Az elkövetkezendő néhány napban Florine nem hagyta, hogy kikeljek az ágyból. Hayden gyakran meglátogatott, de többet nem maradt sokáig. Egyre többször éreztem úgy, hogy bántja valami, de nem akart beszélni róla, én pedig nem faggattam. Emellett mintha minden nap után ő is fáradtabbnak nézett ki.

Egyik reggel vakító napfényre ébredtem. Akkor határoztam el, hogy újra felmegyek. A fedélzeten szorgos munka folyt. Rosco odafentről lekiáltott Haydennek, aki megtekerte a kormánykereket. A hajó lassan fordult. Nem messze sziget tűnt fel és már elég közel voltunk hozzá. Krod szigete. Ennek a szigetnek volt a második legnagyobb piactere Afath után. Nyilván Hayden követte a hajónaplót. Így tudta, merre tartok.

Egyenlőre nem vett észre és nem is akartam zavarni, ezért úgy álltam, hogy ne lásson meg.

Elolvastam a levelet, melyet Ben hagyott. Őszintén elmondta miért ment el. Én pedig ezt már tudtam régóta. Féltelenységből. Kicsit fájt, hogy emiatt képes volt elmenni. Amikor viszont megpillantottam Hayden aggódó tekintetét, amint felém tartott, mindent elfelejtettem.

-Faye.. akarom mondani kapitány jó van?

Elmosolyodtam.

-Természetesen. Köszönök mindent Hayden.

-Szívesen tettem mindent. -hangjában bújkált valami rejtett szomorúság. Egyszerűen nem értettem mi lelhette.

-És te jól vagy?

-Soha jobban. -mosolygott rám, de hazudott. Éreztem, hogy hazudik.

-Kapitány! -jött oda Rosco. -A legtöbben elhagyták a hajót. Akarja, hogy maradjak?

-Igen, kérlek. Megyek átöltözök.

Így is tettem majd mikor visszaértem Hayden is még a hajón volt. Mikor meglátott, elmosolyodott újra, ami melengette a szivem.

-Miért jöttünk ide? -kérdezte.

-Kicsit pihenni. Na meg a többiek fosztogathatnak meg csinálhatnak, amit csak akarnak.

-Hmm.. -sétált tovább érdeklődve.

Egy idő után a tömeg miatt lemaradtam tőle. Csak távolról figyeltem. Láttam más nők, hogyan néznek rá és amiatt a szívem egyre inkább összeszorult. Úgy éreztem, mintha egy megmászhatatlan falon kellett volna túljutnom és most úgy éreztem ez nem belőlem fakad. Az idő mégis gyorsan telt. Már nem figyeltem Haydenre csak próbáltam úgy élvezni a forgatagot mint kislánykoromban. Napnyugtakor pedig visszatértem a hajóra, üres kézzel. A többiek is lassan szivárogtak vissza lopott, vagy vett holmikkal. Hayden is visszatért arcán fáradtság tükrözödött. A hajón pedig tekintve, hogy jött az este megindult a szokásos ünneplés. Rosco zenélt, én meg megláttam Edmundot, aki még a lábával is a ritmust ütötte. Elindultam felé. Ő biztosan tudja, mi van Haydennel.

-Faye! -kiáltott felém Rosco. -Olyan régen láttalak táncolni, sok az új a hajón hátha valaki tartani tudja veled a lépést!

-Oh ugyan, én ezt kötve hinném! -jegyeztem meg úgy, hogy mindenki hallja, de közben csak Edmundot figyeltem. Aki talán megérthetett valamit, mert megindult felém.

-Szabad egy táncra? -nyújtotta felém a kezét.

-Lekötelez. -feleltem. Kezem a tenyerébe simult és már vártam, hogy valamilyen hatással legyen rám. De semmi. Így azonnal a tárgyra tértem. -Tudsz valamit Haydenről? Furcsán viselkedik.

-Csodálkozok, hogy kérdezi. Azt hittem nem kutakodik a titkai után. -vonta fel a szemöldökét.

-Gondolom, ezt ő mondta és így is van, de úgy gondolom ez már többről szól.

-Erre csak ő adhat válszt. -suttogta a fülembe.

-Elnézést! Megengeded, hogy lekérjem a hölgyet? -szólalt meg mögöttem a jól ismert hang.

-Természetesen. -kacsintott rám Edmund.

Hayden szorosan húzott magához. Szemei ragyogtak, mint máskor is. A zene gyorsabb ütemre váltott. Az emberek a lábukkal doboltak és tapsoltak. Rosco pedig harmonikázott.

-Tartsd a lépést, ha tudod. -hajoltam most én közelebb Haydenhez, mire válaszul hirtelen megforgatott és hátulról húzott magához.

-Kihívás elfogadva, Faye. -suttogta a fülembe, kihangsúlyozva a nevem, amitől kissé megborzongtam.

Éreztem, hogy Hayden nem volt ilyen tánchoz szokva. De hamar felvette velem a lépést. Néhányszor sikerült elszakadnom tőle, de ő újult erővel húzott vissza magához. Ahogy a zene kezdett elhalkulni, mélyen a szemébe néztem, ő pedig tudta mi jár a fejemben. Túl hirtelen húzott, túl közel. Arcától csak néhány centik választottak el. A párbaj rendesen kifárasztott és én is hangosan vettem a levegőt, a kékszeművel együtt. Szemében jégkék tüzet láttam izzani. Én is szinte lángoltam. A többiek ujjongani kezdtek és ez mindkettőnket visszarántott a jelenbe.

