-Eszméletlen-nézek körbe,nem akarom bevallani,de fogalmam sincs,hogy most mit is kéne csinálnom az ájult lánnyal a karjaimban

-Vigyük be a laborba és tudjuk meg mi történt-fogja meg Natasha hátulról a vállamat,majd megfordul és elindul a lift felé,mivel nincs jobb ötletem elindulok utána

-Pihenj emberek-szólok még hátra a vállam fölött,és az osztag szépen lassan elmasírozik,beszállva a liftbe a rendes világítás is visszatér végre.

-Nem átlagos az is biztos-szólal meg a mellettem álló vörös hajú nő

-Hát végül is nem minden 23 évesnek kinéző csaj gyilkolászik fel alá rohangálva a világban a Hydrának-húzom el a számat és egyszerűen feláll a hátamon a szőr ha arra gondolok mi mindenen mehetett keresztül ez a fiatal lány.Véget kell vetni mindennek,ami marionettbábút csinál az emberekből gondolkodtam el magamban,és én leszek az az ember aki megpróbálja lerombolni a birodalmat.

-Steve-hallom meg a nevemet

-Bocs elgondolkodtam-nevetem el magam kínosan és próbálok nem a cikázó gondolataimra koncentrálni

-Ő nem Bucky-tapint rá Natasha egyből a lényegre,tudja,hogy min kattogok túlságosan jól ismer már

-Tudom,csak egyszerűen nehéz elhinni,hogy egy 60 kilónál nem nehezebb lány hónapokkal ezelőtt rengeteg ember halálát okozta,ráadásul nem önszántából,tudod mennyi idő kell mire egy kisgyerekből egy ilyen gyilkológépet faragnak?-szorul össze a torkom-Vajon hány éve lehet a Hydra karmai között teljesen védtelenül?És mi miért nem tettünk ez ellen semmit?-fakadok ki teljesen

-Nyugalom,ez nem a te hibád Steve-próbál megnyugtatni

-Dehogyisnem-szorítom össze a szemem-ha annak idején megölöm Zolát akkor ma nincs az ellenség kezében semmi

-Nem hibáztathatod ezért is magad,70 évet aludtál az alatt rengeteg minden történt,a tudomány,ahogy a technika is rohamos léptekkel fejlődik,ha meg is ölted volna Zolát lett volna valaki más,aki a Hydra érdekeit nézve kifejleszt akármilyen szuperszérumot.Megtették,itt van előttünk a bizonyíték Steve és nem tehetünk ellene semmit.-sóhajt egyet és kilép a liftből

-De a legkevesebb az,hogy megpróbálunk rájönni,hogy hogy csinálják és megakadályozzuk a további ártatlan eberek agymosását-sziszegem a nő után sétálva

Belépve a laborba már az egész csapat bent ült.Banner-re nézek először,tőle várom a választ,hogy hova tegyem az ájult testet.Gyorsan körülnéz és egy félig üres asztal felé indul,követem a helységen keresztül és mire odaérek már semmi akadálya nincs,hogy lefektessem rá a testet.

-Láttuk mi történt-kezd bele és elkezd fel alá járkálni összeszedve a szükséges dolgokat-él még?-áll meg és néz rám érdeklődve,hirtelen megáll bennem még az ütő is,a legelejétől abban a tudatban voltam,hogy csak elájult,meg sem néztem,hogy lélegzik,él e még.Mindenki összenézett én pedig óvatosan a lány szájához hajtottam a fejem,és vártam. Vártam,hogy beszívja és kifújja a levegőt,hogy emelkedjen a mellkasa,és végre amikor megtörtént mindannyian megkönnyebbülve sóhajtottunk fel.

