Jimin POV:

Másnap igaz, hogy szombat volt, de apa beszélt az igazgatóval, akinek nem állt jól a szénája (na jó mondjuk ki nyíltan, szar helyzetben volt) a kórházba került diákok miatt, mert már a rendőrség is kezdett nyomozni, így mikor meghallotta, hogy apa segíteni akar, két kézzel kapaszkodott ebbe az ajánlatba. 

Így hát reggeli után kocsiba ültünk és a lányokat otthon hagyva mentünk be. Reggel mielőtt bárki felébredt volna, gyorsan visszacsempésztem a lányt a szobájába. Olyan nyugodt és gyönyörű volt alvó arca, hogy alig akartam otthagyni. De sajnos muszáj volt, azonban előtte még gyorsan loptam tőle egy csókot míg aludt. 

Útközben átbeszéltük mi is lesz, majd áttértünk a tervre, amiről apa csak az alapján fog dönteni, hogy az igazgató mit mond.

Ahogy haladtunk az úton, akaratlanul is eszembe jutott az ezelőtti életem. Apa is észrevette rajtam a változást, de szerencsére csak gesztusokban adta tudtomra. Nem igazán akartam volna végig hallgatni a szentbeszédét, hogy mennyire haszontalan és bajkeverő voltam. Tudom én azt magamtól is.

De úgy érzem túl hamar jött ez nekem. Egy gyerek? Én magam is csak most kezdek megkomolyodni és felnőni... Akkor hogy nevelnék fel egy gyerkőcöt? 

Gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot, hisz erről a témáról nem szabad negatívan gondolkoznom. Mikor végre megérkeztünk és elindultunk az igazgatóiba már nagyon kíváncsi voltam a végkifejletre.

Az igazgató mintha tíz évet öregedett volna hirtelen. Gondterhelten ült asztalánál, majd egy hálás mosollyal köszöntött minket. Leültünk és már a közepébe is csaptunk.

Apa rá akarta beszélni az igazgatót, hogy intézze el az új diákok mihamarabbi áthelyezését, hiszen itt csak ideiglenesen vannak. Ha őket szétszórja, megnyugtatja a hatóságokat, és akkor talán nem viszik bíróságra az ügyet.

Az igazgatónak tetszett az ötlet, hisz logikus és gyors megoldás volt.

-Máris kiadom a feladatot a titkárnőmnek, hogy vegye fel a kapcsolatot az oktatási minisztériummal és tájékoztassa őket a helyzetről. Ha minden jól megy a héten megkapják a diákok az új iskolájuk címét és át is iratkozhatnak.

-Intézze el, hogy minél több iskola részt vegyen ebben és minél kevesebb maradjon itt közülük - mondta apa, majd elköszöntünk és elmentünk.

-Ez nem is volt olyan nehéz - szólaltam meg mikor már az udvaron jártunk.

-Nekünk csak az ölébe kellett adnunk az ötletet - vont vállat mosolyogva - Inkább a minisztériummal lesz nehezebb dolga - nyitotta ki az ajtót, de ahelyett, hogy beszállt volna a kocsira támaszkodva nézett rám - Ha nem foglalkoznak azonnal az üggyel, akkor az iskolát be is zárathatják. Mivel a tanárokat is felelősségre vonják majd, könnyen lehet, hogy megvonják a tanári engedélyüket és akkor búcsút mondhatnak a karrierjüknek. Aztán nézhetnek valami más munka után - sóhajtott, majd beült a kocsiba.

Ez még eszembe se jutott. Te jó ég... Hogy én milyen egy barom voltam, mikor még közéjük tartoztam!

Fejemet rázva szálltam be én is, majd indultunk el. 

-Akkor a tervünkkel mi legyen? - néztem rá reménykedve. Nagyon meg akartam tenni. 

-Csináljuk - vágta rá minden habozás nélkül, amitől egy percre a szavam is elakadt - Látom rajtad a sok változást, aminek nagyon örülök és úgy látom rád lehet bízni egy ilyen feladatot - pillantott rám mosolyogva, majd ismét az útra szegezte tekintetét - Hyun Ji jó hatással van rád.

-Miből gondolod? - ráncoltam homlokom. Vajon sejt valamit?

-Gondolj csak vissza mennyire nem bírtátok egymást - felelte - Akkor kezdtél el változni, amikor kiderült egy család leszünk.

-Valóban - feleltem, de többet nem akartam erről beszélni. Igaz, hogy rengeteg köze van ehhez Hyunnak, de igazság szerint belefáradtam abba az életmódba. Sose akartam ilyen lenni, csak a körülmények vezettek erre, ahogy a közelebbi barátaimat is. 

Mielőtt utunk haza vezetett volna, betértünk a rendőrségre, ahol apa beszélt egy barátjával, aki felügyelő volt ott. Engem is magával vitt, bár eléggé gyanúsan méregetett engem, én igyekeztem normális fejet vágni és bebizonyítani, hogy már megváltoztam.

Mikor apa vázolta neki a tervet először teljesen ellenkezett, de apának sikerült meggyőznie. Plusz a hapeknak is jól jönne, ha elkapna egy ilyen bűnözőt, aki az ország vezető drogárusai közé tartozott. 

Még észbe se kaptam és már le is telt az a pár nap, amit a hapek kért, hogy beszéljen a főnökével és előkészítsen mindent. 

Hyunnak ugyan egyre több kétsége támadt a szerepemet illetően, és előtte való este már tényleg nem lehetett vele bírni.

