*Steve Rogers szemszöge*

-Rendben,mindenki tudja a dolgát,most pedig mozgás!-ahogy a szavak elhagyták a kapitány száját a torony teljes sötétségbe borul.Elszabadul a pokol a szobában,mindenki elkezd fejvesztve rohangálni és ordítozni egyszerre,kívülről a jelenet teljesen úgy tűnhet mintha egy épp felbolydult hangyabolyt tanulmányozna az ember.A rengeteg kétségbeesett és megijedt ember megszólalásig hasonlít a munkásokra,akik megpróbálják biztonságba helyezni a petéket, amik ez esetben az értékes információk aktákba tömörítve,hiszen ki tudja épp milyen titkos ügyleten munkálkodtak,amikor az egész támadás bekövetkezett,ezért haladéktalanul össze kell szedniük mindent és a páncélszekrénybe helyezni,a protokoll szerint. A királynő ez esetben az egész bosszúálló csapat,hiszen ők egy másik,följebb való világot testesítenek meg,azonban mint az ahogy a hangyáknál szokás itt az uralkodó nem azzal foglalkozik,hogy minél messzebbre meneküljön el,hanem,hogy megvédje a bolyt és szembeszálljon az ellenséggel.

-Stark!-kiált oda a zseninek Rogers híreket várva

-Le...lekapcsolták az egész tornyot-bámulja a milliomos a kütyüit hátha ki tud belőlük imádkozni bármi mást a nyilvánvalón kívül,a "személyi asszisztense" nélkül egy pillanatra teljesen meg van lőve-vakok vagyunk.

-Az,hogy lehetséges?Saját energiaforrása van az épületnek ha nem tévedek-zavarodik össze egyből a vörös hajú bérgyikosnő és ennek hangot is ad

-Amíg ki nem derül mi történt,mindenki talpra!Van egy kis dolgunk-ezzel a felszólítással mindenki megindul a fegyverropogás felé,Amerika csillagos hőse ront ki elsőnek a konferenciateremből a már szinte védjegyének számító pajzsával a kezében-Stark!-szól még vissza az ajtóból-Derítse ki mi ez,tudni akarom mivel állunk szemben!-majd ezzel el is rohan

-Persze kapitány hogyne,leszek a titkárnője.Kávét esetleg ne főzzek?-morog magában vasember miután nem is kissé helyre lett rakva a kapitány által,de akármennyire is ellenére van a parancsnak való engedelmeskedés ujjai már sebesen szántják a kijelzőt keresve a meghibásodás okát.

Ahogy a kis csapat egy része kilép az egyik teremből a másikba a sűrű füst egyből elhomályosítja a látásukat és bejut a tüdejükbe,mindenki pattanásig feszült idegekkel lépdel egyre beljebb a szürkeségbe.Ahogy közelebb érnek az ajtóhoz még a füst ellenére is elég egyértelmű,hogy a befelé nyomuló Hydra katonák sorra ölik meg a bent tartózkodó embereket.Rogers kapitány egy pillanatra elgondolkozik és mintha az ő elméjére is rászállt volna a sűrű köd nem tudja logikusan végigvezetni,hogy a szervezet mi okból szánta volna magát rá egy ilyen rajtaütésre. Nem tetszik neki,amilyen technikával megpróbálják bevenni a létesítményt,ami a SHIELD mondhatni fennhatósága alá is tartozik.Egyszerűen nem logikus ez a megmozdulás,nem ésszerű,sem taktikailag,sem pedig máshogy. Mély elgondolkodásából a harc zaja húzza vissza,amint újra tudatánál van és fel tudja fogni a körülötte folyó dolgokat egyből elkezdi szemével keresni a társait,ugyanis a csata káoszában minden a feje tetején áll.Rövid pásztázás után rá is talál két társára,Natasha és Clint egy fémkarú katonával folytatnak elég intenzív közelharcot,Steve éppen már indulna is segíteni,de akkor a szeme sarkában feltűnik egy ugyanolyan sötét,maszkos alak,aki könnyű szerrel iktatja ki a felé tartó ügynököket.Gyorsan odapillant a két még mindig verekvő bajtársa felé és gyors következtetés után úgy gondolja,hogy ketten megbirkóznak a fémkarú férfival,amíg ő megrohamozza a kétségtelenül női egyedet.

Egy pillanat alatt fordul meg a tengelye körül a sávos hős és már rohan is a lány felé,aki egy szerencsétlen férfi nyakát szorongatja.Rogers kapitány teljes erejéből rohan,de tudja,hogy nem fog időben odaérni,hogy megmentse az ügynöknek az életét. Gondolkodás nélkül a gyilkos felé dobja a pajzsomat,de az számít a tárgy érkezésére és elkapja a sebesen felé száguldó már védjegynek számító fémdarabot,mintha csak egy frizbi lenne,majd a kapitány nagy meghökkenésére kihajítja az ablakon.A pillanatnyi lefagyást orvosolva a férfi ismét megindul a maszkos nő felé,amint eléri egy jobb horoggal indít,a Hydra ügynök kecsesen mint egy macska elhajol az ütése előle majd ő támad és a jobb és a bal horga is betalál, a hős saját maga is meglepődik a bekapott ütéseken,gondolatban jól lehordja magát-"Gyerünk szedd össze magad,ő nem számít hölgynek,most üthetsz". Az ellenfél azonnal kihasználja a töredéknyi időt,amikor máshol jár és kirúgja alóla a lábait,a kapitány nagy puffanással a hátára esik, lereagálni sincs ideje,hogy a padlón fekszik máris jön a következő csapás.

