Jack "Wise" Colton hajója lassan, de biztosan közeledett felénk. Mi pedig, felkészülten vártuk.

-Á, Faye kapitány! Milyen rég találkoztunk!

Az öreg rám vigyorgott, haja mostanra teljesen megőszült és sokat hízott is. Fogai egy-két helyen hiányoztak, helyükön aranyfogak díszelegtek.

Jack régi barát volt. Az egyetlen kalóz volt, akire még számíthattam a bajban. Rengetegszer húztuk ki egymást a kalamajkákból. Régen, többször is meglátogatta az apámat és a meséivel szórakoztatott engem és Bent.

A kapitány átlépett a Feketeszívre.

-Üdvözlöm itt, Jack kapitány. Mi járatban?

-Csak híreket hoztam, amik érinthetik magát.

Intettem, hogy kövessen a kabinomba.

-Howland a nyomodban van. -vágott bele egyből, épphogy becsuktam az ajtót. -Afath szigete felé tart.

-Néhány nap múlva, a közelében se leszek Afathnak. -válaszoltam nyugodtan.

-De még a közelében vagy. Apád azt mondta segítsek, de ez nem elég ha te nem vagy óvatos.

-Akkor, mit javasolsz mit tegyek? -kérdeztem, mert valóban tanácstalan voltam.

-Menj nyugatra. Tegyél kitérőket. És az sem ártana, ha néhány hamis nyomot is elejtenél. De ha gondolod, erről én is gondoskodok.

-Köszönöm a tanácsod megfogadom.

-Emellett tartsd szemmel a legénységedet, ha lehet ne szerezz ellenséget.

-Ellenség mindenhol akad. -sóhajtottam.

-Gondok vannak a hajódon? -kérdezte együttérzőn.

-Egyszerűen nem tudom, mit kezdjek Bennel. Legutóbb azt mondtad, talán egy esély kell neki. De ahogy fontolóra veszem, el kezd féltékenykedni, ezzel pedig az őrületbe kerget.

-A féltékenység valóban veszélyes.

-De mindenkivel szembe ilyen!

-És van oka rá?

-Nem hinném.. -kedtem elmesélni a nap során történteket.

Figyelmesen hallgatott és néha csak hümmögött. Amikor pedig Haydenről beszéltem, igyekeztem minnél közömbösebb lenni, ami nagyobb erőfeszítésembe tellt, mint gondoltam volna. Jack viszont többször is, olyan képet vágott, mint aki pontosan tudja, mi jár a fejembe.

-Vannak dolgok, amikben nem adhatok tanácsot. Csak annyit mondhatok, hogy ne ítélj elhamarkodottan. És hallgass a megérzéseidre. -mondta Jack, miután befejeztem a mondandóm.

Erre megint csak nagyot sóhajtottam. Majd úgy láttam, ideje témát váltani.

-És téged merre visznek útjaid?

-A nyugati tengerek felé veszem az irányt és örülnék, ha egy darabon elkísérhetnélek. Te is arra tartasz nemigaz?

-Valóban, jó lenne szerencsét próbálni, a kitérő szempontjából is. És két hajó erősebb mint egy.

Ekkor kardok erőteljes csattanása ütötte meg a fülünket és mindketten a fedélzetre siettünk. Kissé meglepetten figyeltem Bent, aki Haydennel harcolt épp. A többiek bőszen fogadtak rájuk. Ben dühös arckifejezéssel meredt a kékszeműre, aki viszont enyhe magabiztos mosollyal védte ki a csapásokat. Feszülten figyeltem, Hayden minden mozdulatát. Keze lazán, de erőteljesen lendült. Két lábbal állt, szilárdan a talajon. Ezt Ben is észrevette, ezért lefelé suhintott. De a másik már látta előre ezt és ugrott egyet, viszont nem tántorodott hátra. Mindketten jól harcoltak, idővel ki is fárasztották egymást. De egyikük se adta fel. A kalózaim, egymást túlkiabálva bíztatták őket. Hayden végül minden erejével lesújtott Benre, aki hátratántorodott, és a következő csapással a kékszemű kiütötte a kardot a kezéből, mely a tengerben landolt, apró csobbanás kiséretében. Kardját ellenfelére szegezte és elégedetten vigyorgott. Majd valamit mondott Bennek, amit nem hallhattam, ezután tekintete rátalált az enyémre. Én magamhoz tértem meglepettségemből, ajkaim mosolyra húzódtak, még azelőtt, hogy végiggondolhattam volna, mit is teszek. Ahogy pedig rájöttem, sarkon fordultam és a kormány mögé sétáltam. Onnan figyeltem, ahogy a többiek épp ünnepelnek, vagy szomorkodnak.

-Talán neked sem ártana egy kicsit pihenned. Fáradtnak tűnsz.

Az is voltam, de nem akartam pihenni. Tudtam viszont, hogy Jack átveszi a kormányt így is úgy is, bármilyen érvvel próbálkozzak. Így hát kelletlenül, de elléptem a kormánytól.

-Faye mégvalamit!

Kérdőn fordultam vissza felé.

-Láttad az égköveket? -mosolygott sokat sejtve.