-Jólvan most,hogy él és ki van ütve gyorsan vért veszek tőle,szükségünk lesz rá.Mármint ha még mindig az a terv,hogy kiderítsük mint is pumpáltak a vérébe.-nézett mindannyiónkra Banner

-Persze,jobb lesz ha tudjuk mivel állunk szemben-szólt közbe Clint

-Akkor ez esetben egy teljes körű vizsgálatra lesz szükség-jelenti ki Tony-a szükséges felszerelés megtalálható a toronyban,kezdjünk is hozzá,időbe fog telni-csapja össze a tenyerét-nem tudhatjuk,hogy csipkerózsika meddig fog szundikálni

------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Na mit találtatok?-szólok oda a két okostojásnak,akik még három nap után is folyamatosan az ismeretlen bérgyilkosnő leleteit bújják,érkezésemre egyszerre néznek fel teszem hozzá elég értetlenül-Jarvis szólt mindenkinek,azt hittük végre van valami híretek-próbálok magyarázkodni

-Igen,igen Kapitány mi hívtuk össze a csapatot híreink vannak-egyenesedik ki a kedvenc doktorunk

-Szóval,hogy mindenkinek érthető legyen-kezdett el magyarázni Stark és ezen tevékenységével egyhuzamban megjelent egy hologram-alkottunk egy kisebb másolatot Althea agyáról

-Várj-szól közbe Natasha-szóval akkor kiderítettétek a nevét?-néz a két zsenire

-Nem pontosan-húzza a száját Bruce

-Tulajdonképpen a nevet én adtam neki-köszörüli meg a torkát Tony-végülis ő is egy ember és nem beszélgethetünk róla úgy egyfolytában,hogy csak annyit mondunk rá,hogy ő vagy tudodki-rántja meg a vállát

-A Harry Potterben működött-szúrja közbe Wanda,mire mindenki arcán megjelenik egy halvány mosoly

-Harry Potter?-kérdezek vissza,mert nem rémlik semmilyen olyan film ahol így hivatkoznak valakire

-Majd megnézzük-súgja oda a lány,én pedig csak bólintok,és itt ütközik ki a mai világban való tudatlanságom,még rengeteg minden van,amit be kell pótolnom

-Plusz-veszi vissza a szót Tony-Mindkettőnknek tetszett a név,az a jelentése,hogy gyógyító erő, végül is ide pont passzol,egy legyőzhetetlen,sérthetetlen szuperkatona,na ,de visszatérve a lényegre megvizsgáltuk és elég érérdekes eredményeket kaptunk

-Amint kiderült az ájulást és az az előtte jelenlevő zavartságot egy chip okozta-kezdett bele Banner a tudományos részbe,ezzel együtt a hologram felbomlott és ráközelített az említett tárgy elhelyezkedésére-a szerkezet,ami az agytörzsbe lett beültetve még igen fiatal korban ma már teljesen Athea idegrendszerének részévé vált,a kómát a kisülése okozta.A szerepéről csupán annyit sikerült megtudnunk,hogy egyfajta gátló,blokkoló,illetve serkentő hatással van bizonyos ingerekkel szemben.Amíg ez a bizonyos chip működésben van Athea személyiségének egy része el van zárva,az ösztönei és a gondolkodási,következtetéslevonó agyterületei kerülnek előtérbe,ennek hatására a gyilkolás is könnyebben megy neki,ugyanis az érzelemközpontja valamilyen szinten gátolva van,illetve a tudatát is befolyásolja valamilyen szinten,viszont arról még nincsenek pontos információink.-fejezi be Banner a mondandóját egy nagy sóhajtással

Egy pillanatig senki sem szólal meg,mindannyiónk emészti a hallottakat.Sejtettük,hogy valami mesterséges dologgal állunk szemben,de a szuperszérumnál mindenki képzelete megállt,senki sem képzelte volna,hogy a Hydra eljutott erre a szintre.Ez már magas szintű biogenetikai tudást kívánt,amit nem hiszem,hogy 5 év alatt szedtek össze,rengeteg idő kell egy ilyesfajta szerkezet kifejlesztéséhez és teszteléséhez.Bele sem akarok gondolni hány emberrel lett kevesebb a világ a procedúra folyamán,amíg létrehozták ezt.