A szuperkatona a nő mellett csak egy sima ügynöknek érzi magát,ellensége mellett eltörpülnek a szérum által kiélesített tulajdonságai, ellenfele sokkal gyorsabb mint ő,ránézve nem állapítható meg egyből,de ahhoz képest,hogy a gyengébbik nembe tartozik ugyanolyan izmos és jól képzett mint a csillagos kedvenc. Sokáig gyepálják még egymást,de végül a titokzatos katona kerekedik felül és egy határozott karmozdulattal megfogja a Rogers kapitány nyakát és könnyedén felemeli a talajról.A férfi kapálózik ugyan,de már túlságosan is kimerült és sok ütést kapott,hogy megpróbáljon bármilyen hatásosabb szabadulási technikát,akármilyen erősen is üti a lány kezét az nem rogyik meg és végül a sok oxigénpazarló mozdulattól elfogy a férfi tüdejéből a levegő és ájultan lóg a nő markában. Amerika hőse tudatáig eljutó utolsó információ az egy lelketlen,fagyos kék szempár.

&&

Sötétség aztán megvilágosodás,Steve a csend után rettentően hangosnak hatott a folyamatos csipogás és pittyegés.Felébredni a hosszan tartó alvásból pontosan olyan mintha a víz alól jött volna fel az ember,hirtelen túl sok inger éri a testet és nem tudja,hogy feldolgozni,ezzel a kapitány is így volt. Feje hasogatott,tüdeje és torka minden egyes levegővételnél fájdalmasan emlékeztette a történtekre,végtagjai nem mozdultak meg azonnal,minden egyes idegszála tiltakozott az agyból jövő parancs továbbítása ellen. Hatalmasat sóhajtott,aminek a vége egy velőt rázó köhögőroham lett a végén egy kis vérrel,össze szorította a fogát,hogy ne kiáltson fel fájdalmában,minta ezer meg ezer tűvel szurkálták volna mindenét.Szenvedéséről a nyíló az ajtó terelte el a figyelmét,Banner lépte át az ajtó küszöbét arcán kicsit sem békés ábrázattal. A katona hunyorítva mérte végig tetőtől talpig a tudóst,neki semmi baja nem volt,egyetlen egy karcolás sem látszott rajta sehol,ami elég furcsának számított ugyan is a támadás idején ő is az épületben tartózkodott .A szemüveges férfi lassan odasétált az összezavarodott katonához és felkapva orvosi kartonját átfutotta az eredményeit,de nem talált semmi eltérőt.

-Mi történt?-tette fel a kérdést,ami már azóta foglalkoztatta mióta felébredt

-Megtámadtak minket,a Hydra megtámadott minket,az egész csapat a földre került Vízió és Wanda kivételével.

-Meddig aludtam?-kérdezi elgondolkodva

-Kicsivel többet mint egy napot-válaszolta az orvos

-Arra emlékszem,hogy harcoltam egy katonával,aki nagyon értette a dolgát-gondolkodott el a kapitány-,de után semmi.

-Igen sajnos mindenkinek ez az utolsó emléke,hogy egy titokzatos katonával harcol.Az egész csapatot az a bizonyos valaki intézte el.Stark utánuk,ment,de őt is hatástalanították.Később visszanéztük a felvételeket és mindenkit megrémisztett,hogy egyetlen ember ki tudott iktatni szinte mindannyiunkat.Nem akartak megölni minket,megtehették volna,de nem.Ez megfélemlítés,egy összetettebb terv.

-Tudjuk ki ő?-nézett fel a másik férfira Steveú

-Semmi információ nincs róla,de azt tudjuk,hogy Tél katonájával dolgozik együtt.Olyan mint egy fantom,látjuk,de olyan mintha nem is létezne.Minden egyes szervezet adatbázisát átnéztük akik szóba jöhetnek,de egyszerűen semmi információ nincs egy tökéletesen kiképzett harcosnőről.A helyszín át lett vizsgálva se egy ujjlenyomatot,se egy hajszálat nem találtunk amin el lehetne indulni -itt a kapitánynak kikerekedett a szeme,egy nővel volt,dolguk,aki jobb volt mindannyiuknál,tudta mit kell tennie ahhoz hogy harcképtelenné tegye őket.Ráadásul nagy valószínűséggel ő is ugyanolyan szuperkatona mint ő a mozgásából ítélve és most,hogy semmijük nincs,amivel megtudhatnák,hogy ki is ő az ügy egyre bonyolultabb.