-Jimin ez veszélyes! Tudom, hogy együtt találtuk ki, de inkább ne csináljuk! Mi van ha rosszul sül el?

-Nem fog - próbáltam már ezredjére is lenyugtatni, de egyszerűen nem tudtam.

Másnap inkább jó korán elmentem, nehogy még a végén odakötözzön a szekrényhez és ne tudjak elmenni.

Pár napja felvettem a kapcsolatot JinAh és Hyun apjával. Beadtam neki a dumát, hogy rosszul áll a szénám és nagy szükségem lenne a munkára. Összevesztem az apámmal, megszöktem stb. Reménykedtem, hogy nem kérdi majd a lánya hollétét, és szerencsémre nem is tette. Biztos voltam benne, hogy a későbbiekben fog nekem okozni valami problémát, amiről elhiteti, hogy nem ő tehet, de hajlandó kihúzni a csávából, ha elmondom hol van JinAh. Mindig is ez volt a módszere. Csak remélni tudtam, hogy nem jön rá semmire... Ezért is volt szükségem Sugara, Kookra és Jinre. Magammal vittem őket, mint az embereimet. Gyalog mentem, direkt kicsit koszos és szakadt ruhában kócos hajjal, hogy hihető legyen a mesém. A rendőrséggel még napkelte előtt találkoztam, hogy ne vegyenek minket észre és elláttak hasznos tanácsokkal.

Aztán eljött az idő. Elmentem a megbeszélt helyre. Ő már ott várt. Barátaimat még útközben gyűjtöttem össze. Nem tűntek idegesnek. Hozták a formájukat. Ez megnyugtatott és segített kicsit visszailleszkednem régi énembe.

-Rég láttalak Jiminie - hallottam félreismerhetetlen hangját. A régi törzshelyének a raktárában voltunk. A rendőrség mikor felszámolta ezt a helyet, elhelyezett ide biztonsági kamerákat, amiket azért tettek ide, hogy felügyelhessék, ha valaki valami hasonló ügyet akarna itt lefolyatni. Szerencsére előtte ellenőrizték és működnek is - Motozzátok meg őket - parancsolta az embereinek akik rögtön engedelmeskedtek is. A felügyelő pont emiatt nem mert poloskát tenni ránk. Neki elég volt, ha mi négyen közreműködünk és tanúskodunk, plusz a felvétel na meg a rajtakapás.

Reméltem, hogy minden simán megy majd...

Hyun Ji POV:

Körmömet rágva jártam fel és alá a nappaliban. Anya sem volt nyugodtabb.  

Hogy mehetett el így Jimin?! Aish a szekrényemhez kellett volna kötöznöm! Az a gyerek elment minden szó nélkül! És ha az apám rájön és hirtelen elveszti az eszét?! Akkor mit csinál?! Nem... Ne is gondolj erre a lehetőségre Hyun Ji! Épségben visszatér majd, emiatt ne aggódj! ... De akkor mégis miért nem tudok nyugton ülni?!

Anya is ideges volt. Teát készített, aztán leült az asztalhoz, majd kiment a kertbe, ott tett egy kört, aztán visszajött, elkezdte a polcokat rendezgetni meg hasonlókat művelt várakozás közben. 

Woo Jin megígérte, hogy azonnal hív, ha minden lezajlott. Akkor mégis miért nem hív már?! Azt hittem a falra mászom idegességemben. Nagyon veszélyes egy vállalkozás ez, de valamiért Jimin ezt nem látja be. Túlságosan is bízik magában. Vagy én nem bízok benne eléggé? Aish ezek a gondolatok megőrjítenek!

-Nem bírom tovább - huppantam le a kanapéra és kezdtem hajamat tépni. 

-Engem is felőröl - ült le mellém Anya, majd nagyot sóhajtott - Nem értem hogy mehetett ebbe bele Woo Jin...

-Mert Jimin az utcán nőtt fel és azt hiszi ha eddig túlélte ez után is túl fogja - feleltem, de igazából örültem volna, ha Woo Jinnek sikerül elővennie az apai oldalát és nem engedi el őt erre. De hát már késő bánat eb gondolat.

Hirtelen csengett a telefon.

Anya felpattant és már fel is kapta a kagylót.

-Igen? - szólt bele reménykedve - Woo Jin hála az égnek végre felhívtál... Mi történt?

Na itt szakadt el a cérna! Tudtam én, hogy ebből baj lesz! Ugye nem Jiminnel történt valami?!

-Jaj Istenem - ijedt meg Anya, amitől teljesen ledermedtem és a félelem jeges keze markolt rá szívemre. Alig kaptam levegőt, szám kiszáradt, lábaim remegni kezdtek.

De Anya nem mondott többet. Figyelmesen hallgatta a másik felet, engem kétségek közt hagyva. Arca fokozatosan komorodott el és vált kétségbeesetté. Éreztem, hogy valami nagyon rossz történt.

Tuti, hogy valami rosszul sült el! Jimin... Ne!

Sziasztok! ^^

Bocsánat, hogy tegnap nem volt rész, de nem volt időm átnézni ezt a részt, plusz nagyon sokáig ültem felette, hogy ez kevés és béna meg minden, de már nem tudok bele mit tenni. Sajnálom, hogy ilyen gagyin fejezem be, de most tényleg nem megy ennél jobban.

Azonban rájöttem, hogy ezután még van egy rész és csak utána az epilógus, szóval ezt múltkor rosszul mondtam, de az a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs mikor tudom hozni, mert most sűrű napoknak nézek elébe.

Még egyszer sajnálom!

Saranghe!

WM