-Azt mondtad fiatalon kapta meg a chipet,körülbelül mennyi idő lehetett-teszi fel a kérdést Clint, ami mindenki fejében szöget ütött a magyarázat során

-Hát az aktuális életkort megsaccolva,illetve hozzávetve az agy növekedését és fejlődését kamasz korban azt mondanám,hogy 16 éves kora körül hajtották végre rajta a beavatkozást.

16 olyan kevés,még csak egy gyerek volt.Egy ártatlan gyerek,aki a Hydra karmai közé keveredett és többé sosem szabadult.Utálatos,elmebeteg szörnyeteg az összes tudós és tiszt,akik jóváhagyták rajta a kísérleteket.Már szinte forr a vérem a haragtól,rajtam is hajtottak végre kísérletet,de az annyira más volt mint amivel most dolgunk van,én önszántamból egyeztem bele azért,hogy segítsek az embereken és véget vessek az öldöklésnek.De ez a szerencsétlen lány kényszerítve lett,bele sem merek gondolni milyen borzalmakon ment keresztül már egész fiatalon. Viszont most itt van,ami bizonyítja,hogy mennyire erős és kitartó,nem adta fel a harcot, élni akart minden egyes porcikájával és túlvergődött a kísérleteken.

-További eredményeket még nem tudunk,a vérminta elemzés eredménye,illetve a DNS vizsgálat még várat magára,de úgy gondoltuk ezt első körben jobb megosztani veletek,mint majd amikor a további vizsgálatok elemzése is meg lesz .Nem akartuk a nyakatokba zúdítani,így is kaptatok most elég információt,amit fel kell dolgoznotok.-szólalt meg ismét a szemüveges férfi,mivel érezte,hogy a percek óta tartó csend kezd egyre súlyosabb lenni

-Rendben köszönjük szépen,hogy megosztottátok az információt,dolgozzatok tovább-nyitottam ki végre én is a számat,mivel a megbeszélés végével már senkinek nem volt további keresnivalója a laborban a két tudóson kívül egyszerre indultunk meg a lakószint felé

Nastya

Zúg a fülem és a fejem majd szét szakad.Az összes tagom nehéz és a szemeim teljesen össze vannak ragadva.A szervezetem lassan indul be,de az agyam már valamennyivel éberebb. Megpróbálom összeszedni magam és többé kevésbé sikerül is,az emlék nem tiszta,de nagyjából megvan,hogy hol lehetek.Azonban azt már nem tudom,hogy mennyi ideig lehettem kiütve,valószínűleg tovább mint egy hét,akkor állnak így be a végtagjaim. Némi idő elteltével sikerül feltornásznom magam ülő pozícióba és azóta csak vagyok és nézek ki a fejemből. Megpróbálom feldolgozni a történteket,az agyam már éber és folyamatosan pörög,a tudatalattim egyfolytában lökne az ajtó felé,azonban ezúttal nem hallgatok az ösztöneimre. Elég volt.Ismét túl sok ideig voltam a saját testem fogja,mostantól ÉN irányítok teljes mértékben.

Az önvizsgálatból egy hangos kattanás térít vissza,amit a kilincs lenyomódás és egy szőke fej megjelenése követ.Kimérten és óvatosan végigmérem,kék szem,borotvaéles állvonal,széles váll,izmos testalkat,ez a férfi a hímnem egyik mintapéldánya volt és fogadni mernék,hogy nem kevés figyelmet kapott a nőktől. A testtartása magabiztos és merev-katona lehet vagy valami hasonló,tökéletes arcán egyetlen kitűnő dolog volt,a hatalmas karikái-régóta nem aludhatott már egy rendeset. Ő is végigmér engem,de nem legelteti rajtam annyit a szemeit,mint amennyi elvárható lenne attól az embertől,aki először látja a másikat.Mintha felismert volna,de mégsem. Arcának apró rezdülései elárulják,folyamatosan,valami miatt ideges,de azt nem tudom eldönteni,hogy miattam vagy valami egészen más miatt.Egy ideig még hagyja,hogy tanulmányozzam,csak áll ott és tűri a fürkésző tekintetemet.Majd felsóhajt és belekezd abba, amiért valójában bejött ebbe a szobába:

