Ekkor megcsörrent a telefonom.

-Szia Anya! – köszöntem bele vidáman, ugyanis előző nap nem hívott – Milyen a…

-Hyun Ji kérlek mondd, hogy tudsz valamit Jiminről! – vágott közbe. Hangja aggódásról árulkodott.

-Mit kéne nekem tudnom róla? – kérdeztem értetlenül, majd ösztönösen körbefordultam Jimint keresve, de nem találtam.

-Akkor nem tudsz semmit? – rémült meg a hangja.

-Anya mi a baj? Megijesztesz!

-WooJin… WooJin azt mondja a szomszéd hívta, hogy nem látta Jimint napok óta.

-Ezt… ezt most úgy értsem, hogy – nyeltem nagyot – hogy Jimin eltűnt?

-Jaj Drágám nem hiszem, hogy eltűnt volna – nevetett fel Anya, de egy kis aggodalmat azért érzékeltem hangjában – Biztos valamelyik barátjánál van. Igaz kicsit aggódom, de ezért hívtalak fel, hogy kérdezz meg valakit, akivel jóba van és tartják is a kapcsolatot.

-Hát jó – feleltem végül, de még mindig nem nyugodtam meg – További jó mulatást!

-Köszönöm Kincsem!

Meredten bámultam a telefont miután letettem. Fejemben a fogaskerekek gyorsan dolgoztak és már ki is találtak egy tervet.

Eltéve a mobilom indultam meg Suga után.

Az épületben nagyon nehéz volt ráakadni. Mindenhol kerestem, de fél órás kutakodás után már majdnem feladtam.

-Engem keresel? – hallottam meg hangját egy üres folyosón.

Megkönnyebbülten pördültem meg.

-Miből gondolod? – tettem karba kezeim.

-Mindenhova futkosol, de a barátaidhoz nem mentél oda – indult meg felém nagy léptekkel – Plusz gondolom megtudtad.

Nagyot nyeltem félelmemben.

-Tehát igaz? – kérdeztem elszoruló torokkal. Akármennyire is próbáltam Jimint figyelmen kívül hagyni, szívem mélyén még mindig nagy nyomott hagyott bennem.

-Ha valakit nem látsz négy napon át, nem hív és semmi életjelet nem ad magáról, akkor mégis szerinted mi történt? – nevetett fel megvetően, majd ciccegve megrázta a fejét és kezeit farmer zsebébe dugva dőlt a falnak – Azt hittem te legalább tudhatsz valamit. Látom tévedtem – lökte el magát hirtelen, majd sietve elindult a folyosón.

-Én még a számát sem tudom – kiáltottam utána kezeimet széttárva.

Menet közben megfordult, majd hátrafele lépkedve válaszolt:

-Ha jól sejtem miért tűnt el, akkor teljesen felesleges megvan-e a száma vagy sem – tűnt el a sarkon.

Mire szavainak értelmét megértettem már késő volt. Utána rohantam, de ismét eltűnt.

-Aish! – csaptam egy szekrényre, majd tanácstalanul körbenéztem.

Senki nem volt már a folyosón.

Ugyan még volt egy órám, de egyszerűen nem bírtam volna most végig ülni.

Elmentem a táskámért, majd kocsimba ülve elindultam az egyetlen helyre, ahonnan információkat szerezhetek róla.

Sugából úgysem tudnék kiszedni semmit.

Vezetés közben erősen törtem a fejem, és arra jutottam, hogy azokhoz a sebekhez biztos közük van Jimin eltűnéséhez. De hiába volt minden. Ennyi kevés volt ahhoz, hogy magamtól rájöjjek hol is van.

Párszor ugyan vissza kellett fordulnom, vagy épp megállnom, hogy biztos legyek abban, hogy a helyes irányba megyek.

Mikor végre megtaláltam a helyet már bántam, hogy egyedül indultam útnak. De már nem volt visszaút. Mély levegő, majd kiszálltam a kocsiból.

Most közelebb álltam meg, mint legutóbb Jimin. Az épülethez közeledve az már ki is nyílt, én pedig megtorpantam.

Egy ismeretlen srác állt előttem. Még sose láttam.

-Mit keresel itt? – kérdezte felém bökve. Rágójából lufit fújt, majd miután kipukkant, jóízűen rágta tovább.

-Találkozni akarok JinAh-val – böktem ki a szavakat, amiket sose gondoltam volna, hogy valaha is kifogok.

-Te? – kérdezte nevetve, majd szép lassan végigmért – És ugyan miért?

-Kérdeznem kell tőle valamit – léptem közelebb, majd egy méterrel előtte megálltam és elszántan néztem szemeibe.

