Suganak ugyan nem tetszett a tervem, de mivel jobb nem jutott eszünkbe, nem volt más választásunk. Az egyetlen esély arra, hogy Jimint kihozzuk onnan az, hogy a rendőrségnek el kell kapnia JinAh apját. Suga rühellte a zsarukat, éppen ezért kellett egy órán át győzködnöm és könyörögnöm, mire végül Jimin kedvéért képes volt az együttműködésre.

Elküldtem, hogy készítsen elő mindent, majd magamra hagyott az iskola parkolójában.

Csak egy valamit nem beszéltem meg vele. Tuti lekötött volna egy betonoszlophoz, hogy ne tudjam megtenni.

Megvártam, míg eltűnik a szemem elől, majd kocsimba ülve elhajtottam. Suga megmondta hol találom JinAh apját, de megtiltotta, hogy odamenjek. Én azonban akartam adni egy esélyt annak az embernek, hogy rendőri beavatkozás nélkül engedje el Jimint. Kétségem sem volt afelől, hogy ő rejtegeti. Suga is egyet értett velem ebben.

Azonban erről nem szóltam neki. Jobb ha nem tudja.

Útközben szemeim előtt újra és újra lejátszottam mi fog történni. Kezeim izzadtak, szívem pedig ki akart ugrani a helyéről és messzire menekülni, de hajtott a makacsságom. Muszáj tennem valamit, mert a zsaruk csak sokára fognak mozdulni. Már több napja tartja fogva őt. Ki tudja mit tesz vele!

Végre odaértem. Egy szórakozóhelynél voltam a külvárosban. Ha nem kerülnék elő Suga tudni fogja, hogy itt vagyok, és akkor nem lesz baj. Egyébként meg hozzám nem nyúlhat az a rohadék!

Bátorságom ugyan lanyhadt, de engem, Hyun Jit nem ilyen fából faragták ám!

Mély levegőt véve indultam a bejárat felé. Senkit nem érdekelte ki vagyok, csak a kezükbe kellett nyomnom a belépési díjat és már benn is voltam. Páran meg is néztek, ami nagyon idegesített és legszívesebben bevertem volna a képüket érte, de én csak haladtam tovább. Suga elmagyarázta, hogy a főnökhöz nem könnyű bejutni. Kellett egy csali.

-Sziasztok - mosolyogtam a két megtermett őrre, akik az ajtaja előtt álltak.

Unottan pillantottak le rám, de én csak továbbra is magabiztosan néztem rájuk.

-Mit akarsz? - morogta az egyikük.

-Véletlenül a fülembe jutott, hogy a főnök partnert keres - vontam fel egyik szemöldököm - Van egy kihagyhatatlan ajánlatom számára.

-A főnök nem foglalkozik gyerekekkel szóval gyorsan tipegj arrébb cica - morogta a másik és már épp tolt volna el maga elől, de gyorsan megállítottam.

-Tudom hol a lánya - böktem ki. 

A behemót megállt mozdulata közben és gyanakodva kezdett méregetni.

-És miért hinnénk neked? - eresztette le kezét és már tudtam; nyert ügyem van.

-Mert már lassan egy éve keresi és még mindig nem jött rá - feleltem huncut mosollyal, majd tettem egy apró lépést közelebb. Egyikük sem mozdult - Na. Hadd beszéljek vele - néztem mélyen a szemébe. Igyekeztem meggyőző lenni és minden magabiztosságomat ebbe a pillantásba ölni.

Összenéztek, majd az egyikük minden szó nélkül benyitott az ajtón és a mögött eltűnve zárta be azt. Már csak abban reménykedtem, hogy JinAh apja beveszi a csalit és beenged magához. 

Idegesen várakoztam, de mivel a másik őr ott maradt muszáj voltam higgadtságot színlelni.

Semmi hang nem hallatszott ki, hisz mögöttem csak úgy üvöltött a zene. Ha Jimint odabent verték is, sose hallotta volna meg senki. A fiú gondolatára összeszorult a torkom, de ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és a nagy termetű intett, hogy bemehetek.

-Csak röviden - közölte - A főnöknek más dolga is van.

Csak bólintottam egyet, majd kettejük között átlépve mentem be a helyiségbe. Mögöttem rögtön bezáródott az ajtó és hirtelen minden zaj megszűnt. Elég jól hangszigetelt hely meg kell hagyni.

Ne aggódj Jimin! Hamarosan szabad leszel!

Körbenéztem mégis merre kéne mennem, de olyan sötét volt, hogy szinte semmit sem láttam. Az ajtó mellett, ahol beléptem állt egy lámpa, ami engem megvilágított, de magam körül semmit nem láttam. Tudtam miért. A főnöknek látnia kell kijött hozzá, de én nem láthatom őt. Látnia kell engem, hogy felkészülhessen. Hát jó. Ha így játszunk, akkor legyen. Én nem ijedek meg tőled.

-Úgy látom szeret a sötétben rejtőzni - engedtem utat hangomnak, ami szerencsére nem remegett meg - Ha azt akarja eláruljam hol a lánya, akkor közlöm ilyen körülmények között nem vagyok hajlandó elárulni.

Semmi válasz. Hát ez elképesztő! Lehet tovább kéne mennem és még egy ajtón keresztülmennem és ott lesz az irodája? Vagy próbára akarja tenni a türelmem? Egyértelműen ez is közrejátszik...

-Nem is kell elárulnod - hallottam nem olyan messziről egy hihetetlenül ismerős hangot, amitől libabőrös lettem és azt hittem helyben elhányom magam - Ugyanis az egyik itt áll előttem - kezdett alakja körvonalazódni a fényben, majd mikor tett még egy lépést felém, arcát is tisztán ki tudtam venni.

Még levegőt is elfelejtettem venni mikor felismertem. Kezemből kiesett a táska és csak hátrálni tudtam. A legnagyobb rémálmom vált éppen valóra...

Halihó! ^^

Bocsi, de direkt lett ilyen rövid :P Várnotok kell estig :'D XD