-Jó napot-szólal meg reszelős hangján és úr isten! az összes pihe feláll a nyakamon,a hideg végigfut a testemen és nyelek egy nagyot.Mindenem teljesen meg van bolondulva,mivel végre teljesen én birtoklom a tudatom és az érzéseim valóságos káosz alakul ki bennem.Főleg úgy,hogy a hormonjaim miatt nem is tudom mit kezdjek hirtelen az előttem álló pasassal-A nevem Steve Rogers- mutatkozik be és kinyújtja felém a kezét.Óvatosan felállok az ágyról és odanyújtom a kezem,azzal együtt megrohamoznak az emlékek.Steven Grant Rogers-célpont,ki kell iktatni,Amerika Kapitány,Szuperkatona,Bosszúálló-kezdenek el villódzani a címszavak a fejemben,információ tömkelege zúdul hirtelen rám és kell egy pillanat,amíg mindenen átrágom magam.Hirtelen megmerevedem,tudom ki ő,ugrik be egyből,miatta vagyok itt,ő ütött le és tett harcképtelenné.A felfedezésre a testem egyből harci üzemmódba kapcsol,a szemem összeszűkül a szorításom megkeményedik és megvetem a lábam.Kihúzom magam,hogy kicsit erőt sugárzóbb legyek,majd belefúrom a tekintetemet az övébe és végre én is megszólalok

-Ugye tudja,hogy hatalmas hülyeség volt ide bejönnie,puszta kézzel meg tudnám ölni egy pillanat alatt,akármiyen felpumpált izmú szuperkatona is maga.-szorítok rá mégjobban a kezére-Szóval adjon egy okot arra,hogy ne öljem meg most azonnal-hajolok hozzá mégközelebb,már szinte összeér a mellkasunk és megcsap az a megmásíthatatlan férfi illat, ami ez esetben keveredik a nyers erővel és a magabiztossággal.Nagyot szippantok a Kapitány esszenciájából majd szépen lassan hátrálok,szemünk ismét találkozik,de most tartja a szemkontaktust. Egy apró mosoly kúszik fel az arcomra,teljesen merev az előttem álló katona, nehéz manipulálni és ez tetszik.Ő nem az a fajta férfi,aki enged a női csábításnak,tehát mással kell próbálkoznom ha szabadulni akarok.

Újratervezés.Finoman akartam játszani,de úgy,hogy nem hajlik a kis játékomra meg kell változtatnom a taktikám.

-Tudja,tudom,hogy most mit érez...-kezdene bele végre,amikor már tisztes távolságban állok tőle.De sajnos nem hagyom,hogy tovább mondja egyből félbeszakítom

-Nem nem tudja!-ordítok rá kikelve magamból,nem akartam ezekhez az eszközökhöz nyúlni,de ha ők megjátszák ezt a mocskos kártyát,akkor nekem is meg kell-ahogy itt senki nem tudja-folytatom tovább a monológom,majd jelképesen körbemutatok a hatás kedvéért-nem tudják milyen az ha nem aludt és nem evett semmit már három napja,de folyamatosan erőnléti edzéseket nyomnak le a torkán-kezdem el a szövegemet,egy kicsit megcsuklik a hangom,de folytatnom kell,hogy meglegyen az összhatás-Nem tudják,hogy milyen ha átúszatják magával a tavat -30 fokban és már majd megfagy,de nem hagyja magát,és csakazért is megcsinálja,mert tudja,hogy lesz jobb is.Nem tudja,hogy milyen ha már hulla fáradt és még akkor is kiviszik a lövészetre,hogy gyakoroljon egy kicsit úgy,hogy a céltáblák elé ártatlan civilek vannak állítva kibaszott almákkal a fejükön és az életük a maga kialvatlanságtól remegő kezében van!-kezdek itt már ordítani-Nem ismeri az érzést,amikor már 'majd leragad a szeme,de hajtják folyamatosan, megállás nélkül!-lépek közelebb hozzá és érzem,hogy kezdek kiborulni az igazság kegyetlenségétől,és attól,hogy így ismét átélem a kiképzésem alatt megtörtént borzalmakat, lenyugtatásképpen veszek egy mély levegőt és egy fokkal szelídebben folytatom-fogalma sincs milyen, amikor egész nap futtatták 40 kiló felszereléssel és olyan fáradt,hogy másra sem tud gondolni csak az alvásra,de nem hagyják békén, agyilag is teljesítenie kell. Nem tudja,hogy milyen ha bezárják egy szobába és semmi mást nem kap csak egy golyós tollat,hogy egy óra alatt kiszabaduljon,vagy meghal.-lépek közelebb a még mindig egy helyben álló katonához-Viszont ha nem engedelmeskedik jöhet a kínzás,vagy ha szót is fogad és kihajtja még a belét is akkor is várja a villamosszék,mert erősíteni kell a tűrőképességét . És miközben maga szenved,küzd az életben maradásért egyre csak azt hajtogatják a füle mellett-itt a Kapitány mellé lépek közvetlenül és belesuttogok a fülébe-ez mind azért van,hogy sehogy és semmilyen módon ne tudják megtörni.-amint elhajolok tőle látom a libabőrt a karján,jólvan hatásos ez a kis előadás,csak most ne hagyjam abba,bíztatom saját magam .Megpróbálok még egy kis lelki energiát a befejezéshez,majd amikor késznek érzem magam a folytatásra újra belekezdek