-Nem tűnsz a környékről valónak – sötétedett el tekintete – Menj innen mielőtt mások is meglátnak.

-Tudtommal ti is meg akarjátok találni Jimint – dobtam be az egyetlen aduászom, amire rögtön abbahagyta a rágójával való munkálkodást.

-Honnan ismered te Jimint? – lépett közelebb immár fenyegető arckifejezéssel.

Állva a farkas szemezést válaszoltam.

-Én vagyok Hyun Ji. Ha ez mondd valamit.

Úgy tűnik már hallott a nevemről, mert hirtelen pislogni kezdett.

-A ribanc Hyun Ji? – ráncolta homlokát.

-Úgy tűnik Jungkook még mindig erőszeretettel használjam rám ezt a jelzőt – húztam el a számat – Holott szerintem sokkal inkább ráillik.

Egyetérthetett velem, mert száját beszívva kezdett el gondolkozni.

-Ha elmondod mit akarsz tőle kérdezni, akkor talán beengedlek.

-Van nálam valami, amit ha meg tud mondani kié, akkor az a tárgy elvezet valakihez, aki lehet tud valamit – döntöttem fejem oldalra, majd vártam.

Ez sem elégítette ki, de végül vállat vont, majd azt mondta várjak kicsit, ő pedig bement.

Pár percig álldogáltam ott, majd az ablakon kihajolva intett, hogy menjek be.

Félve, de izgatottan léptem be a homályos helyiségbe.

Döbbenten néztem körbe.

Mi ez a hely??

A ház, ahova Jimin hozott engem mikor JinAht megverték, belülről egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahogy a külsőjéről gondolná az ember.

Nem volt koszos, nem voltak penészfoltok, sem pókhálók, sem törött bútordarabok, de még egy törött ablak sem.

Ehelyett egy viszonylag normálisan berendezett, szolid, visszafogott lakást találtam odabenn. A fények csak halványan világítottak, a polcok ugyan üresek voltak és semmi dísztárgy nem volt a helyiségben, de teljes rend uralkodott.

A srác végigvezetett a nappalin, ki egy folyosóra, ahol a falak csupaszak voltak. Elindult egy nyikorgó lépcsősoron, ami szerencsére nem szakadt össze alattunk. Nem voltak korhadtak, amitől csak még inkább elcsodálkoztam.

Mégis miféle hely ez?

Amikor felértünk rögtön egy szobaajtó mellett állt meg.

-Itt van – szólt be a szobába, majd intett, hogy lépjek be.

Elővéve legkifejezéstelenebb arckifejezésem indultam meg lassú, de biztos léptekkel.

Amint rálátást nyertem a szoba belsejére, szemeim tágra nyíltak.

Ellentétben az eddigiekkel, ez a szoba teljesen fel volt szerelve. Rózsaszín mintás falak, rengeteg polc, tele rakva könyvekkel és egyéb dísztárgyakkal. Ágy, azon is tiszta ágynemű, a szekrényre képek voltak felaggatva, az ablaknál függöny, tükör a szekrény ajtajába építve és puha szőnyeg a talpam alatt. Szinte már szégyelltem, hogy cipőben lépek rá, olyan tiszta volt.

Amikor szemeimet végigvezettem mindezen, végre vettem a bátorságom ránézni a lányra.

A lányra, aki Jimin barátnője. Akinél szebbet még életemben nem láttam.

Kialvatlan szemei még így is elragadóak és megigézőek voltak. Haja kusza, arca vörös a sírástól. Azonban tudtam, nem most sírta ki magát. Ez már az az állapot, amikor az ember mindent kiadott magából és már csak az üresség marad.

Nagyot nyeltem. Rögtön megsajnáltam.

-Kettesben maradhatnék vele? – kérdeztem a sráctól.

-Tudod mikor – röhögött ki, majd ráérősen támaszkodott neki az ajtófélfának és tovább csámcsogott.

-Nyugodtan magunkra hagyhatsz JungHoon – szólalt meg JinAh erőtlenül – Addig csinálhatnál neki egy teát – nézett a srácra.

-Biztos vagy benne? – ráncolta homlokát – JinAh…

-Nyugi – sóhajtott – Megleszünk.

Pár másodpercig mélyen a szemeimbe nézett, majd végül ellökte magát és lement a földszintre.

Lasan visszafordultam a lány felé, aki még mindig a foteljében ült felhúzott lábakkal.

-Foglalj helyet – erőltetett magára egy szomorú mosolyt, miközben kezével intett a karosszék felé.

Még mindig a helyzet hatása alatt léptem az adott székhez, majd ültem le rá lassan. Táskámat az ölembe helyezve néztem körbe még egyszer.

-Nagyon… Igényes szobád van – néztem rá.

