.

Faye a semmiből hirtelen elmosolyodott.

-Akkor talán ez, majd megneveli őméltóságát. -futott el, én meg értetlenül néztem utána. Ám ez nem tartott sokáig ugyanis pillanatokon belül nyakon öntött egy hullám. A jeges víz elfolytotta a lélegzetem. De rögtön megkapaszkodtam a korlátba.

-Hé pajtás! Nem tudtad, hogy nem kifizetődő ennyire közel álni a hullámokhoz erősödő szélben? -kiáltott felém Edmund nevetve.

-Szeretnéd te is kipróbálni? -indultam el felé, mire megadóan felemelte a kezeit.

-Ne közelíts Hayden!

-Mekkora puhány itt valaki. -nevettem fel, de nem egyedül. A kapitány is nevetett. És tetszett ahogy nevet. Nem volt idegesítően vékony hangja közben és meg sem próbálta visszatartani dallamos nevetését. Persze voltak a városi nők között is bájos teremtések, de a kapitány nyomába se érhettek.

-Hayden! Florine odalent van, ad neked száraz ruhát. -mosolygott tovább, zöld szemei csak úgy szikráztak.

El is indultam, de egy váratlan ötlet miatt, ahelyett, hogy elsétálltam volna mellette, megint közel hajoltam hozzá.

-Ezt a leckét még viszonzom valamivel, kapitány.

A szemébe visszatért a korábbi riadtság, majd hirtelen vissza is nyerte határozottságát.

-Alig várom.

Erőltetnem kellett magam, hogy továbbmenjek. Kezdtem homályosnak látni minden mást, ami nem ő volt. Egyetlen este képes volt elfelejtetni azt, aki voltam. Helyette bárki lehettem. Ha akartam gazember, ha akartam úriember. Szabad voltam, végtelenül szabad. A kapitány pedig vonzott magához, mint mágnes az iránytűt. Pedig az eszem küzdött a tény ellen. De már régen késő volt. Sosem voltam szerelmes igazán. Senki nem felelt meg és ez zavarta a hölgyeket, egy idő után, pedig feszültségeket keltett. Idegesek voltak a közelemben, egyszer tiszta zavartságból, máskor a hírek miatt, hogy mindenkit visszautasítok. Faye csak akkor lett kissé feszült, ha túl közel merészkedtem hozzá. De olyankor is igyekezett összeszedettnek látszani. Kihívást jelentett, nem hagyta az érzelmeit érvényesülni. És ez nagyon is vonzó volt. Viszont tudtam azt is milyen, amikor valaki el akar nyomni minden érzelmet. Saját magam is, taszítottam így sötétségbe és nem akartam, hogy ő is ezt tegye. Meg akartam akadályozni. A vonzás, amit pedig nem voltam képes igazán megmagyarázni tudtam, hogy mit jelent.

-Jó estét Florine! -léptem be a konyhába.

A nő fel, s alá sürgött-forgott, amikor észrevett, akkor meg egy hatalmas és végtelenül kedves mosolyt küldött felém.

-Miért jött fiatalúr? Talán, csak nem éhes?

-Nem, köszönöm. Mondjuk azt, hogy a kapitány megtréfált és szükségem lenne egy száraz ingre.

-Á értem. Furcsa Faye sosem szokott tréfálkozni. -sandított rám gyanakvóan.

-Bizonyára, mert tiszteletlen voltam vele. -vallottam be.

-Akkor össze is kell varjam magát?

-Tessék? -néztem rá meglepetten, mire ő felnevetett.

-Ugyan, ne vegyen ennyire komolyan. Faye a légynek se tudna ártani. Persze szenvedélyes és könnyen fellángol, ha magára haragítják, de alapvetően nem olyan, amilyennek mutatja magát. Sokkal több rejlik benne. Kislányként igazán gyengéd és kedves volt mindenkivel. Akkor kezdett megváltozni, mikor a kalózok versengeni kezdtek érte. Az apja megpróbálta mindentől óvni, így egy darabig megőrizte lánya törékenységét, de miután meghalt, Faye elkezdett erősödni. Férfi állarcot öltött magára.

-De valójában a lelke mélyen nem ilyen. -jelentettem ki, kétségek nélkül.

Florine meglepetten pislogott rám, majd folytatta a mosolygást.

-Megint rengeteget fecsegek.

