Az évek gyorsan tudnak telni, ha az ember élete tele van eseményekkel, teendőkkel, váratlan dolgokkal, barátokkal és rokonokkal. Szereplőink sem tétlenkedtek az érettségi után - amit mellékesen mindenki sikeresen tett le. Szétszóródtak, máshova jártak, mást kezdtek el csinálni, új barátokra leltek, élték az életüket, mindenki a maga módján.

Namjoon és HyeEun már ötödik házassági évfordulójukat ünnepelték, HyeEun hasa pedig hónapról hónapra nőtt egyre nagyobbra, ahogy első gyereküket várták. Közös vállalkozásuk jó irányban haladt a siker és a hírnév felé. Boldogok voltak. Nagyon boldogok.

Taehyungnak nagyon sok időbe telt, mire szerelmet vallott szegény Eunnek, aki már azt hitte ez sosem fog bekövetkezni. De a mi Taenk, igencsak nagy meglepetést okozott, ugyanis egy teljesen váratlan pillanatban megcsókolta a lányt, aki a meglepettségtől elfelejtette viszonozni. A fiú ezt rossz jelnek vette így rémülten bámult a lányra, aki minden szerénységét félretéve csapott le a másik ajkaira. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy ők lettek a csapat nyálgyártói. Tae autókereskedést nyitott, Eun pedig tanár lett, méghozzá abban a gimiben, ahova ő is járt.

Hoseoknak habár nagyon sokat kellett küzdenie érte, de végül sikerült híres koreográfusként befutnia, hála Jin kapcsolatainak. Az apja ugyanis valami gazdag ember volt, aki a zeneiparban forgott és segített neki, így múlt évben meg is tudta kérni Minaht, aki ekkorra már idol pályájára készült és hamarosan meg is lesz a debütálásuk csapatával, aminek ő a leader-e. Végre ők is sínen voltak.

De hogy Jin miért segített neki?

Hoseok volt az, akinek sikerült Jint megváltoztatnia. Nagyon makacs egy fiú volt ő, aki csak azért szökött meg otthonról 14 éves korában, mert az apja haszontalannak tartotta és utálta őt. Nem úgy mint testvérét, aki sikeres producer lett.

Senki nem tudja hogy csinálta, de kitűnő örömmel fogadta mindenki az új Jint. Főleg az édesanyja, aki egyetlen egy éjszaka sem tudott aludni, mióta fia szőrén szálán eltűnt. Az ő kapcsolatuk jött leghamarabb rendbe. Az apja elismerését és szeretetét már kissé nehézkesebb volt visszaszereznie. Azonban mikor ez sikerült, méghozzá azzal, hogy saját főzőműsora lett az apja befolyása nélkül, mindent megbocsátott neki. Ő még sajnos szingli volt, és igazából nem is érdekelték a lányok.

Azonban a pikniken, amit a kis csapatnak szerveztek, elárulta, hogy egy, apró, barna hajú, barna szemű európai lány nagyon sündörög körülötte és mikor szünetet tart állandóan kávéval kínálja. Ő ugyan azt mondja, hogy idegesíti és nem is tartja valami szépnek, de valamiért a szemeit nem bírja kiverni a fejéből. Igyekszik ellenállni és győzködni magát, de Hyun Ji már tudta. Annak a lánynak nyert ügye van.

Szerveztek egy pikniket, mert nem látták már egymást lassan egy éve. Ott volt mindenki a csapatból. Tae, Eun, Namjoon, HyeEun, Hoseok, Minha, Jin, Suga, Kook, Hyun Ji.

És Jimin.

-Yoon-ah! - kiáltott Hyun Ji - Ne menj messzire!

-Hihetetlen milyen csintalan ez a gyerek - nevetett Kook, aki már fel is pattant, hogy Hyun Ji és Jimin közös kislányával játsszon. Odasietett a kis fehér ruhás csöppséghez és karjaiba kapva őt emelte a magasba. Yoon mosolya a füléig ért és imádta keresztapját, aki mindent megtett azért, hogy őt mosolyogni lássa.

Hihetetlen a fiú milyen változáson ment keresztül. Hyun Ji rá se ismert. Kook nem akart tőlük elszakadni, ezért egymástól nem távol telepedtek le Busanban, ahol Hyun Ji taekwondo tanár lett. Szerette a munkáját és különös figyelmet szentelt a fiatalokra. Rengeteget segített nekik, egyengette az útjukat, biztatta és ha kellett, akkor megrótta őket. Busanban már szinte mindenki hallott róla és hozzá akartak járni edzésre. Kook pedig a segédje volt. Egyelőre nem volt barátnője. Mindig azt mondta, az ő életében csak egyetlen lány van. Az pedig Yoon.

-Bocs a késésért - huppant le közéjük Jimin és feleségére vigyorogva adott szájára egy puszit, majd átkarolva őt nézte, ahogy barátja a kislányával játszik.

