A tökéletesen kiképzett katona sokat ér ha harcol,de ha a nem tudod rá venni,hogy gyilkoljon értéktelen. Ezt a kiképző szervem is tudja,aki nem éri meg,attól megszabadulnak és sajnos elgondolkoztak az én menesztésemen is,a sok lehúzott év és megpróbáltatás után a hitem megingott abban a bizonyos felsőbb célban.Akkoriban nagyon sok minden történt amivel nem értette egyet és persze,hogy kiálltam az igazam mellett még úgy is,hogy tudtam ha ezt megteszem eltehetnek láb alól. Kitörölt aggyal is éreztem,hogy valami nem stimmel azzal a tündérmesével,amivel hitegettek egészen addig,amit ledugnak a torkunkon,harcolj,kínozz,ölj és mindezt azért,mert a te feladatod a Hydra kezére dolgozni és mindezzel egy jobb hellyé teszed a világot.

De hogyan lesz jobb a világ ha gyerekeket gyilkolok?-merült fel bennem minden egyes küldetés és ébren töltött éjszaka alkalmával a kérdés.

Az egészet ott rontottam el,hogy kinyitottam a szám,amikor a feletteseim fülébe jutott a kételkedésem megelégelték.Szerintük túlságosan is szabadon fogtak,ezen baklövésem miatt fekszem most egy koszos,hideg cellában a saját véremmel körülvéve.Hangosan nyögök egyet, igaz nem szándékosan teszem,de megszokásból egyből az ajkamba harapok,nem lenne szabad kimutatnom,hogy akármim is fáj,azonban most hatalmas kínhullámok söpörnek végig rajtam.Óvatosan a hátamra fordulok és felemelve a kevésbe sérült jobb kezem óvatosan végigtapogatom a törzsem. Megállapításom szerint több bordám is eltörött,a hasfalam iszonyatosan kemény, neki sem tetszettek a rúgások az acélbetétes bakanccsal,ahogyan a mellkasomnak sem.Felhúzom a pólómat amennyire tudom és óvatosan felemelem a fejem,semennyi szabad hely nincs ahol látszana a bőröm eredeti színe,mindenhol kék,lila vagy szinte már fekete zúzódások díszelegnek a folyamatos kínzásoknak köszönhetően.

Szépen lassan megpróbálom visszaereszteni a fejemet a betonra sajnos nem elég sikeresen,a nyakam is annyira sajog,hogy alig tudja megtartani a nehéz terhet,húsom hangosan ütődik a talajnak,amit még a falak egy ideig visszavernek. Szemeimet csípik a sós könnycseppek, megpróbálom kipislogni őket,de a szemöldököm annyira be van dagadva,hogy most még a szemhéjamat egy kissé megmozdítani is gyötrelem. Tehetetlen dühömben felüvöltök és ezzel együtt kitör belőlem a zokogás is,annyira gyűlölök itt mindent és mindenkit,hogy az már elviselhetetlen az így is meggyötört lelkemnek.Az apám szavai sejlenek fel bennem,amint elhatározom,hogy kéz,vége,feladom-"Senkiben ne bízz és légy erős!"-ezekből a szavakból és az ő szeretetéből merítek új erőt magamnak a további harchoz,most nem lehetek puhány,nem törhetek meg ha egyszer már ennyit kibírtam,ezt kezdem el mondogatni magamnak.

