magasságos ég! Mi történt vele? - kérdeztem rájuk nézve.

Suga vagy hogy hívják feküdt az ágyon és arca teljesen szét volt verve.

-Jungkook szerint a haverjaid tették ezt vele - köpte mérgesen a szavakat mellém állva.

-Nem -ráztam a fejem - Nam és Hoseok sose tenne ilyet - néztem rá határozottan.

-Nem ők voltak - szólalt meg Kook dühösen - Hanem azok a focisták. Kihasználták, hogy senki nem volt vele és követték egy sikátorig, ahova megbeszéltük, hogy találkozunk. Mikor odaértem még ott voltak és fenyegették. Aztán elhúztak - szemei szikrákat szórtak rám én pedig nagyot nyeltem.

-Sajnálom - néztem rá  - Én erről nem tudtam.

-Most nem ez a lényeg - szólt közbe Jimin, de láttam rajtuk, hogy megleptem őket azzal, amit mondtam.

A következő kijelentésemen, pedig még jobban megrökönyödtek.

-Hozok valami kötszert meg fertőtlenítőt - indultam az ajtó felé, ám Jimin utánam kapott, majd mélyen a szemeimbe nézett.

-Kérlek ne szólj senkinek. Anyukádnak se - rázta a fejét, mire csak bólintottam, majd elengedett én pedig leosontam a konyhába.

Elővettem az elsősegély dobozt, majd visszamentem. Anya már valószínűleg alszik.

-Miért is nem visszük orvoshoz? - kérdeztem az ágyra térdelve, hogy könnyebben elérjem, majd kendőt vettem elő és ráöntöttem némi fertőtlenítőt.

-Mert nem lehet - válaszolta határozottan Jimin.

-Hogy ti milyen makacsak vagytok - ráztam a fejem, majd Suga-hoz intéztem szavaim - Ez most csípni fog.

Egy határozott mozdulattal rátettem arcára a fertőtlenítővel átitatott kendőt, mire fájdalmasan felszisszent. Egész arcát végigsimítottam vele, majd elkezdtem lehúzni róla a pulcsiját.

Jimin segített és így hamar leszedtük róla a pólót is.

-Édes Istenem - suttogtam - Tae is hasonlóan fest most - sóhajtottam, majd egy tiszta kendőre öntöttem fertőtlenítőt és az egész felső testét befedő sebeket kezdtem vele megtisztítani.

Szegénynek nagy fájdalmai voltak.

-Jimin belső vérzése is lehet - ráztam a fejem - Én nem vagyok orvos nem tudok mit csinálni vele. És ha meghal? - néztem rá.

-Mintha annyira érdekelne - váltott arca mérgesre.

-Hagyd ezt most rendben? - kértem - Szívtelen nem vagyok, de az igazság mellett kiállok és ezt ne most beszéljük meg - kezdtem újra a sebeket fertőtleníteni. Akárhányszor új felületre tettem felszisszent és a lepedőbe markolt. Fejét össze-vissza rángatta, így Jungkook leült mellé és fejét ölébe véve nyugtatta az idősebbet.

-Jimin kérlek - nézett rá könnyes szemekkel, amitől komolyan meglepődtem - Vigyük orvoshoz.

-És ha nem bírja majd tartani a száját? - kérdezte kissé eszelősen - Tudod jól, hogy akkor vizsgálat indulna és mivel már van priusza őt ítélnék el azok helyett, akik ezt tették vele!

-Jimin te meg vagy húzatva - álltam fel, hogy szemébe tudjak nézni. Pár centivel volt csak magasabb nálam - Mégis miért ítélnék el őt ha? Mert megverték?!

-Ne - nyögte az ágyon fekvő - Csak... or.. vost... neh...

-Látod? - térdelt mellé Jimin - Nem lehet - hajtotta le fejét szomorúan.

Pár másodpercig gondolkoztam, majd elővettem a telefonom és tárcsáztam.

-Kit hívsz? - pattant fel azonnal és dühös léptekkel indult meg felém, ám én megnyugtatóan felemeltem a kezem, mire megállt és gyanakodva kezdett méregetni.

-Jung - szóltam bele, mikor felvette - Rettenetesen sajnálom, hogy ilyenkor zavarom, de sürgősen szükségem lenne magára... Igen... Rendben... De ne csengessen. Nem akarom Anyát felébreszteni... Igen... Nagyon köszönöm - tettem le.

-Ki volt az? - kérdezte gyűlölködő tekintettel, mire felsóhajtottam.

-Megnyugodhatsz, mert jön a segítség és nem kell miatta aggódnod - ráztam a fejem - A legmegbízhatóbb orvos a világon. Segíteni fog és nem beszél.

-Biztos vagy benne?

-Teljesen - bólintottam.

Pár másodpercig még gyanúsan méregetett, majd arca kissé ellágyult és szomorú mosolyra húzta a száját.

-Sose néztem volna ki belőled - mondta.

-Mit?

-Azt, hogy segítesz. Azt hittem azonnal szólsz valakinek, aki majd kipaterol innen - nézte a padlót kifejezéstelen arccal.

-Mondtam már, hogy akár hiszed akár nem, érdekelnek mások és nem vagyok szívtelen. 

-Viszont bármikor képes vagy megverni bárkit - nézett rám vádlón.