-Köszi – hajtotta le a fejét – JungHoon szerint valami tárgy miatt jöttél – nézett rám értetlenkedve – Nem igazán értem én miben tudnék segíteni – rázta meg a fejét.

Nem ilyen lányra számítottam. Azt hittem le fog támadni vagy nekem esik vagy csak szimplán flegmán elküld. Ehelyett egy nagyon kedves lányt találtam itt…

-Igazából – nyúltam a táskámba, majd kezdtem el kutakodni az után a bizonyos kis tárgy után, amit még aznap tettem a táskámba, mikor Anya megtalálta – Abban reménykedtem meg tudod mondani Jimin kitől is kapta ezt – húztam elő a bicskát, majd tenyeremre fektetve átnyújtottam neki.

Szemei elkerekedtek, majd kis kezeivel kikapta azt a kezemből. Könnye szemekkel tanulmányozta, majd ismét rám emelte tekintetét.

-Mit keres ez nálad?

-Nálunk felejtette – feleltem nagyot nyelve, de valamiért nem tűnt meglepettnek. Mondjuk Anya Jimin apjának a menyasszonya. Nem volt oka gyanakodni, hogy mégis mit keresett nálunk. Azonban kezdtem rájönni, hogy ez a lány talán elég sokat tud nekem segíteni.

-Mikor? – kérdezte reménykedve.

-Már jó ideje – húztam el a számat, mire ismét elszomorodott. Közelebb hajolva hozzá próbáltam szemeibe nézni – JinAh. Gondolom te is meg akarod találni.

-Mindennél jobban szeretném – mondta őszintén – De hiába vársz tőlem segítséget – rázta meg a fejét sajnálkozva – Én sem tudok róla többet, mint te.

Csodálkozva egyenesedtem fel.

-Az hogy lehet?

-Úgy, hogy Jimin az elmúlt időben egyszer sem látogatott meg – remegtek meg ajkai, de lenyelte kitörni készülő könnyeit.

-Miért? – kérdeztem egyre döbbentebben – Talán szakítottatok? – kérdeztem meg óvatosan.

Pislogva meredt szemeimbe, majd egyszer csak elkezdett kuncogni. Fejét tenyerébe temetve nevetett, mint egy kislány. Igazán édes nevetése volt. Értem már Jimin miért őt vlasztotta…

Úgy gondoltam biztos azért nevet rajtam, mert egy reménykedő kis csitrinek tűnök a szemében, hogy a kiszemeltje lehet éppen szabad és szabad a vásár…

-Miből gondolod? – kérdezte abbahagyva a nevetést és nézett szemeimbe szórakozottan.

-Mert nem látogatott meg? – kérdeztem meg az egyértelműt.

-Hyun Ji – hajolt közelebb nevetve, amitől már tényleg úgy éreztem, hogy ezt nagyon nem kellett volna kimondanom, ám szavai igencsak megleptek – Hyun Ji én Jimin húga vagyok.

-MI?! – kiáltottam fel, majd mikor leesett ez mit jelent, zavartan túrtam a hajamba és álltam fel. Kétségbeesetten járkáltam a szobában miközben erősen törtem a fejem.

Ekkor belépett JungHoon és letéve a teát nézte, ahogy körbe körbe sétálok, mint egy eszelős.

-Kilométer hiánya van? – kérdezte JinAhtól, aki csak kiküldte őt, mondván nincsen semmi baj.

JinAh bezárta az ajtót a fiú után, én pedig lezuttyantam az ágyára. Hajamat két kézzel túrva gondolkodtam. JinAh türelmesen leült mellém és várt. Várt, hogy összeszedjem a gondolataimat.

Emlékeimbe visszatértem arra az estére, amikor a gyűlésen Jimin megcsókolt, majd innen ezelől a ház elől elküldött. Azon az éjszakán beszéltünk utoljára kettesben, mikor bebukfencezett a szobámba. Én pedig utána kerültem. Az a papír fecni… Miért reagáltam én úgy?? Így utólag visszagondolva tényleg én kezdtem… Én voltam az aki visszautasította minden magyarázat nélkül. Egyszerűen emberszámba se vettem. És mindezt miért?! Mert azt hittem barátnője van…

-Tudod – kezdte JinAh – Jimin sokat mesélt rólad.

-Jaj ne – vertem fejem a térdembe – Fogadok csupa olyat, hogy mekkora egy ribanc vagyok, hogy minden ok nélkül levegőnek néztem és hogy egy fontoskodó senki vagyok? – soroltam fel a most már tiszta tényeket. Minden igaz volt abból, amit mondtam. És nekem ez csak most esett le…

-Egyáltalán nem – hallottam kedves hangját.