-Maga az a fajta katona,aki a második világháború és annak totalitása miatt csak alapkiképzést kapott.Soha életében nem tréningezték arra,hogy milyen lesz ha fogságba esik,ha kínozni fogják az információért.Én azt is megértem,bizony,fogalma sincs arról,hogy milyen kegyetlen érzés tűrni azt,hogy a teste minden egyes csontját sorban,egymás után eltörik.Én tudom. Tudom,hogy mekkora fájdalommal jár,és mindezt csak azért,hogy megtanuljam tűrni a fájdalmat.-csuklik el hirtelen a hangom-és mindez után ugyanúgy fel kell állnia a padlóról és haladnia kell,mivel olyan opció nincs,hogy feladja.Foggal körömmel küzd az életéért,amit folyton el akarnak venni magától.Hajtja az élni akarás és az,hogy egyszer kijut onnan és megmenekül.

-Hidegvérű gyilkost faragtak belőlem,egy kegyetlen és érzelmekkel nem rendelkező gépet.-erősítem meg a hangom és ismét az előttem állő,belül már gyötrődő emberre nézek,már látom,ahogyan elhatalmasodik rajta a sokk.Látom,ahogyan pörögnek a kerekek az agyában,de az információt nem tudják feldolgozni,most kell még egy lapáttal rátennem és szabad vagyok!Ennek reményében kezdem el ismét a mesélést-Nem tudja milyen az,amikor ártatlan emberek könyörögnek az életükért a lába előtt térdelve.Fogalma sincs,amikor valaki a szemébe nézve próbálja menteni a saját életét,amikor próbálnak az emberségére hatni,de magában már rég nincsenek érzelmek.A célpontok legyilkolásával és a családjuk kiirtásával maga csak azt végzi,amire kiképezték,kegyelem és megingás nélkül,ahogy azt elvárják.