Mikor Yoon észrevette apját, rögtön hozzászaladt.

-Apuci ezt neked szedtem - nyújtott át neki egy nagy csokor vadvirágot.

Jimin megköszönte, majd szorosan magához ölelte lányát.

Azon a napon, amikor JinAh apja eltalálta Jimint, majdnem meghalt. A golyó fontos szerveket ért. Ha nem ugrott volna el az utolsó pillanatban, a helyszínen meghalt volna.

Több műtéten esett át, heteken át volt mesterséges kómában, és heteken át kínozta Hyun Jit aggodalommal. Azokra a napokra senki sem szeret visszaemlékezni. Hyun hálás volt a Mindenhatónak, hogy barátja meggyógyult, és egyik éjjel felébredt.

Hyun akkor épp nem volt a kórházban, hanem Kook vigyázott rá, ő hívta fel rögtön azután, hogy Jimin felébredt.

Hyunnak több se kellett. Kocsiba szállt és már úton is volt.

Kívülről fújta már a kórház alaprajzát, annyiszor szállították már át Jimint más osztályokra, így csak futott az üres folyosókon, nem foglalkozva a felháborodott nővérekkel. Egyetlen dolog hajtotta, az pedig a mérhetetlen szerelem Jimin iránt.

Szinte becsúszott a kórterembe, majd levegő után kapkodva állt meg az ajtóban.

Jimin a lélegeztető gép mellett feküdt, arcán maszk, amin meglátszott a pára mikor kilélegzett. Lassan a hangok felé fordította fejét. Lerítt róla, hogy nagyon gyenge, mégis kierőszakolt magából egy mosolyt, ami elindított egy csapot Hyunban.

Sírva rogyott egy székre és ragadta meg a fiú egyik kezét, majd kezdte simogatni a haját.

Jimin két hónapig volt kómában. 8 hétig volt öntudatlan, miközben barátnője sem aludni, sem enni nem tudott. Úgy élte meg azt az időszakot, mint egy zombi. Nem érzékelte a külvilágot, semmit sem tudott csinálni. Egyszerűen üres lett.

Jimin mikor felébredt beszélni sem tudott, annyira nem volt ereje, de reggelre már le lehetett venni róla a maszkot, így délután megpróbálkozott a beszéddel, amikor végre kettesben maradtak, mert barátaik sorra látogatták őket.

Hyun Ji bár nem örült neki, mégis hagyta kicsit beszélni, azonban Jimin első kérdésére szíve kihagyott egy ütemet.

-Na - suttogta legyengülve - Mikor leszek apa?

Szemei még kábák voltak ugyan, de erre a gondolatra csillogni kezdtek, mint a gyémánt. Hyun nagyot nyelt. Tudta, hogy Jimin örülne neki és hogy most nem fog jó hírt közölni vele, de hazudni sem akart.

-Jimin - kezdte egyik kezét szorongatva, majd mély levegőt véve nézett barátja szemeibe - Jimin én nem vagyok terhes.

A csalódottság egyértelműen kiolvashatók voltak szemeiből, de végül csak bólintott egy aprót.

-Lehet így lesz a legjobb - mondta végig barátnője szemeibe nézve, amik csillogtak a sajnálattól - Előbb le kell érettségizned. Aztán majd meglátjuk - kacsintott rá, amitől Hyun felnevetett, majd egy könnycseppet kitörölve hajtotta fejét Jimin keze mellé és onnan figyelte őt tovább, amíg ő el nem aludt.

Nagyon sokáig tartott a felépülése, de barátai egyszer sem hagyták őt magára. Mindig volt vele valaki, aki segített és támogatta. Nagyon sokszor kellett lelket önteni belé, hogy ne adja fel és menjen tovább. Az egyetlen, aki miatt ezt végigcsinálta, az Hyun volt.

WooJin és Hyun Ji anyja rögtön azután, hogy Jimin kikerült a kórházból, összeházasodtak, így Jiminék eladták a házukat, és Hyunékhoz költöztek.

Míg Jimin kómában volt, a szülők rájöttek milyen kapcsolatban áll a két fiatal, de mivel egy házba készültek költözni, úgy találták jobbnak, ha Jimin kollégiumba megy, míg be nem fejezi a gimit. Hyun így sem volt egyedül, ugyanis ott volt neki a húga. JinAh.

Nos igen. Az a nap végül egy halálesettel végződött. JunGyeongot eltalálta az egyik rendőr, és azonnal meghalt. Nem hiányolta őt különösebben senki, egyedül Hyun érezte furcsán magát. Nem igazán tudott mit tenni az érzés ellen, de megtanult együtt élni vele, végül pedig az évek során sikerült feldolgoznia, és az érzés már egy emlékké fakult.