-És a többiek hogy vannak?-kérdezte fel sem nézve

-Natasha két golyót kapott a hasába,ahogy te is,neki lett egy kisebb agyrázkódása,neked repedés keletkezett több bordádon és a gégéden az erős szorítástól.Clintet a vállán találta el a golyó és neki is agyrázkódása lett.Tony-n csak kisebb karcolások és zúzódások vannak,de a vasember páncélnak annyi.Ahogy említettem Wanda és Vízió nem tartózkodott a támadáskor az épületben.Illetve van egy rossz hírem,elvitték a pajzsod.-Stevet már nem érdekelte semmi csak az,hogy megtudja ki az a nő,aki mindannyiukat padlóra küldte.-pár nap és felkelhetsz.

-Nem,én most kelek fel-makacskodott a katona és felült az ágyon,ez mint később kiderült nem tartozott a legjobb ötletei közé,ahogy megérezte sérült gerince a terhelést szörnyű fájdalmakkal kellett megbirkóznia,igaz,hogy a szérum feljavította beteg szervezetét,de nem tette őt mindenhatóvá és ezt sajnos most a kapitánynak is be kellett ismernie-"nem vagyok sebezhetetlen"-futott át újra és újra az agyán a gondolat. Persze ennek mindeddig tudatában volt,de sosem volt annyira taccson,hogy ilyen gondolatok verjenek gyökeret az elméjében, azonban a mostani helyzet minden eddigitől különb volt,akár be akarta ismerni rendesen elgyepálta egy szellem. Az elgondolás a nőről mosolyt csalt az arcára és egyben megfagyasztott az ereiben a vért,viccesnek találta,hogy valaki annyira rejtőzködjön,de ellenében annyira jó legyen,hogy még őt is könnyűszerrel padlóra küldje és még legyen ideje incselkedni,ahogyan a nő tette ővele.De viszont másrészről a hideg veríték is kiverte attól,hogy valaki,nevezetesen a Hydra annyira el akarja tenni a csapatot láb alól,hogy egy ilyen tökéletes gyilkológépet küldjön rájuk,akivel még ők sem tudják felvenni a versenyt.

-Adok fájdalomcsillapítót,úgy könnyebb lesz-fordult Bruce a gyógyszeres szekrény felé,majd kivett egy üvegcsét és kiöntött belőle pár kapszula gyógyszert.Visszaindult az ágy felé,hogy odaadja a kicsit megrokkant kapitánynak a pirulákat,amik majd reményük szerint elnyomják a kínt és szenvedést,amit most a háborús hősnek át kellett élnie.Miután Rogers bevette a keserű orvosságot, megpróbált talpra kecmeregni.Mindene szúrt,de csak nem lehetett annyira gyenge a saját csapata előtt,hogy napokig fetrengjen az orvosi szoba egyik betegágyán-"inkább lássák,hogy élek és szenvedek,minthogy azt gondolják puhány vagyok és nem vagyok képes talpra állni"-gondolta.A mellette lévő szobákban feküdtek a bajtársai,akikről az imént elég szörnyű híreket kapott meg akarta őket nézni.Minden egyes lépést fogcsikorgatva tett meg,de nem adhatta fel,őt nem olyan fából faragták-"ez csak egy kis fájdalom,majd elmúlik"-biztatta saját magát az előrehaladás érdekében.Miután kiküzdötte-pontosabban inkább ki vonszolta- magát a kórterméből elindult Natasha szobája felé,hogy megnézze mennyire súlyosak a nő sérülései.Oké,hogy felsorolt az előbb a szemüveges férfi különböző bajokat a saját szemével akarta látni minden egyes barátját,hogy lássa mennyire törte meg azokat a kudarc, nem is a testi állapotuk foglalkoztatta a kapitányt annyira,hanem a lelki hogylétük,mert a szövet egy idő után beheged,meggyógyul,de a lelki seb az,ami igazán fáj és felőről belülről mire helyre rakod. El akart beszélgetni barátaival hátha tud segíteni nekik foltozni,akármilyen szörnyen is hangzott ez,mert együtt könnyebb mint egyedül.Lassan átcsoszogott a mellette levő kórterembe,az ajtófélfába kapaszkodva állt meg,hogy kicsit kifújja magát

-Most végre annyinak nézel ki mint amennyi valójában vagy vénember-hallatta meg a nő rekedtes hangját a szoba másik feléből

-Te sem nézel ki valami rózsásan Romanoff-nézett végig a vörösön a kapitány szórakozottan

-Jól elkalapáltak minket-húzta el száját a fehér ágyon feküdve,a fal fehér arcú karcolásokkal és duzzanatokkal teli ügynök

-Igen,de ezt nem hagyhatjuk annyiban..

----------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!

Meghoztam egy újabb átírt részt,remélem tetszett mindenkinek. Véleményeket és folytatás ötleteket a történethez szívesen fogadok úgyhogy csak bátran kommenteljetek!

De addig is további szép estét mindenkinek!!!