Erre felkaptam a fejem és zavartan néztem mosolygó szemeibe. Gyönyörű lány volt. Mégis honnan ismereti Jimint?

-Te… - kezdtem, de valahogy nem találtam a megfelelő szavakat.

-Hogy lehetek Jimin húga? – mosolyodott el, majd mély levegőt vett – Nem vagyunk vérszerinti rokonok. De ő nekem akkor is a bátyám.

-Hány éves vagy? – kérdeztem töprengve.

-Most leszek 16.

-Azta – pislogtam meglepetten – Idősebbnek hittelek.

-Ezt már sokan mondták – piszkálta kezeit – Jimin szerint azért, amiken keresztül kellett mennem.

-Mi történt? – kérdeztem felé fordulva.

-Tudod – hajtotta le fejét még jobban – Jimin… Jimin nagyon jó ember – nézett rám könnyektől csillogó szemekkel, majd nagy levegőt vett – Azért élek itt egyedül, mert itt bújtat a szüleim elől.

-Teesék? – álltam fel hitetlenkedve, majd ismét hajamba túrva kezdtem járkálni – Bújtat? És mégis miért?

-Mert a szüleim bűnözők – vallotta be egyszerűen, mintha csak azt mondta volna, hogy az alma piros. Lesokkolva ültem le vele szemben egy puffra, ő pedig folytatta – Engem is arra akartak nevelni, hogy minél törvényszegőbb legyek és egy idő után átvegyem az „üzletüket” – rajzolt a levegőbe – Jimin apámnak dolgozott. Aztán Jin és Suga is, tavaly pedig Jungkook is belépett. Aztán… Aztán találkoztam Jiminnel – sóhajtott nagyot, én pedig hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam kezét és bátorítóan megszorítottam azt – Ő… Ő segített nekem. Akkor rájött, hogy ez az út nem járható. Az az incidens, amikor börtönbe került. Ráébresztette erre. Pár napig nem volt önmaga. Egy teljes héten át haveroknál húzta meg magát. Az anyja észre sem vette, hogy nincs otthon – ennek hallatán szívem összeszorult, majd nagyot nyeltem – Aztán épp apám új klubjába tévedt be, amikor hallotta, hogy… hogy az apám… egy raktárban ver engem – csordultak ki könnyei – Ő akkor nagyon bedühödött. Akkoriban kezdtünk eléggé jóban lenni. Berontott és habár apám erősebb volt, közösen mégis valahogy leállítottuk. Amíg eszméletlen volt elmenekültünk – állt fel és kezdett lassú köröket róni – Azóta nem láttam az apámat – hajtotta le a fejét – Jimin idehozott. Azt mondta egy haverjáé. Akkoriban még nem így nézett ki – emelte fel tekintetét és nézte nosztalgikus mosollyal a tárgyakat – Mindent Jimin fizetett innen. Itt élek már egy ideje – fordult körbe – Nem tudok elég hálás lenni neki. Megmentette az életem és jobbat próbál biztosítani nekem.

Szavai nagyon megindítóak voltak. Felkavarta a lelkem és elszomorított. Jimin…

-Jimin nem rossz ember – lépett elém, majd guggolt le hozzám és kezeimet megragadva nézett mélyen szemeimbe – Nagyon szeret téged és hidd el ő nem akart neked rosszat. Azért maradt távol tőled, mert féltett. De legutóbb mikor itt járt már nagyon el volt bizonytalanodva, annyira kerülted őt. Alig tudtam megnyugtatni.

Eddig bírtam. A mécses eltörött, én pedig zokogva hajtottam fejem térdeimre.

JinAh magához húzott én pedig átölelve őt hajtottam fejem a vállára. Megállíthatatlanul folytak könnyeim, ahogy végre összeállt a kép. Mérhetetlen megkönnyebbülés és lelkiismeret furdalás gyötört.

Tudom már mi történt Jiminnel…

Na sziasztok!!! ^^

Tudom egyre ritkábban hozok részeket, nagyon nagyon nagyon sajnálom!!! :’( Sajnos nem sikerül az időmet úgy beosztani, hogy mindenre legyen időm, de igyekszem ❤❤❤

Fontos! Aki be szeretne lépni a HWK (Hungarina Wattpad Kpopers) csopiba, az írjon rám, ne csak jelöljön be ismrősenk, mert már rengetegen jelöltek be és nem tudom számon tartani :/

Remélem tetszett a rész ^^

Köszönöm, hogy ilyen sokan olvassátok! :D Ilyen magas nézettség számot és csillagot... Na meg a kedvesebbnél kedvesebb kommentjeitek :3 ❤❤❤

Saranghaee!! :3 ❤❤❤

Fighting!!

WM