-Csak, ha az bántott valakit - vetettem rá megsemmisítő pillantást - Az ebédlőben a konyhás néni miatt jöttem dühbe és meg is vertelek volna, ha kell - elfordította a fejét és száját rágva kezdett egy szekrényt szemlélni - Ja és hozzáteszem te vertél meg engem. Aztán majdnem elütöttél a hülye motoroddal és péppé vertétek a legjobb barátomat! És még neked áll feljebb? - kérdeztem döbbenten - Én vagyok itt a pszichopata őrült, mert védek másokat és saját magam?! És én még segítek nektek - kezdtem hitetlenkedve rázni a fejem - Most már én magam sem értem miért teszem - indultam meg Suga felé és folytattam a fertőtlenítést.

Jungkook lehajtott fejjel simogatta barátja fejét és nem mert rám nézni. Jól is teszi!

Lassan Jimin is csatlakozott, majd együtt várakoztunk.

Csörgött a telefonom. Jung érkezett meg.

Csendben lementem és ajtót nyitottam neki. Szerencsére értette mit akarok, így a lehető leghalkabban lépkedett fel a lépcsőn, be a szobába.

Jimin POV:

Egy harmincas évei elején járó orvos lépett be Hyun Ji társaságában. Kedvesnek és megértő típusnak tűnt, de én akkor is gyanúsan méregettem és minden mozdulatát figyeltem.

Yoongi-hoz lépett, majd megszemlélte a sebeket.

-Tyű - húzta el a száját - Ez még nekem is fáj - nyitotta ki orvosi táskáját, majd lefertőtlenítette kezét és elkezdte őt megvizsgálni.

-Mi a neved? - kérdezte közben tőle.

-Yoongi - nyögte fájdalmasan.

-Rendben - felelte - Én Jung doktor vagyok. 

Mindenféle orvosi dolgot kezdett tőle kérdezni, arra azonban nem volt kíváncsi hogyan szerezte a sebeket.

Jól is teszi!

-Nos - kezdte el bekötni a sebeket egy alaposabb vizsgálat után - Adok neki injekciót, az majd rendbe szedi. Belső vérzés nincs, a reflexei nagyon gyengék, nem vesztett túl sok vért, de a következő napokban nem lesz mozgatható állapotban. Javaslom maradjon itt - nézett Hyun Ji-re - Ha nem gond, akkor valakinek mindig vele kéne lennie. 

-Megoldjuk - bólintott Hyun Ji.

Őszintén nagyon meglepett. Azt hiszem eleinte kissé félreismertem. Jól gondolta, hogy egy pszichopata őrültnek tartom, de most már kezdem érteni. Az ő szemszögéből szemlélve a dolgokat tényleg egy vadállatnak tűnhetek... Ez elszomorított. Én Tae megverése ellen voltam, ám mégsem tettem semmit, hogy megállítsam őket. 

Olyan zavaros ez az egész. Amikor a suliban csak úgy nekem rontott annyira felingerelt, hogy behúztam neki. Korábban is megtettem már lányokkal szóval nem sajnáltam. Az viszont nagyon meglepett, hogy ilyen harcias. Azt hittem, hogy ha majdnem elütöm a motorral többet nem kötekedik. De ezzel csak még jobban felbosszantottam.

Na meg mikor megtudtam, hogy ő apám menyasszonyának a lánya! Fúú...

Elmélkedésemből az ajtó nyitódása ébresztett fel, mire odakaptam a fejem. Hyun Ji épp kikísérte a dokit.

Gyorsan utánuk mentem és én is lekísértem. Az ajtóban még megállt egy időre.

-Ne hagyjátok egyedül - nézett Hyun Ji-re, majd rám - Hétvége van, szóval remélem meg tudjátok majd osztani a felügyeletet felette. Két nap múlva visszajövök ellenőrizni az állapotát.

-Rendben - bólintott Hyun Ji határozottan és szemében hála tükröződött ki - Még egyszer nagyon köszönöm Jung doktor - hajolt meg, én pedig követtem példáját.

A doki elment mi pedig elindultunk vissza a szobába.

-Ti miért vagytok még ébren? - hallottam ekkor Hyun Ji anyukájának a hangját.

Nagyot nyelve fordultam meg.

-Hát kicsit beszélgettünk - felelte - De én már megyek is. Jó éjt - köszönt el tőle egy puszival, amivel sikeresen elhessegette a feje fölül a gyanakvó felhőket, majd elindult a szobájába. Az anyukája elköszönt tőlem, majd ő is elvonult, én pedig visszamentem a szobába.Megkönnyebbültem dőltem neki az ajtónak.

Ezt megúsztuk.

Odamentem barátaimhoz.

-Hogy vagy? - térdeltem az ágya mellé.

-Ne is kérdezd - nyögte.

Szemeit alig tudta kinyitni, szája pedig fel volt szakadva. Rossz volt ránézni...

-Próbálj meg aludni - mondtam.

Nyílt az ajtó én pedig ijedten kaptam oda a fejem, ám csak Hyun Ji volt az. Átöltözött és immár egy itthoni nadrág és egy bő póló volt rajta, haja pedig egy laza kontyban lógott hátán.

-Nyugi - lépett be nagyot sóhajtva, majd leült mellém.

-Mit csinálsz? - kérdeztem csodálkozva.

-Azt hiszed most szépen elmegyek aludni? Kizárt - nézett Suga-ra - Azonban ki kell találnunk valamit arra, hogy Anya ne vegye észre, mert gondolom nem akarod, hogy rájöjjön - nézett rám kérdőn.

-Hát nem - húztam el a szám.

Te jó ég! Hyun Ji ilyen is tud lenni?! Ennyire félreismertem volna?

Na ez egy elég gagyi rész lett sajnos :/ Megpróbálom a következőt izgibbre írni ^^