A szívem hirtelen összeszorult. Jól ismertem Jack meséit. De az övéi sosem a tenger égköveiről szóltak, hanem a kalandjairól. Az előbbiekrő édesanyám mesélt. Nem válaszoltam, képtelen voltam rá. Csak elsiettem és tudtam az öreg is tudja már, mi játszódik le bennem. Lesiettem a hajóközbe. Majd tovább a konyhába. Ahol szerencsémre senkit nem találtam. Kerestem egy poharat és teletöltöttem rummal. Majd csak néztem a furcsa löttyöt. Nagyon ritkán ittam, általában, ha felejteni akartam valamit. De képtelen voltam megemelni a poharat. Már fogalmam sem volt, mit akarok. Úgy éreztem, megőrülök. Lassan elengedtem a poharat.

-Meg kell nyugodnod Faye. -suttogtam magamnak. -Biztosan csak képzelődök. Talán inkább levegőznöm kéne...

Fel is álltam, hogy visszamenjek a fedélzetre, de csak a folyosóig jutottam.

-Kapitány beszélhetnénk? -Hayden lágyan szólított meg.

-De ne itt. -mondtam magam elé meredve. -Menjünk fel. -folytattam és kikerülve, elindultam felfelé. Ő szótlanul követett.

A korlátnak támaszkodva néztem a horizontot és Hayden is mellém támaszkodott. A hold fényét vetette a tengerre, ezernyi égkövet szórva szét rajta. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, a férfi mellettem pedig pont akkor szólalt meg.

-Sajnálom, hogy megzavartalak Tyeal. Nem kellett volna...

-Nem a te hibád volt. -szakítottam félbe. -Én is sajnálom. Nem kellett volna úgy rád támadnom.

-Megértettem. Talán a helyében én is ezt tettem volna.

-Lehet. -néztem egyenesen magam elé. -De rájöttem, nem volt jogom így bánni veled.

-Gondolom, az apád jó ember volt. -jegyezte meg óvatosan, mire hirtelen ránéztem, erre ő folytatta. -Nem akarok a magánéletébe vájkálni, csak hallottam ezt azt.

-Remélem csak jót. Az apám a legjobb ember volt a világon. Még akkor is, ha a legtöbben csak megvetésre méltónak tartották volna.

-Hogyan halt meg? -hangja továbbra is lágy volt, szeme öszinteségtől csillogott. Nem találtam benne hátsó szándékot, hiába is kerestem.

-Csapdába csalták és felakasztották.

-Sajnálom. -nézett most ő is maga elé.

-És a te családod?

-Ők jól vannak, legalábbis gondolom. -mondta, miközben a hajába túrt. Akkor vettem észre a hegeket a karján. Hogyhogy nem tűnt fel korábban? Pedig még el is láttam a vállán levő sérülést. És vajon mi okozhatta? -Az apám elég szigorú ember. Mivel úgy éreztem nem tudok megfelelni az elvárásainak, úgy döntöttem hajóra szállok.

-Ő okozta ezeket? -csúszott ki a számon a kérdés, miközben a hegeket néztem. -Nem... nem kell válaszolnod.. én...

Erre elmosolyodott. Én pedig sikeresen összezavarodtam. Tekintetét rám emelte.

-Semmi baj. -csak ennyit felelt, de nem válaszolt. Ezért tovább kezdtem figyelni a hullámzó vizet.

-Szóval azelőtt sose voltál tengeren? -tereltem a témát.

-De, apám sokszor kivitt a nyílt vízre és tanított is. Sose hittem volna, hogy egyszer, mindez hasznomra válik.

Erre most én mosolyodtam el. Szóval innen tud annyi mindent. A vízen táncoló fények kicsit elvonták a figyelmem és észre se vettem, hogy Hayden kérdezett.

-Kapitány? Jól van?

-Persze! -kaptam észbe. -Bocsáss meg. Mit kérdeztél?

-Lassan többször kér bocsánatot, mint én magától. Talán kérnem kellene cserébe valamit. -ajkai pimasz mosolyra húzódtak.

Én ezt, egy szúrós pillantással viszonoztam.

-Ugyan, ha maga egy úriember, igazán elengedheti nekem ezt a néhány botlást. -hangom határozottan és kissé kihívóan csengett.

-És mégis ki mondta magának, hogy úriember vagyok? -hajolt hozzám egészen közel, ami meglepett. A szívem hevesebben vert, és kétségbeesetten próbáltam megnyugtatni. De nem mozdultam. Az egyenlő lett volna, egy meghátrálással. A fejemben keresni kezdtem valami frappáns választ, de az agyam leblokkolt. Túl közel volt. És ott voltak a szemeiben. Tenger égkövek.

Haliho mindenki! Az a helyzet, hogy egy darabig nem jutok géphez, így telefonon írok és onnan rakom fel a részeket, így a helyesírást nem tudom olyan hatékonyan javítani, ha valahol találtok ilyet megköszönöm, ha jelzitek! De legalább így folyamatosan lesznek részek a helyesírást pedig utólag javítom és elnézést, ha valakinek ez zavaróan szemet szúr, most ez van. Ha logikai kerdés merül fel akkor is szóljatok, most rögtön javítom, nem utólag mint a Szívtolvajnál, aminek azóta se tudok nekifogni😆

Egyenlőre ennyi a kövi fejezet sztem Hayden szemszögével folytatodik.😊😉