Egy rántásra ébredek,mire kinyitom a szemeimet már a folyosón vonszol végig az engem közrezáró két katona,még ahhoz is túl gyenge vagyok,hogy a fejemet felemeljem,nemhogy még a tegnapi sérüléseim után küzdjek is. Eluralkodik rajtam a pánik,az agyam a testemhez képest fénysebességgel működik,több száz végkimenetele születik meg a fejemben,hogy hogyan fognak megölni engem a ringben.Gondolataimnak technikailag nincs értelme hiszen több évtizedes munka és tudás vesznek kárba,de a Hydra tervei kifürkészhetetlenek.Lemondóan leeresztem a fejem,ha meg kell halnom ahhoz, hogy végre elégedettek legyenek velem akkor az lesz. Meglepetésemre nem arra kanyarodunk amerre a küzdőtér van,már épp kifújnám a nagyadag elhasznált levegőt amit eddig félelmemben visszatartottam, de amint rájövök hova tartunk teljesen megmerevedem és a fenyegetés elhárítása érdekében a testem újult erőre kap. Azonnal kirántom a kezeimet a két katona markából,amíg fel nem eszmélnek van időm elmenekülni suhan át a tudatomon.Gyorsan megfordulok és már futva indulnék el,de arra nem számítottam,hogy a hátam mögött is vannak,több mint egy szakasznak megfelelő katona mosolyog rám fegyverrel a kezükben az élükön a tanoncommal.Fájdalmas grimaszra húzom a szám és leesik,hogy innen nekem nincs menekvés,mit is gondoltam,hogy majd csak két embert küldenek értem,vagy,hogy hagynak majd megszökni?-korholom le magam a gyermekes ábrándjaim miatt.Valaki hátulról erőteljesen megrúgja a lábam,térdre rogyok és egy halk nyögés kíséretében hagyom hátracsavarni a kezem,amin szinte azonnal kattanik a bilincs.Mire újból feleszmélek már talpon is vagyok újra a nem kívánt cél felé tartva.A belém táplált program folyamatosan felszínre tör és egyre csak gúsba köti a gondolataimat,átveszi az agyam felett az irányítást és hamis ábrándokba ringatva nyugtat,hogy minden rendben lesz,semmi értelme menekülni.Én pedig fáradhatatlanul űzöm el az egyre sűrűbb fekete ködöt az agyamról,ki kell jutnom innen,kántálom magamban.

Az összes szökésről alkotott tervem eltűnik,amikor meghallom a jellegzetes szisszenést és a nehéz vasajtó nyílásának hangját,elvesztem,tudatosul bennem,amint belöknek a hideg terembe.Kapálózom még egy párat,hogy az agyam megnyugodjon és mondogathassam magamnak,hogy tényleg mindent megpróbáltam a szabadulás érdekében és ismét nem sikerült. Megkezdődik a jól ismert rituálé,beállítanak a kryo kapszulába és a megdöntött állványhoz szíjaznak infúziót kapok és vért vesznek tőlem,óvatosan a mellkasomra helyezik az ekg tappancsait és már be is tölti az egész teret a géphangos és gyors pittyegése.Becsukom a szemeimet és várom,hogy rám adják már végre az oxigénmaszkot,pár perc és már repülhetek is az édes tudatlanság felé,legalább ennyi előnye van ha lefagyasztanak. A fullasztó érzés elmarad, helyette lépéseket hallok és egy hangos sóhajtást,majd valami erősen megfogja az állam és kényszerít,hogy felnyissam a szemhéjamat és a szemébe nézzek:

-Ejnye,ejnye,igen engedetlenek lettünk mostanában-dorgál meg és szorít rá az állkapcsomra -tudja pont magától nem vártuk ezt a fajta viselkedést,ennyi jó évet így elrontani-morog ellenségesen-úgy kaptuk meg magát,hogy ön a legjobb katona a programban,sajnos csalódnunk kellett..-folytatta volna még tovább is,de egy orvos odalépett hozzá rengeteg papírral a kezében

-Instabil,veszélyes,túl régóta van ébren,irányíthatatlan,legyengült-ezeket a szavakat hallottam ki a beszélgetésükből és mit kell,hogy mondjak nem igazán nyugtattak meg

-ELPUSZTÍTHATATLAN!Ő elpusztíthatatlan!-fakadt ki az előbb még nekem magyarázó öltönyös ember az orvosra és eltaszítja magától

-De Uram!A szervezete le van gyengülve,még a szérum közreműködésével is kockázatos lefagyasztani-magyaráz megrökönyödve a fehér köpenyes,mindezalatt rám nézve,tudtam,hogy direkt mondja hangosan,azt akarja,hogy tisztában legyek a dolgokkal-valószínűeg ezek az utolsó perceim sugallják szavai.Finoman bólintok,hogy megértettem és hálás vagyok a tettéért,de belül már rég tudom a csúf igazságot ,még az én felturbózott szervezetem sem bír ki ennyi megterhelést egymás után,túl sok volt a több napos verés és kínzás,nem volt időm regenerálódni.Halálos nyugalommal tűröm,hogy rám kerüljön a lélegeztető maszk és lehunyva a szemem belemerülök a nagy sötétségbe...

