Nem tudják hol van,nekem kéne megtalálnom,megölnöm és visszahoznom a bázisra élve vagy holtan,nem tudom képes leszek e rá...

Most egyedül indulok a bevetésre,ami miatt
igazán izgatott vagyok,nem is tudom már milyen régen volt az,hogy csak én intézhettem el egy feladatot,mert mióta Jamest kiképeztem nem igazán volt rá lehetőségem.Mindig jött velem,olyan voltam mint egy bébicsősz ami nem igazán vidított fel.Becsuktam az aktát és a férfira néztem,aki az igazgatói székben ült,választ vártam tőle,tudni akartam,hogy miért kell kiiktatnom az összes bosszúállót és azt az embert,akit én képeztem ki.De sajnos nem úgy nézett ki mint aki válaszolni akar nekem ezért is mondtam le arról,hogy esetleg megtudok valamit.Megfordultam, majd kiléptem az irodából,elindultam az újraindító terem felé,mert sajnos tudtam mi következik,megint kihipózzák az agyamat,kiolvasztás után sajnos mindig ez a menetrend.Nem igazán fűlőtt a fogam a dologhoz,de ha nem megyek akkor erőszakkal fognak jobb belátásra téríteni, amit viszont nagyon nem szeretnék tekintettel arra,hogy most keltettek fel és még nem regenerálódnák olyan gyorsan mint általában.Beléptem a hatalmas terembe,óvatosan körbenéztem a szék és a monitorok körül orvosok és tudósok hada sorakozott,a helység többi részében meg fegyveres katonák voltak elszórva mindenhol.A vérnyomásom ismét az egekben,hirtelen elkezdtem szédülni és a lábaim iszonyatosan remegnek,az sem segít,hogy úgy izzadok mint egy ló.Bizonytalan léptekkel indulok el a szék felé,ami az utóbbi évek alatt meglehetősen modernebb lett,ahogy az eszközök is körülöttem.Abban a pillanatban,amint odaérek a szerkezethez a katonák lenyomnak ülő helyzetbe,majd leszíjaznak kapok egy fogsorvédőt,a lehető legzordabb arcomat próbálom meg felvenni,hogy nehogy a félelem látszódjon rajta. Megmarkolom a karfát és várok,lecsukom a szemem,érzem,ahogy a sisak ráhelyezkedik a fejemre,bekapcsolják és én halkan tűröm a fájdalmat,bizonyos számű sokkterápia után már nem is fáj annyira,vagy már csak egyszerűen annyira nem érzed a fájdalmat. Én aki megannyi kínzáson átmentem már szinte nem érzek már semmit,mikor megállt a gép következtek az újraindítás szavai,az a pár szó és mennyi fájdalom van bennük.Ismét a feladatra koncentrálok semmi nem tereli el a figyelmemet már, felállok és hagyom,hogy megvizsgáljanak. Közben meg kapon az aktámat,a Bosszúállóknak nevezett feloszlott csoport tagjait és egy volt katonát kell kivonnom a forgalomból és ezen személyek utódjait már amelyiknek van.A kommandós egységemmel együtt indulok el egy kis birtokra,itt Clint Barton él a családjával.
Felkészülök az ugráshoz majd kilépek a semmibe,lassan ereszkedem,mikor elérem a megfelelő magasságot kinyitom az ernyőmet ami fékezi a sebességem.Mikor földrt értem kiléptem a hevederből,majd elindultam az egyetlen áz felé,ami a birtokon volt,mögöttem a katonáimmal. De amint látótávolságba kerültem szomorúan konstatáltam azt a tényt,hogy minden tele van SHIELD-es katonákkal,tényleg nagyon védik a családot,mivel Barton ügynök házi őrizetben van.A bokáján pedig egy érzékelő,ami ha elhagyja a házat azonnal beriaszt.Ügyesen kellett megoldanom,hogy senkinek ne szúrjon szemet a turpisság.Volt egy tökéletes tervem,hogy hogyan valósítsam meg a mészárlást.A házhoz a lehető legközelebb lopóztunk és vártuk a megfelelő pillanatot a támadásra...