-A kiképzésem alatt nekem senkim nem volt ott,aki azt mondta volna,hogy átérzi amin keresztülmegyek,engem senki nem tartott a víz felett.Szépen lassan megfulladtam és elvesztettem a remény utolsó morzsáit is,teljesen megtörtem.Majd felépítettem egy olyan valakit,aki éhezik az ölésre és már több millió ember vére tapad a kezeihez.-nézek rá lassan kezeimre és gonoszan elvigyorodom-nem tudja milyen,amikor a gyilkolás vágya folytogatja és egyszerűen már beleőrül annyira szomjazza az öldöklést.6 éven keresztül képeztek emberek életének kioltására és közben egyszer sem hagyhattam el a tábort.Olyan szinten ki voltam éhezve a vérre,hogy már csak a látványa is gyilkolásvágyat hozott magával,akárhányszor elment mellettem egy ember bizsergett a kezem annyira rá volt állva minden sejtem az ölésre.Mondja csak kedves Kapitány hallotta az 1926-os nagy mészárlásról??-kérdezem meg mézes-mázas hangon,majd vigyorogva felnézek rá
-Igen hallottam-bólint bizonytalanul,összeszorított állkapoccsal,még nem tudja hova akarok kilyukadni,de folytatja-egy egész városnyi ember meghalt egyetlen este alatt.
-Igen meghaltak-bólintok-aznap engedtek ki először 6 év után és én lemészároltam mindenkit. De nem csak a férfiakat,hanem a nőket és a gyerekeket is. Akkoriból nem emlékszem sokra, de arra igen,hogy mennyire élveztem,hogy milyen mámorító érzés volt az a sok vér és könyörgés felejthetetlen egy este volt.-mosolyogtam visszaemlékezve az első tömeggyilkosságomra-Most megvet engem-néztem rá érzések után kutatva-tudja mi nem is különbözünk annyira-döntöm oldalra a fejem-mind a kettőnket gyilkolásra teremtettek,maga is élvezhetné az ezzel együtt járó előnyöket-rebegtetem meg a szempillám
-Én soha nem leszek olyan mint maga-néz rám undorodva
-Nem dehogy is,már most olyan mint én,hány ember halálát okozta már??-teszem fel őszintén a legfontosabb kérdést
-Akiket megöltem mind olyan volt,akit megérdemelte.-sziszegi összeszorított állkapccsal
-Igen ebben biztos voltam,de maga szerint azoknak az embereknek nem volt családja,aki haza várta volna őket-döntöttem meg a fejem egy kicsit,bele néztem a szemeibe és csak mérhetetlen fájdalmat láttam bennük-mondja milyen érzés a lelki fájdalom,mint például egy számunkra fontos ember elvesztése??-nézek rá ördögien,most jöhet a fekete leves,kuncogok magamban,a Kapitány már így is a padlón van az eddig hallottak miatt,most egy kicsit rátaposok még és akkor biztos vagyok benne,hogy nem fog a szabadulásom útjába állni

-Mondjuk,milyen volt elveszteni a barátját,James Barnes őrmestert?-pillantok rá kérdőn a magában viaskodó férfira,aki legjobb barátja nevének hallatán ijedten kapja rám a tekintetét-bizony,ismerem Buckyt-ejtem ki a tanoncom becenevét undorodva-én képeztem ki.-suttogom ravaszon a férfi háta mögül,miközben a kezeim a megfeszült izmokon kalandoznak,miközben ő szenved én szórakozom egy kicsit-Egy élmény volt nézni,azt ahogy küzd,szenved és nem adja fel.Már az elején ígéretesnek tűnt,csak az egyetlen gond az akaratossága volt,ellenállt,teljesen elzárkózott mindentől,tehát kezelésbe vettem.Szépen lassan megtörtem és feladta,belátta,hogy a Hydra ellen harcolni teljesen fölösleges és haszontalan így is úgy is meg kellett hajolnia,csak ő előtte inkább vergődött és szenvedett egy kicsit.Idővel a szemében kihunyt a fény és egy kiváló katona,egy hidegvérű gyilkológép lépett a helyébe,akit úgy lehet rángatni ahogy nekem tetszik.-röhögtem fel-És mindegy egyes alkalommal,amikor elkezd emlékezni vagy dereng neki valami kihipóztuk az agyát újra és újra.-lépek hozzá közelebb-Nos mindezek fényében,most is tudja,hogy mit érzek?-teszem fel neki a kérdést-szűnni nem akaró vérszomjat-suttogom a fülébe,mitől megfeszül-szóval engem akarna megmenteni,amikor belül maga is össze van törve,azt hiszi tud élni háború nélkül,persze,hogy nem,mert akkor összenyomná az a híres együttérzése.-sétálok el mellette és kilépek az ajtón,nos a kapitány elintézve,lépdelek végig elégedetten a folyosón,na most akkor jussunk ki innen....