JinAhnak az anyja már régen meghalt, ezért Hyn Ji és az anyja harcoltak a gyámságért, amit végül meg is nyertek, így a lány hozzájuk költözött. Végre teljes volt a család, aminek Jimin hihetetlenül örült, és hálás volt barátnőjének, hogy gondoskodott húgáról, amíg ő kómában volt.

-Na most akkor kosarazunk vagy sem? - állt meg előttük Suga, eltakarva a társaság elől a kellemes napsütést - Egyedül unalmas.

-Miért nem rángatod magaddal a menyasszonyod? - kérdezte Jimin egy ravasz mosollyal, de erre Suga csak ijedten nézett körbe, majd idegesen hozzávágta a kosárlabdát.

-Idióta és ha meghallotta volna?! - suttogta mérgesen, mivel éppen akkor fordult be a sarkon a lány, akinek aznap akarta megkérni a kezét. Nem lett volna meglepetés, ha Jimin kikiáltja.

-Aztán el ne szúrd haver - nyújtotta rá a nyelvét, majd elnevette magát.

Szegény Suga nem volt egy romantikus lélek, nehezen fejezte ki az érzelmeit, hát még akkor megkérni egy lány kezét!

-Szia Shin Bi! - köszöntötték a lányok már messziről - Nagyon csinos vagy ma!

Suga csak halkan, egy óvatos puszival köszöntötte barátnőjét, majd idegesen rángatta fel Hwan Gun öccsét, hogy menjenek kosarazni.

-Ebbe meg mi ütött? - kérdezte a lány döbbenten nézve utánuk.

-Semmi - felelte mindenki egyszerre, majd már el is kezdtek valami mással foglalkozni, így Shin Bi kétségek közt maradt.

Mint az kiderült, Suga miatt kezdett Shin Bi drogozni. Közel akart kerülni a fiúhoz és azt hitte ez a helyes út ehhez. Aztán Suga mikor először megpillantotta a szórakozó helyen drogot vásárolni, dühösen rángatta ki a helyről, majd jól összevesztek. Shin Bi teljesen összezavarodott. Suga senkivel sem törődött akkoriban, de őt mégis le akarta beszélni arról, hogy függővé váljon.

És pont ezért esett bele a gödörbe. Azt akarta Suga foglalkozzon vele, és ha ezt tette, akkor felhívta magára a figyelmét. A fiú hiába érzett valamit a lány iránt, ő nem szeretett kötődni partnereihez. Ha csajozott, akkor a lány nevét sem akarta tudni.

De ők ketten megváltoztatták egymást. Shin Bi rehabra ment, Suga pedig rendszeresen látogatta és vitt magával gitárt. Tudta, ha anélkül menne, akkor megszólalni sem tudna, így találkozóik általában annyiból álltak, hogy Yoongi gitározott, Shin Bi hallgatta, néha pedig énekelt hozzá. Szép hangja volt, amibe a fiú azonmód beleszeretett, de lépni csak sokára lépett. Még szerencse, hogy a lány igen türelmes.

Már nagyon régóta járnak és végre ők is eljutottak oda, hogy közös életet kezdjenek együtt.

Suga kosáredző lett, és ő edzette azt a csapatot, amiben Whan Gun öccse is benne volt. Shin Bi pedig divattervezőnek tanult, és be kell vallani; volt érzéke hozzá.

-Eomma - szólt Yoon, mire Hyun Ji mosolyogva várta mit akar négy éves kislánya mondani - Én is mehetek kosarazni?

-Hát persze - felelte, majd komoly tekintettel kiáltott Sugának, aki abbahagyva a cselezgetést kapta feléjük a fejét - Játsszatok Yoonnal, de aztán úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére, vagy esküszöm véget vetek az esti terveidnek! - kacsintott egyet a végére.

Yoongi nagyot nyelt, majd odahívta magához a kislányt. Hyun pontosan tudta mennyire béna Suga a gyerekekkel, de a szíve mélyén imádta őket. Szimplán csak hozzá kellett szoknia a jelenlétükhöz, ebben pedig nagy segítségre volt Yoon.

Na igen. Yoon. Habár Hyun és Jimin első éjszakájának nem lett következménye, a nászéjszakának már igen. Esküvőjük után kilenc hónappal meg is született első kislányuk, aki csillogó szemekkel és hatalmas mosollyal érkezett a világra, boldogságot hozva ezzel az ifjú párnak.

-Nézzétek! - kiáltott Tae boldogan és az égre mutatott - Már feljött az első csillag!

És igaza volt. Ott virított, boldogan, büszkén mosolyogva a csapatra. Erre a pár emberre, akik megváltoztatták egymás életét és az évek alatt örökre összekovácsolódtak. Hiába kötöttek ki mind más városban, ők mindig ott voltak egymásnak. Senki nem hagyja cserben a másikat, ott vannak, ha kellenek.

Itt ér hát véget ennek a remek csapatnak a története. Boldogsággal, szerelemmel. És barátsággal.

VÉGE