-Bocsáss meg. -mondta és sarkon fordult.

Erre nem számítottam. Mereven néztem utána és képtelen voltam mozdulni. Tekintete egy pillanat alatt változott át szomorúvá.

Talán miattam? Hiába próbáltam visszaemlékezni az elmúlt napokra, nem jutott eszembe semmi amivel megbánthattam volna. Hiszen javarészt ágyban feküdtem...

Annyira dühös voltam magamra. Az utóbbi időben visszatérő álmok gyötörtek az otthonomról. Láttam a szüleimet, főként az apámat. Újra meg újra eszembe jutott, hogy megtalál. És ez aggasztott. Faye pedig, elkezdett nyitni felém. Ha a közelében voltam, fellélegeztem és elfelejtettem mindent. És ha az apám nem is talál meg akkor sem voltam hozzá való. Én csak egy senki voltam, aki hátrahagyta az egész életét. És mégis, annyira vágytam a szerelmére. Ez utóbbit megosztottam Florinnel is, aki csak fülön rángatott és jól ki is oktatott.

-Első sorban Fayet egyáltalán nem érdekli, hogy nemes, vagy szegény vagy. Tudja, hogy jó a szíved, amit én is tudok. És akármilyen titkot őrizz is, az nem lehet olyan súlyos, hogy ne legyetek túl rajta valahogy. Persze előbb, esetleg utóbb. Másodszor szerintem túl aggodalmaskodod a dolgot. Talán lazítanod kellene neked is és sokat pihenned. És most idd meg ezt. -tolt elém egy pohár szeszt.

-Nem akarok inni. -jelentettem ki.

-Pedig biztosan jobban aludnál tőle. Na gyerünk.

Nem nyúltam a pohárhoz ezért fojtatta.

-Kegyetlen vagy Hayden.

-Mégis miért? -néztem rá értetlenül.

-Mert elhitetted vele, hogy valaki szereti. Pont most akarsz visszatáncolni? Nem gondolod, hogy túl messzire mentél?

Ekkor dühömben az asztalra csaptam. A fenébe is!

-E.. elnézést talán megzavartalak valamiben? -kérdezte óvatosan Faye az ajtóbn állva, mire felugrottam.

Arca most sápadt és bánatos volt. Villámcsapásként ért a felismerés. Miattam. Mert mindent elkövettem, hogy közel kerüljek hozzá és most arra készültem, hogy eltaszítom magamtól.

-Nem, dehogy. -mosolyogtam rá halványan.

-Én azt hiszem felmegyek a fedélzetre és rendet teszek. -mondta Florine, azzal el is sietett Faye mellett. Így ketten maradtunk. A lány elindult felém, de kerülte a tekintetem, majd leült a mellettem levő székre.

-Hayden én..

-Faye én..

Egyszerre szólaltunk meg. De Faye folytatta.

-.. sajnálom, ha megbántottalak valamivel. Az elmúlt napokban..

-Faye. -szólítottam meg gyengéden. -Te semmit sem tettél. Nem bántottál meg. Ellenben én téged igen.

-Hayden.. -kapta rám végre a tekintetét.

-Ne is tagadd. Láttam a szemeidben. Itt én vagyok, akinek bocsánatot kell kérnie. Néha úgy érzem, nem vagyok méltó arra, hogy a közeledben legyek.

-Mondtam már, hogy ez nem igaz. -tette kezét a vállamra. A legjobb emberem lettél a hajón. Ma is pont oda vittél, ahova terveztem menni korábban.

-De nincs semmim. És senki sem vagyok. Nem vagyok úriember és tehetős sem. Ahogy tolvaj se, nincs bennem kapzsiság...

-Én se vagyok úrinő, túlzottan gazdag se, de könnyen kimondom amit gondolom, vad vagyok és sokszor a múltban ragadok. Éppen ezért szeretem a tengert. Az nem válogat, kit ringat a hátán. És tudom, sokkal több van benned, mint hinnéd.

-Honnan tudod?

Elmosolyodott és egyenesen rám nézett.

-Látom a szemeidben.

Egy végtelennek tűnő pianatig csak néztük egymást. A kezem kinyújtottam az arca felé, mire ő zavarba jött. Kissé riadtan ugrott fel, de elkaptam a karját.

-Kérlek, ne menj!

-Talán azt kellene tennem. -mondta, de nem nézett rám.

-Szeretném, ha velem maradnál. -álltam fel, ő pedig felém fordult és ahogy közeledtem hátrált egészen a hajó oldaláig, ahonnan nem tudott tovább menni.

-Miért? -kérdezte.

-Mert szükségem van rád. És neked is rám, nemigaz?

Halványan bólintott, arca kezdett élénk színt felvenni. Már ösztönösen hajoltam felé, ajkaim az övéire tapadtak és ő is visszacsókolt azonnal. Régóta vágytam már erre. És most felül múlta minden képzeletem.

Hahoka vissztértem bár nehéz szülés volt a fejezet és nem is érzem túl jónak de ez van. Sikeresen levizsgáztam és élek szóval lehet ünnepelni😄💪💐🎉🎊🎈