&&

Fáj,nagyon fáj mindenem és iszonyatosan fázom.Az agyam tompa és a látásom teljesen homályos ha kinyitom a szemem,minden érzékszervem mintha le lenne kapcsolva.Ném idő elteltével már sikerül rájönnöm,hogy már vonszolnak,fények világítanak az arcomba kipréselve belőlem egy halk nyögést,szaporán veszem a levegőt és hideg veríték csorog végig a hátamon.Akkor élénkülök fel,amikor lenyomnak valami keményre,hirtelen mintha víz alól rántottak volna fel mindenem kiéleződik és belém hasít a tudat,újraindítanak.Azonnal próbálom mozgatni a végtagjaimat,fel kell gyorsítanom amennyire csak tudom a kiolvadásomat,suhan át újra és újra az agyamon.Nem szeretnek várni,ezért is vagyok már most az újraindító szobában, valami hatalmas baj lehet ha ilyen gyorsan kellek,olykor legalább egy-két órát hagynak,hogy magamhoz térjek,de most már azt a kevéske időt is elvették tőlem.Azonnal szükség van a katonára,sugallja a kapkodás körülöttem,a fehér köpenyes orvosok össze-vissza futkároznak és egyre csak a homlokukat ráncolják,valami nagyon nincs rendben velem jövök rá:

-Uram a szövetei kezdenek elhalni,regenerálódnia kell-magyaráz nem messze tőlem az egyik tag, érzem saját magamon,hogy igaza van,eddig nem volt példa arra,hogy ne tudtam volna megmozdítani a karom. Szépen lassan átgondolom,hogy mi lehet az oka és egyből beugrik a fagyasztásom előtti tájékoztatás-túl gyenge-hangzik újra és újra a fejemben. Az izmaim nem gyógyultak elég gyorsan a verések után,ezért amikor jégre tettek nagy mértékben károsodott mindenem.

-Mossák ki és nem érdekel hogyan hozzák rendbe,egy hetet kapnak-ezzel megfordul és kiviharzik az ajtón,mindenki megbolondul és egy szempillantás alatt felpezsdül a szoba,mint egy hangyaboly,nem győzöm kapkodni a fejem annyian sürögnek körülöttem.Apró tűszúrásokat érzek a karomon aztán már csak az álmosságra emlékeszem és a sötétségre,utólag visszanézve nem hibáztatom őket,hogy elaltattak,csak tették a dolgukat,mert ők is féltek ha nem hozzák az eredményt mi lesz velük,igazuk is volt az altatóval az agyam annyi évnyi pihenés után már ki volt merülve,a testem a kiolvasztás,megerőltetés és lefagyasztás végeláthatatlan ördögi körében ragadva mostanáig csak tűrt és tűrt,de ennyi idő után megálljt parancsolt nekem a saját testem a végkimerültség szélén állva.

&&

Ahogy csatolom magamra a felszerelésem és készülődöm a következő küldetésre elgondolkozom,hogy ki is vagyok valójában.Gyilkos... jelenik meg előttem a szó kemény és hideg valójában,gyilkos vagyok,ismételgetem magamban,de mintha a szó nem ölelné fel mindazt a sok szörnyűséget amit,az követett el,akire mondják.Amikor az ember meghallja ezt a kifejezést általában arra gondol,hogy valaki megölt egy,esetleg két embert és mostanra már a börtönbüntetését tölti,ó hogyha tudnák ezeknél az embereknél sokkal rosszabbakkal is találkoznak nap,mint nap,csakhogy ebbe a ténybe senki sem szeret belegondolni.