-Ne aggódjon, a számon lakat. -mosolyogtam rá.

-Remélem is, hogy bízhatok magában. És ha Faye valóban tréfálkozik magával, az azt jelenti, kezd felébredni a régi énje. Tudja, a szívem mélyén semmit sem szeretnék jobban, hogy ugyanaz legyen, aki az apja halála előtt volt.

-Nem gondolom, hogy baj, ha próbál erős lenni.

-A probléma az, hogy sokkal több az ellensége, mint barátja. Amiből be kell látni, igen kevés van. És sokszor ahelyett, hogy hallgatna, konfliktusba keveredik.

Valóban ez igaz volt, hisz az orvvadászokat is egyből, gondolkodás nélkül megtámadta.

-De a hajón vannak barátai. -hisz ott van az a kiálhatatlan Ben is- tettem hozzá még gondolatban.

-Az csak a látszat. Régen mindent elmondott, ami bántotta. Most viszont, vagy az árbóckosárba keres menedéket, vagy a kabinjába. Van, aki nem látja és van, aki nem veszi észre, hogy valójában olyan magányos, mint egy zárt öböl, amit csak néhány hullám látogat. Senkit nem enged elég közel magához. Ezért előbb, utóbb mindenki feladja.

-És mi történt Afathban? Van annak a helynek valami köze az apja halálához?

Florine rámnézett arca most komoly volt.

-Erről már igazán csak a kapitány beszélhet. De ha azt tervezi, hogy közel kerül hozzá, azt ajánlom előtte ne nagyon hozza fel a témát.

-Miből gondolja, hogy azt..

-Lehetséges, hogy öreg vagyok, de vak semmiképpen.

Elkomorodtam. A fenébe is! Hogy lehetek ennyire átlátszó?

-Azért ne ijedjen meg, nincs minden veszve. Talán Fayenek pont erre van most szüksége. Valakire, akit lát és aki viszont látja. Maga azt hiszem jó felé keresgél, de soha ne játsza meg magát! Ő érezni fogja, ha azt teszi. De ha mégis valamit el akar rejteni előle, csak mondja meg és higgye el nem fogja magát soha faggatni a titkai felől.

Ekkor ébredt bennem némi bűntudat, mert nem mondhatom el senkinek, hogy valójában ki is vagyok.

-Köszönöm a tanácsokat. De egy valami nem hagy nyugodni. Maga miért bízik bennem?

-Mert tudom, hogy van valami magában, amit Faye is észrevett. Másképp nem tréfálta volna meg. -fejezte be a mondandóját, végül a kezembe nyomott az egyik ládából egy tiszta fehér inget. Én egy pillanatig a ruhadarabra meredtem, így Florine folytatta.

-Nézzen rám úrfi! -utasított, mire én felnéztem, ő meg elmosolyodott. -Valóban. Már én is látom őket. -ezzel elindult az ajtó felé.

-Várjon! Mit lát?

-Jó éjszakát úrfi! -intett vissza és magamra hagyott a gondolataimmal. Értetlenül bámultam egy darabig utána majd a kabinomba mentem ahol két társam már hangosan horkolt. Ed valószínűleg a fedélzeten maradt, mert az ikrek voltak idelent. Átvettem az inget majd az egyik kiálló szögre akasztottam a vizeset, hogy száradjon.

De az álmok jó messzire elkerültek. Csak kérdések kavarogtak a fejemben.

Miért pont én? És miért pont ez a lány? Vajon mik lehetnek a titkai? És miért ne faggatna az enyéimről? Es legfőképp, mit láttak bennem ők ketten?

Csak egy dologban voltam biztos. Mindent elkövetek, hogy közel kerüljek a kapitányhoz. És biztos voltam abban is, hogy Florineban egy szövetségesre leltem.

Fhu gyerekek!

Eljutottam arra a pontra, hogy baromira nehéz a vizsgáimra is, meg az írásra koncentrálni. Egyszersmind kevesebb mint két hetem van felkészülni, ami azt jelenti, hogy lehet ebben az időintervallumban egyáltalán nem lesznek részek, mert kezd az agyam teljesen kisülni. Szóval IXA ha tetszik ha nem ölj meg nyugodtan, akkor legalább a vizsga és a rész miatt se kell aggódnom.

Szóval ne hari és a folytatásig hatalmas ölelést küldök mindenkinek!👐😘😘😘