A kormányok legfőbb célja,hogy az embereket hamis biztonságérzetbe ringassák,gondoljunk csak bele, nagyon sok híradó egyfolytában csak úgy önti magából a hazugságokat,a rendőrség nagy erőkkel keresi...ennél nagyobb hazugságot nem is lehetne mondani,hiszen az egyenruhások hogyan tudnának valaki olyat keresni,akiről azt sem tudják hogyan néz ki és akiről semmi információjuk nincs.A másik kedvenc hazugságom pedig az,amikor mindenki úgy tesz mintha az a gyilkosság meg sem történt volna, hiszen a médiát csak azon esetekben vonják be,amikor van kézzel fogható bizonyíték,mint például egy szemtanú leírás alapján készült fantomkép,egy hajszál vagy akár csak egy ujjlenyomat.De mi van akkor,ha egyes helyszíneken nincsen semmi kézzel fogható,analizálható?-abban az esetben csak azok értesülnek a történtekről,akiknek tudniuk kell róla,mint például a nemzetbiztonság,titkos rendőrség,elit alakulat néhány katonája meg hasonlók.Az ő feladatuk az akta kézbe kapásától fogva az ügy felgöngyölítése,azonban néha kénytelenek rájönni,hogy nem annyira kijátszhatatlanok,mint amennyire hiszik magukat.

Ezen eszmefuttatás közben készültem fel a következő célpont kiiktatására a társammal, a kezemben tartott mappát nézem át tüzetesebben még egyszer,nincs benne sok minden,de a feladat elvégzése szempontjából pont elég az információ.Pár érdekesség van felsorolva, amit nem árt ha tudunk,mint például küzdésforma,erősségek,gyengeségek,hol lehet a leggyakrabban megtalálni stb.Levágom a papírköteget az ágyamra gyorsan felfogom a hajam és már a szobában sem vagyok,öles léptekkel sietek a találkapontra a csapatommal.A küldetés egyszerű és világos,bemegyünk,ölünk,kijövünk és már el is van intézve,gondoltamén ezt akkor...

Én és James motoron indultunk el,a többi katona pedig repülővel közelítette meg a célt,mikor megérkeztünk végre New Yorkba egy igen hosszúnak mondható utazás után,egyből célba is vettük a bosszúálló tornyot.Lepattanva az utcákkal arrébb álló motoromról lekaptam a sisakom és kinyújtóztattam a tagjaimat.

-Iszonyatosan kényelmetlen ennyit ezen a kemény ülésen ülni.-nyafogtam egy picit hiszen valamikor azt is kell nem igaz?James is lepattant a saját szörnyetegéről és azonnal ott termett mellettem,mellkasa nekifeszült a hátamnak éreztem a golyóálló mellény tépőzárjait a lapockámnál,meleg lehelete miatt a pihék már vigyázzban álltak a nyakamon,fém kezének hideg jelenlétére a testem hideg borzongással válaszolt,ahogyan finoman,de szorosan tartott a derekamnál.Csak úgy vibrált közöttünk a levegő,ezt le sem lehetett tagadni,nem igazán tudtam hirtelen mi is történik kettőnk között most pontosan,de a testem kis rezdülései tudatták velem,hogy minden egyes porcikám emlékszik ezzel a férfival eltöltött időre-és itt sajnos nem a kártyázásra gondoltam.

-Mit csinálsz?-sziszegtem halkan és próbáltam tőle ellépni,sajnos a kísérletem sikertelen volt teljesen magának szegezett

-Megmutatom,hogy kihez tartozol-suttogta a fülembe-nem tetszik hogy megnézik ami az enyém- morogta most már egy fokkal keményebb hangon és éreztem,hogy az egész teste megfeszül mögöttem

-Á vagy úgy-fordultam meg,hogy szemben állhassak vele,gonosz mosolyra húzom a számat és rettenetesen közel hajolok hozzá,illata bekúszik az orromba és egy pillanatra megremeg tőle a lábam,de gyorsan megemberelem magam,nem gyengülhetek el figyelmeztetem magam,szánk szinte összeér,de én csak a szemét figyelem,látom benne a kavargó vihart,a vadságot,ami iszonyatosan tetszik-nem vagyok senkié-lehelem és azzal elfordulnék, de megragadj a nyakamat,visszaránt és ajkait keményen az enyémekre nyomja,hirtelen nem tudtam mit csináljak.Az agyam egyre csak azt diktálta,hogy rettenetes dolgot művelünk,de a testem nem tudott ellenállni a csábításnak,tudtam hogy a tűzzel nem jó játszani,de nem tehetek róla,hogy élvezem a haláltáncot...